2.1 Particionálás a YaST segítségével

A Ábra 2-1 ábrán látható szakértoi párbeszédablakban kézzel módosítható egy vagy több merevlemez particionálása. Partíciók hozhatók létre, törölhetok és szerkeszthetok. Ugyanebbol a YaST-modulból érheto el a szoftveres RAID és az LVM konfigurációja.

FIGYELMEZTETÉS: A futó rendszer újraparticionálása

Bár egy telepített rendszer partíciói is módosíthatók, az adatvesztés kockázata rendkívül magas. Kerülje a telepített rendszer újraparticionálását és ha mégis erre szánná magát, elotte feltétlenül mentse el az összes adatot.

Ábra 2-1 A YaST particionáló

Minden csatlakoztatott merevlemez meglévo vagy javasolt partíciói megjelenítésre kerülnek a YaST Szakértoi particionálás modul párbeszédablakában látható Elérheto tárolók listában. A teljes merevlemezek szám nélküli eszközként jelennek meg, például /dev/sda. A partíciók ezen eszközök részeként jelennek meg, például /dev/sda1. A merevlemezek és partícióik mérete, típusa, fájlrendszere és felcsatolási pontjai szintén láthatók. A csatolási pont azt adja meg, hogy a partíció a Linux-fájlrendszer fastruktúrájában hol kerül felcsatolásra.

Számos funkcionális nézet érheto el a bal oldali Rendszernézetben. E nézetekkel gyujtheto információ a meglévo tárolóbeállításokról, illetve itt állíthatók be az olyan funkciók, mint a RAID, a Kötetkezelés, Titkosított fájlok és az NFS.

Ha a szakértoi párbeszédablakot a telepítés során megnyitja, akkor a szabad lemezterület szintén megjelenik és automatikusan ki lesz választva. Ha több lemezterületet kíván biztosítani az openSUSE számára, akkor a lista aljától kezdve szabadítsa fel a szükséges területet (a merevlemez utolsó partíciójától kezdve az elsoig). Ha például három partícióval rendelkezik, akkor az openSUSE nem használhatja kizárólagosan a másodikat, és nem tartható fenn az elso és a harmadik más operációs rendszerek számára.

2.1.1 Partíciótípusok

Minden merevlemez partíciós táblájában négy bejegyzés számára van hely. A partíciós táblában lévo minden bejegyzés vagy egy elsodleges, vagy egy kiterjesztett partíciót jelez. Egy merevlemezen azonban csak egy kiterjesztett partíció lehet.

Az elsodleges partíció egy adott operációs rendszerhez rendelt sávok (fizikai lemezterület) folytonos tartományából áll. Kizárólag elsodleges partíciók használata esetén merevlemezenként négy partíció hozható létre, lévén ennyit enged a partíciós tábla. Ezért lehet szükség kiterjesztett partíciókra. A kiterjesztett partíció szintén a lemezsávok folyamatos tartománya, de ez továbbosztható úgynevezett logikai partíciókra. A logikai partíciók nem igényelnek partícióstábla-bejegyzéseket. Más szavakkal, a kiterjesztett partíció tárolja a logikai partíciókat.

Ha négynél több partícióra van szükség, akkor hozzon létre egy kiterjesztett partíciót, legkésobb negyedik partícióként. Ezt a kiterjesztett partíciót célszeru a teljes meglévo szabad lemeztartományra kiterjeszteni. A kiterjesztett partícióban ezután hozza létre a kívánt logikai partíciókat. A logikai partíciók maximális száma SCSI-, SATA- és Firewire-lemezeken 15, (E)IDE lemezeken pedig 63. Linux esetén nem számít a használt partíciók típusa. Az elsodleges és logikai partíciók egyaránt kifogástalanul muködnek.

2.1.2 Partíció létrehozása

Ha elölrol kíván létrehozni egy partíciót, válassza ki a Merevlemezek részt, majd egy olyan merevlemezt, amelyen van szabad terület. A tényleges módosítás a Partíciók lapon végezheto el:

  1. Válassza ki a Hozzáadás pontot. Ha több merevlemez van csatlakoztatva, akkor megjelenik egy kiválasztási párbeszédablak, amelyben az új partícióhoz kiválasztható egy merevlemez.

  2. Ezután adja meg a partíció típusát (elsodleges vagy kiterjesztett). Maximum négy elsodleges, vagy három elsodleges és egy kiterjesztett partíció hozható létre. A kiterjesztett partícióban több logikai partíció is létrehozható (lásd: Szakasz 2.1.1, Partíciótípusok).

  3. Válassza ki a használni kívánt fájlrendszer típusát és egy csatolási pontot. A YaST minden létrehozott partícióhoz javasol egy csatolási pontot. Más (például címke alapján történo) csatolási mód megadásához válassza ki az fstab-paraméterek pontot.

  4. Ha a rendszer igényli, adjon meg további fájlrendszer-paramétereket. Erre például az állandó eszköznevek érdekében lehet szükség. A használható paraméterek részletes leírása: Szakasz 2.1.3, Partíció módosítása.

  5. A particionálási beállítások alkalmazásához kattintson az OK > Alkalmazás gombokra.

    Ha a partíciót telepítés közben hozta létre, akkor a telepítés áttekintése képernyore jut vissza.

2.1.3 Partíció módosítása

Új partíció létrehozásakor vagy meglévo módosításakor különbözo paraméterek állíthatók be. Új partíciók esetén a megfelelo paramétereket a YaST állítja be, és ezeket általában nem kell módosítani. Kézi beállításhoz tegye a következoket:

  1. Válassza ki a partíciót.

  2. Nyomja meg a Szerkesztés gombot és állítsa be a paramétereket:

    Fájlrendszer-azonosító

    Még ha ezen a ponton nem is kívánja formázni a partíciót, rendeljen hozzá egy fájlrendszer-azonosítót annak biztosítására, hogy a partíció megfeleloen bejegyzésre kerüljön. Lehetséges értékek: Linux, Linux csere, Linux LVM és Linux RAID.

    Fájlrendszer

    Itt változtatható meg a fájlrendszer és formázható meg a partíció. A fájlrendszer módosítása és a partíció formázása visszavonhatatlanul letörli az adatokat a partícióról.

    A cserepartíció egy speciális formátum, az ilyen partíciót a rendszer virtuális memóriaként tudja használni. A cserepartíció mérete legalább 256 MB legyen. Ha azonban megtelik a csereterület, érdemesebb inkább memóriát venni a rendszerbe, nem a csereterület méretét növelgetni.

    A Linux-partíciók alapértelmezett fájlrendszere az Ext3. A ReiserFS, a JFS, az XFS és az Ext3 úgynevezett naplózó fájlrendszer. Ezek a fájlrendszerek összeomlás után nagyon gyorsan helyre tudják állítani a rendszert, mivel az írási folyamatok naplózódnak menet közben. A ReiserFS pedig kifejezetten gyors, ha sok kis fájlt kell kezelni. Az Ext2 nem naplózó fájlrendszer. Ugyanakkor sziklaszilárd, és kiválóan használható kisebb partíciókhoz, mivel nem igényel sok területet a lemezkezeléshez.

    Fájlrendszer titkosítása

    Ha bekapcsolja a titkosítást, akkor az adatok titkosított formában íródnak a merevlemezre. Ez növeli a bizalmas adatok biztonságát, de némileg csökkenti a rendszer sebességét, mivel a titkosítás eroforrásokat vesz igénybe. A fájlrendszerek titkosításával kapcsolatos további információ: Szakasz 36.0, Partíciók és fájlok titkosítása.

    fstab-paraméterek

    Itt adhatók meg a fájlrendszerek adminisztrációs fájljának (/etc/fstab) különbözo paraméterei. Az alapértelmezett beállítások a legtöbb rendszer számára megfelelnek. De ha akarja, módosíthatja a fájlrendszer azonosítását eszköznévrol kötetcímkére. A kötetcímkében mindenféle karakter használható, kivéve a / és a szóköz.

    Állandó eszköznevekhez használja az Eszközazonosító, UUID vagy LABEL (név) alapján történo csatolást. Az openSUSE rendszerben az állandó eszköznevek alapértelmezés szerint be vannak kapcsolva.

    A LABEL alapján történo csatolás esetén adjon megfelelo nevet a partíciónak. Például használhatja a HOME partíciónevet egy olyan partíció számára, amelyet a /home helyre kíván felcsatolni.

    Ha kvótát kíván használni a fájlrendszeren, akkor használja a Kvóta támogatásának engedélyezése csatolási paramétert. Ezt elobb be kell állítani, csak utána lehet kvótákat megadni az egyes felhasználókhoz a YaST Felhasználók kezelése moduljában. A felhasználói kvóta beállításáról további információ: Szakasz 5.3.5, Verwalten von Quoten, (↑ Start ).

    Csatolási pont

    A fájlrendszer-fastruktúra azon könyvtára, amelyhez a partíció fel lesz csatolva. Választhat a YaST különbözo javaslatai közül, vagy megadhat egy másik nevet.

  3. A partíció aktiválásához nyomja meg az OK > Alkalmaz gombot.

MEGJEGYZÉS: Fájlrendszerek átméretezése

Egy meglévo fájlrendszer átméretezéséhez válassza ki a partíciót, majd az Átméretezés pontot. Ne feledje, hogy felcsatolt partíciókat nem lehet átméretezni. A partíció átméretezéséhez a particionáló futtatása elott le kell csatolni az adott partíciót.

2.1.4 További particionálási tippek

Az alábbi szakasz néhány ötletet és tippet ad a particionálással kapcsolatban, hogy segítsen meghozni a megfelelo döntéseket a rendszer beállításakor.

TANÁCS: Cilinderek száma

Ne feledje, hogy a különbözo particionálási eszközök egy része 0-val, mások pedig 1-gyel kezdik a partíció cilindereinek a számozását. A cilinderek számának kiszámításakor mindig használja a legutolsó és a legelso cilinderszám különbségét és adjon hozzá egyet.

Cserepartíció (swap) használata

A cserepartíció feladata, hogy megnövelje a fizikailag rendelkezésre álló memóriát. Így megoldható, hogy a ténylegesen rendelkezésre álló RAM-nál több memóriát használjon a rendszer. A 2.4.10-es elotti kernelek memóriakezelo rendszere a cserepartíciót biztonsági tartalékként használta. Ezekben az idokben, ha nem volt legalább kétszer akkora a cserepartíció, mint a rendszerbe beépített RAM mennyisége, akkor a rendszer teljesítménye leromlott. Ez ma már nem igaz, ma már nincsenek ilyen korlátozások.

A Linux a legrégebben használt (Least Recently Used, LRU) elv alapján választja ki azokat a lapokat, amelyek a memóriából lemezre mozgathatók. Így a futó alkalmazásoknak több memória jut, és még a gyorsítótáruk is simábban muködik.

Ha egy alkalmazás a leheto legtöbb memóriát próbálja meg lefoglalni, akkor gondok léphetnek fel a cserepartícióval. Három fo esetet célszeru megvizsgálni:

Cserepartíció nélküli rendszerek

Az alkalmazás a bármilyen módon felszabadítható legtöbb memóriát megkapja. Minden gyorsítótár törlodik, ezért a többi alkalmazás lelassul. Néhány perc után a kernel "memóriahiány" miatti folyamatleállító mechanizmusa bekapcsol, és leállítja a folyamatot.

Kis (128–512 MB) cserepartíciójú rendszerek

Eloször a rendszer ugyanúgy lelassul, mint a cserepartíció nélküli rendszerek. Az összes fizikai memória elhasználása után a cserepartíció-területet is felhasználja a rendszer. Ezen a ponton a rendszer borzalmasan lelassul, és távolról nem lehet már végrehajtani parancsokat. A cserepartíció merevlemezének sebességétol függoen a rendszer 10-15 percig ebben az állapotban marad, amíg a kernel "memóriahiány" miatti folyamatleállító mechanizmusa be nem kapcsol, és megoldja a problémát. Ne feledje, hogy bizonyos mennyiségu csereterületre szükség van ahhoz, hogy a számítógép végre tudja hajtani a lemezre felfüggesztés muveletét. Ebben az esetben a cserepartíció méretének elegendoen nagynak (512 MB–1GB) kell lennie ahhoz, hogy a memória adatait ki lehessen másolni rá.

Nagy cserepartíciójú rendszerek

Ebben az esetben általában jobb, ha nincs "elszabadult", a cserepartíciót vadul használó alkalmazás. Ha ugyanis ez a helyzet, a rendszer csak több óra után fog helyreállni. Eközben várhatóan más folyamatokkal is mindenféle probléma fog adódni, például az idotúllépések miatt, és a rendszer állapota nem megjósolható lesz, még akkor sem, ha idoközben a hibás folyamatot sikerül leállítani. Ebben az esetben célszeru a gépet minél gyorsabban újraindítani. A nagy cserefájl csak akkor hasznos, ha egy alkalmazás kifejezetten igényli ezt a funkciót. Az ilyen alkalmazások (például adatbázis-kezelok vagy képszerkesztok) gyakran kínálnak lehetoséget arra, hogy közvetlenül kezeljék a merevlemezt. Nagy cserepartíció helyett érdemesebb ezt a lehetoséget használni.

Ha a rendszer nem szabadult el, de egy ido után nagyobb cserepartícióra van szükség, akkor a csereterület gond nélkül megnövelheto. Ha egy partíciót elokészített már cserepartíciónak, akkor vegye fel ezt a partíciót a YaST segítségével. Ha nincs rendelkezésre álló partíció, akkor használható cserefájl is a csereterület méretének megnöveléséhez. A cserefájlok általában lassabbak, mint a partíciók, de mivel a valódi, fizikai memóriához képest mindketto rendkívül lassú, a gyakorlatban ez a sebességkülönbség nem olyan kiemelkedo fontosságú, mint azt elsore esetleg gondolni lehetne.

Cserefájl hozzáadása kézzel:

Cserefájlt az alábbi módon lehet felvenni a futó rendszeren:

  1. Hozzon létre egy üres fájlt a rendszeren. Ha például egy 128 MB-os cserefájlt szeretne létrehozni a /var/lib/swap/swapfile helyen, akkor adja ki az alábbi parancsokat: 

    mkdir -p /var/lib/swap
dd if=/dev/zero of=/var/lib/swap/swapfile bs=1M count=128

  2. A cserefájlt inicializáló parancs: 

    mkswap /var/lib/swap/swapfile

  3. A cserefájlt aktiváló parancs: 

    swapon /var/lib/swap/swapfile

    A cserefájlt letiltó parancs: 

    swapoff /var/lib/swap/swapfile

  4. Az aktuális csereterületek az alábbi paranccsal ellenorizhetok: 

    cat /proc/swaps

    Ne feledje, hogy e pillanatban ez még csak egy ideiglenes csereterület. A következo újraindítás után már nem használja a rendszer.

  5. Ha véglegesíteni szeretné ezt a cserefájlt, vegye fel a következo sort az /etc/fstab fájlba: 

    /var/lib/swap/swapfile swap swap defaults 0 0

2.1.5 Particionálás és LVM

A szakértoi particionálóból a Kötetkezelés gomb megnyomására érheto el az LVM konfiguráció. Ha azonban a rendszeren már létezik egy muködo LVM-konfiguráció, akkor az automatikusan aktiválódik, amint eloször belép az LVM-beállítási részbe. Ebben az esetben az aktivált kötetcsoporthoz tartozó partíciót tartalmazó lemezek nem particionálhatók újra, mivel a Linux-kernel nem tudja újra beolvasni a merevlemez módosított partíciós tábláját, ha a lemez egyik partíciója már használatban van. Ha viszont a rendszeren már van egy muködo LVM-konfiguráció, akkor alighanem nincs is szükség fizikai újraparticionálásra. Elegendo módosítani a logikai kötetek beállítását.

A fizikai kötetek (PV) elején a kötettel kapcsolatos információ kiíródik a partícióra. Egy ilyen partíció nem LVM-célra történo újbóli hasznosításához felül kell írni a partíción tárolt LVM meta-adat részt. A system kötetcsoport és a /dev/sda2 fizikai kötet esetében például ez a dd if=/dev/zero of=/dev/sda2 bs=512 count=1 parancs segítségével hajtható végre.

FIGYELMEZTETÉS: Fájlrendszer rendszerindításhoz

A rendszerindításhoz használt fájlrendszert (root vagy /boot fájlrendszer) nem szabad LVM logikai köteten tárolni. Normál fizikai partícióra kell tenni.