Az ls program paraméterek nélkül futtatva az aktuális könyvtár tartalmát listázza ki rövid formában.

A A forrás fájlt a cél fájlba másolja.

A forrás fájlt a cél fájlba másolja, majd törli az eredeti forrás fájlt.

A megadott fájlokat eltávolítja a fájlrendszerből. Könyvtárakat az rm parancs nem távolít el, csak a -r paraméter megadása esetén.

A forrás nevére mutató belső hivatkozást hoz létre cél néven. Általában egy ilyen hivatkozás közvetlenül a forrás nevére mutat ugyanabban a fájlrendszerben. Ha azonban az ln parancsban az -s paramétert is megadja, akkor egy úgynevezett szimbolikus lánc jön létre, amely csupán a forrást tartalmazó könyvtárra mutat, így lehetővé teszi különböző fájlrendszerek között láncok létrehozását.

Megváltoztatja az aktuális könyvtárat. A paraméterek nélkül beírt cd parancs a felhasználó saját könyvtárára vált.

Új könyvtár létrehozása.

Törli a megadott könyvtárat, amennyiben az már üres.

Egy fájl tulajdonjogát a felhasználói név által meghatározott felhasználóhoz rendeli.

Egy adott fájl csoport-tulajdonjogát a megadott csoportnévhez tartozó csoportnak adja. A fájl tulajdonosa csak akkor változtathatja meg a csoport-tulajdonjogot, ha mind a jelenlegi, mind az új csoportnak tagja.

Módosítja a hozzáférési jogosultságokat.

A mód paraméter három részből áll: csoport, hozzáférés és hozzáférési típus. A csoport részben az alábbi karakterek használhatók:

A hozzáférés a + jellel engedélyezhető és a - jellel tiltható le.

A hozzáférési típus a következő beállításokkal adható meg:

Másik lehetőségként oktális kód használatára is lehetőség van a fentebb leírt mód helyett. A kód négy számjegyből áll. A kód négy számjegye a 4, 2 és 1 értékek összegéből áll – a bináris maszk decimális eredménye. Az első számjegy a set user ID (setuid) (4), a set group ID (2), és a sticky (1) kapcsolókat állítja be. A második számjegy a fájl tulajdonosának jogosultságait adja meg. A harmadik a csoporttagok jogosultságait, az utolsó számjegy pedig az összes többi felhasználó jogosultságait határozza meg. Az olvasási jogosultság értéke 4, az írási jogosultságé 2, a fájl futtatására vonatkozó jogosultságé pedig 1. A fájl tulajdonosa általában 6-os, vagy végrehajtható fájlok esetén 7-es jogosultságot kap.

Ez a program különféle matematikai algoritmusok segítségével veszteségmentesen összetömöríti a megadott fájlok tartalmát. Az ilyen módon tömörített fájlok egy .gz kiterjesztésű fájlba kerülnek. Újbóli használatukhoz ki kell őket csomagolni. Több fájl, vagy akár teljes könyvtárak tömörítésére a tar parancs használható.

A tar egybefüggő archívumot készít fájlokból. A tömörítés nem kötelező. A tar meglehetősen összetett, számos beállítási lehetőséggel rendelkező parancs. A leggyakrabban használt paraméterek:

A tar által létrehozott archívumfájlok .tar kiterjesztésre végződnek. Ha a tar archívum a gzip tömörítve is lett, akkor a kiterjesztése .tgz vagy .tar.gz. Ha a tömörítést a bzip2 program végezte, akkor a kiterjesztés .tar.bz2 lesz.

Ez a parancs csak akkor áll rendelkezésre, ha a findutils-locate csomag telepítve lett. A locate parancs megmutatja, hogy a megadott fájl melyik könyvtárban található. A fájlnevek megadásához igény szerint helyettesítő karakterek is használhatók. is használhatók. A program rendkívül gyors, mivel egy erre a célra létrehozott adatbázist használ (nem pedig a teljes fájlrendszert vizsgálja át). Ennek azonban egy jelentős hátránya is van: a locate nem találja meg az adatbázisának legutóbbi frissítése óta létrehozott fájlokat. Az adatbázist a root felhasználó hozhatja létre az updatedb paranccsal.

Ez a parancs a locate parancs által használt adatbázist frissíti. Valamennyi könyvtár fájljainak felvételéhez a programot root felhasználóként kell elindítani. Jó ötlet egy & karakter hozzáfűzésével a háttérben futtatni, így a parancssori munka azonnal folytatható (updatedb &). A parancs általában naponta végrehajtott ütemezett feladatként fut (lásd a cron.daily fájlt).

A find parancs egy megadott könyvtárban keres egy fájlt. Az első paraméter a keresés helyéül szolgáló könyvtár. A -name paramétert egy kulcsszónak kell követnie, amely helyettesítő karaktereket is tartalmazhat. A locate paranccsal szemben, amely saját adatbázist használ a kereséshez, a find parancs a tényleges könyvtárat nézi végig.

A file paranccsal a megadott fájlok tartalmát lehet meghatározni.

A cat parancs egy fájl tartalmát jeleníti meg úgy, hogy azt megszakítás nélkül kiírja a képernyőre (pontosabban a standard kimenetre).

A parancs lehetővé teszi egy adott fájl tartalmának kényelmes átolvasását. A PgUp és PgDn billentyűkkel egy fél oldalt lapozhat hátra, illetve előre, a szóköz billentyűvel pedig egy teljes oldalt lapozhat előre. A Home és End billentyűkkel a fájl elejére, illetve végére ugorhat. A programból a Q billentyű lenyomásával léphet ki.

A grep parancs egy adott kulcsszót keres a megadott fájl(ok)ban. Ha a keresés sikeres, akkor a parancs megjeleníti a fájlnevet, és azt a sort, amelyben a kulcsszó előfordul.

A diff parancs két tetszőleges fájl tartalmát hasonlítja össze. A program kimenete az eltérő sorokat sorolja fel. Ezt gyakran használják programozók, akiknek csak egy program módosításait kell elküldeniük, nem a teljes forráskódot.

Ezzel a paranccsal tetszőleges adathordozót, például merevlemezt, CD-ROM meghajtót, vagy más meghajtókat csatolhatunk a Linux fájlrendszer megadott alkönyvtárához.

Az /etc/fstab fájlban nem meghatározott merevlemezek esetében az eszköz típusát is meg kell adni. Ebben az esetben csak a root felhasználó csatolhatja a meghajtót. Ha a fájlrendszer csatolására más felhasználónak is képesnek kell lennie, akkor írja be a user beállítást az /etc/fstab fájl megfelelő sorába (vesszővel elválasztva), majd mentse el a módosításokat. További információ a mount(1) kézikönyvoldalon olvasható.

Ez a parancs leválaszt egy csatolt meghajtót a fájlrendszerről. Az adatvesztés megakadályozása érdekében hajtsa végre ezt a parancsot, mielőtt egy cserélhető adathordozót eltávolít a meghajtóból. Általában csak a root felhasználó futtathatja a mount és umount parancsokat. Ha más felhasználók számára is lehetővé kívánja tenni e parancsok használatát, akkor módosítsa az /etc/fstab fájlt, és adja meg a user fájlt, és adja meg az adott meghajtóhoz.

A df (angolul disk free, szabad lemez) parancs beállítások nélküli futtatása információt jelenít meg a teljes lemezterületről, a jelenleg használatban levő lemezterületről és az összes csatolt meghajtón levő szabad területről. Egy könyvtár megadása esetén csak a könyvtárat tartalmazó meghajtóra vonatkozó adatok kerülnek megjelenítésre.

Paraméterek nélkül futtatva a jelenlegi könyvtárban található fájlok és alkönyvtárak által lefoglalt teljes lemezterületet jeleníti meg.

A free parancs a RAM és a lapozóterület használatáról jelenít meg tájékoztatást, megmutatva a teljes és a használatban levő terület méretét mindkét kategóriában. További információkért lásd: 19.1.6. szakasz - A free parancs.

Ez az egyszerű program az aktuális rendszeridőt jeleníti meg. Ha a root felhasználó indítja, akkor a rendszeridő megváltoztatására is használható. A programról további részletek a man date(1) paranccsal jeleníthetők meg.

A top parancs a jelenleg futó folyamatokról nyújt gyors áttekintést. A H billentyű megnyomására a program testreszabásának fő lehetőségeit röviden bemutató oldal nyílik meg.

Paraméterek nélkül futtatva a parancs megjeleníti az összes saját programot vagy folyamatot – azokat, amelyeket Ön indított el. E parancs paramétereit kötőjel nélkül kell megadni.

Sajnos a programok néha nem zárhatók be a szokásos módon. A legtöbb esetben azonban az ilyen programok leállíthatók a kill parancs futtatásával, és az megfelelő folyamatazonosítók megadásával (lásd a top és ps parancsokat). A kill parancs egy TERM szignált küld, amely a programot leállásra utasítja. Ha ez nem segít, a következő paraméter használható:

Hasonlít a kill parancshoz, azonban argumentumként a folyamat nevét (nem pedig a folyamatazonosítót) használja, és az összes e néven futó folyamatot leállítja.

A ping parancs a TCP/IP-hálózatok alapvető működőképességének ellenőrzéséhez használt általános eszköz. Azonnali választ kérve kisméretű adatcsomagot küld a címzett gépnek. Ha ez sikerült, a ping megjelenít egy üzenetet, ami jelzi, hogy a hálózati összeköttetés alapvető funkciói működnek.

A tartománynév-rendszer (DNS) a tartományneveket IP-címekké alakítja át. Ezzel az eszközzel lekérdezhetők a névkiszolgálók (DNS-kiszolgálók).

A telnet egy internetes protokoll, amely lehetővé teszi a munkát egy hálózat távoli gépein. Egyúttal a telnet a neve a Linux azon programjának is, amely e protokoll segítségével lehetővé teszi a távoli számítógépeken műveletek elvégzését.

Ne használja a telnet programot olyan hálózaton, amelyet „lehallgathatnak”;. Különösen az Interneten tanácsos titkosított adatátviteli módszerek, például az ssh használata a jelszavak rosszhiszemű felhasználásának elkerülésére (tekintse meg az ssh kézikönyvoldalát).

A felhasználók e parancs segítségével bármikor megváltoztathatják jelszavukat. A rendszergazda root a rendszer bármely felhasználójának jelszavát megváltoztathatja.

Az su parancs lehetővé teszi a bejelentkezést más felhasználói néven anélkül, hogy ez megszakítaná a jelenlegi munkamenetet. Egy adott felhasználó környezetének használatához meg kell adni a hozzá tartozó felhasználói nevet és jelszót. A root felhasználónak joga van bármely felhasználó azonosságát felvenni, így a root felhasználónak nem kell jelszót megadnia. Ha felhasználói név megadása nélkül adja ki a parancsot, akkor a rendszer a root felhasználó jelszavát kéri, és átvált a rendszergazda (root) felhasználóra.

Az adatvesztés elkerülése végett célszerű ezzel a programmal leállítani a rendszert.

Ugyanúgy működik, mint a halt parancs, azonban a rendszer azonnal újraindul.

A parancs törli a konzol látható területét. Nincsenek további paraméterei.