A fájlrendszerek manuálisan is importálhatók az NFS-kiszolgálóból. Ennek előfeltétele egy futó RPC portleképező, amely az rcportmap start
parancs root
felhasználóként kiadásával indítható el. Ha ez az előfeltétel teljesül, a távoli exportált fájlrendszerek ugyanúgy csatolhatók fel a fájlrendszeren, mint a helyi merevlemezek, a mount parancs segítségével:
mount host:remote-path
local-path
Ha például a sun gépen lévő felhasználói könyvtárakat kell importálni, akkor használja a következő parancsot:
mount sun:/home /home
Az idmapd szolgáltatásnak futnia kell a kliensen az NFSv4-importálás elvégzéséhez. Indítsa el az idmapd szolgáltatást a parancssorból az rcidmapd start paranccsal. Az rcidmapd status parancs segítségével ellenőrizheti az idmapd állapotát.
Az idmapd szolgáltatások a paramétereket az /etc/idmapd.conf
fájlban tárolják. Hagyja meg a Domain
paraméter localdomain
értékét. Ellenőrizze, hogy az NFS-klienshez és az NFS-kiszolgálóhoz ugyanaz az érték van-e megadva.
Végezze el az NFSv4-importálásokat egy parancs parancssorból való kiadásával. A távoli NFSv4-fájlrendszerek importálásához használja a következő parancsot:
mount -t nfs4 host:/ local-path
Helyettesítse a host
értéket az exportált NFSv4-könyvtárak NFS-kiszolgálójának nevével, a local-path
értéket pedig a kliensgép azon helyével, ahová csatolni kíván. A sun NFSv4 segítségével exportált /home
könyvtárának a /local/home
könyvtárba importálásához használja a következő parancsot:
mount -t nfs4 sun:/ /local/home
A távoli fájlrendszer elérési útja, amely a kiszolgáló neve és egy kettőspont után áll, egyetlen törtvonal „/”. Ez különbözik a v3-importálások megadási módjától, ahol a távoli fájlrendszer pontos elérési útja van megadva. Ezt az elvet pszeudo-fájlrendszernek is hívják. Leírása: 37.4.1. szakasz - NFSv4-kliensek exportálása.
A szokásos helyi eszközcsatolásokhoz hasonlóan az autofs démon távoli fájlrendszerek automatikus csatolásához is használható. Ehhez adja hozzá a következő bejegyzést az /etc/auto.master
fájlhoz:
/nfsmounts /etc/auto.nfs
Ezután az /nfsmounts
könyvtár a kliensen lévő összes NFS-sel csatolt fájlrendszer gyökere lesz, ha az auto.nfs
fájl megfelelően létre lett hozva. Az auto.nfs
név választásának kényelmi oka van, de tetszőleges név megadható. A kiválasztott fájlban (ha nem létezik, hozza létre) hozzon létre egy bejegyzést az összes NFS-sel csatolt fájlrendszerhez, a következő példában láható módon:
localdata -fstype=nfs server1:/data nfs4mount -fstype=nfs4 server2:/
Aktiválja a beállításokat az rcautofs start paranccsal. Ehhez például az /nfsmounts/localdata
, a kiszolgáló1 /data
könyvtára NFS, a kiszolgáló2 /nfsmounts/nfs4mount
könyvtára pedig az NFSv4 segítségével kerül felcsatolásra.
Ha az /etc/auto.master
fájl az autofs szolgáltatás futása közben módosul, akkor az automountert újra kell indítani a módosítások életbe léptetése érdekében. Ezt az rcautofs restart paranccsal hajtsa végre.
Egy NFS-en csatolt könyvtár szokásos bejegyzése az /etc/fstab
fájlban így néz ki:
host:/data /local/path nfs rw,noauto 0 0
Az NFSv4-csatolások az /etc/fstab
fájlhoz manuálisan is hozzáadhatók. E csatolások esetén az nfs
helyett nfs4
értéket használjon a harmadik oszlopban, és ügyeljen rá, hogy a távoli fájlrendszert /
adja meg a host:
után az első oszlopban. Az adatok az /etc/fstab
fájlba mentésének előnye, hogy a csatolási parancsok lerövidíthetők, mert csak a helyi csatolási pontot kell tartalmazniuk, például:
mount /local/path