A DirXML technológia bemutatása

A mai informatikai rendszerek túlnyomó többségét a sokszínűség jellemzi. Számos különböző hardver- és operációsrendszer-platformon futó, jellemzően elszigetelt alkalmazások szolgál-ják ki a különböző üzleti igényeket. A rendszerek – sokszor több generációjuk is – egymás mellett élnek, de az együttműködés szintje alacsony. A Novell metacímtár-megoldása, az eDirectoryra épülő DirXML képes a különböző korokból származó informatikai rendszereket integrálni, a szervezet adatait és alkalmazásait szinkronban tartani. Az egyes – különböző gyártóktól származó – részrendszerek a felhasználók számára láthatatlanul, a háttérben szink-ronizálják adataikat és ezek az egységes, integrált és szinkronizált adatok és alkalmazások a felhasználók számára személyre szabottan, biztonságosan, a szervezeten belülről és kívülről egyaránt, az év bár-mely napján elérhetők.

Számos előnyt kínál a felhasználók számára egy ilyen rendszer kialakítása:

• Az adatok integrációja. A szervezet adatai a teljes vállalatra vagy intézményre vonatkozóan egységesek, naprakészek és pontosak.
• Üzleti folyamatok támogatása. Az integrációs megoldás támogatja a cég üzleti folyamatait. Gyorsabbá válik az új alkalmazottak munkába állása, az informatikai rendszer könnyebben és rugalmasabban követi a szervezeti változásokat.
• Sokoldalú hozzáférés. A kívánt információ könnyen, rugalmasan, számos különféle módon nyerhető ki a rendszerből. Egyszerűen elkészíthető például egy webes felületen keresztül elérhető vállalati telefonkönyv.
• Biztonság. A rendszer biztonsága, lévén alapszolgáltatás, eleve magas szintű és kikerülhetetlen; a védelem szi-gorúsága további termékekkel, szabványos bővítésekkel fokozható. Ugyancsak a biztonságot erősíti az, hogy a vállalattól eltávozó alkalmazottak hozzáférési jogosultsága az összes rendszerben egyszerre megszüntethető.
• Bővíthetőség. Az új, későbbiekben bevezetendő szolgáltatások igény szerint könnyen felhasználhatják a metacímtárban rendszerezett információt, nagymértékben megkönnyítve ezzel az informatikai rendszerek fejlesztését. A metacímtár szabványos (LDAP alapú) felületet biztosít ezekhez az alkalmazásokhoz.
• Adatkezelési felelősök. Megoldást kínál a DirXML arra is, hogy meghatározott címtárakat, adatkezelőket – és így a hozzájuk tartozó szervezeti egységeket – felelőssé lehessen tenni bizonyos típusú adatokért. Ezeket az adatokat csak a meghatározott személyek módosíthatják és ezek a változások csak adott, előre definiált módon terjedhetnek tovább a rendszerben.
• Alkalmazások integrálása. A DirXML ún. meghajtóprogramokon keresztül kommunikál a különböző alkalmazásokkal. A Novell a DirXML-t számos előre megírt meghajtóprogrammal szállítja (NDS, Active Directory, LDAP, JDBC (Oracle, DB2, MS SQL), Lotus Notes, Exchange, GroupWise, SAP, PeopleSoft, Flat file), amelyek testreszabása a szabványos XML nyelv segítségével történik.
• Fejlesztési lehetőségek. A terméknek része egy szoftverfejlesztői készlet (SDK) is, amellyel egyedi meghajtóprogramok írhatók a különböző alkalmazásokhoz, adatbázisokhoz és címtárakhoz. E C++ és Java-meghajtó-programok még a régi vagy egyedi alkalmazásokkal, adatbázisokkal is képesek együttműködni.

1. ábra: A DirXML képes az eDirectory közvetítésével különböző adatbázisok és alkalmazások adatait integrálni.

A DirXML technológia általános bemutatása

A legtöbb cég többféle rendszert, címtárat használ a belső és külső kapcsolattartásra, nyilvántartásra, amelyek más és más formában tartalmazzák a felhasz-nálók adatait. Ezek a különálló rendszerek nincsenek egymással kapcsolatban, szervezetileg elkülönülnek. A különböző nyilvántartási rendszerek közti kapcsolat megvalósítására a legjobb eszköz egy szabványos LDAP alapú intézményi metacímtár. Ezen a területen a legelterjedtebb technológia a NDS eDirectory, amely többek között megbízhatósága, szabványossága és többplatformossága miatt ideális megoldás minden intéz-mény számára metacímtár kialakításához. A metacímtár és az egyéb rend-szerek közötti kapcsolat kiépítésére, az egyes rendszerekben történő adatváltozások szinkronizálására a Novell DirXML használható.

A DirXML az eDirectory kiegészítése, amellyel eseményeket reprezentáló XML dokumentumokon keresztül tud kapcsolódni számos adatbázishoz és elszigetelt adattároló rendszerhez. A címtárban történő adatváltozások eseményeket generálhatnak más rendszerekben. A megoldásban az eDirectory a címtáradatok tárolásához és szétosztásához nyújt funkciókat, továbbá képes értesítéseket küldeni a tárolt adatok megváltozásáról a csatolt rendszereknek. A DirXML az eDirectory-adatokkal való kapcsolathoz, valamint az adatok kezeléséhez és megváltoztatásához biztosítja a könnyen kezelhető XML-csatolófelületet. Ez lényegében azt jelenti, hogy az XML-t felhasználva nyújt eszközt az értékes címtáradatok más alkalmazásokban történő felhasználásához.

Az eDirectory-ra épülő DirXML az alábbi fontos funkciókat látja el:

• A DirXML az eDirectory eseményei-vel azonosítja a változásokat.
• Az adatok felügyelete lehet központi vagy elosztott; a DirXML végzi az adatok összeszervezését.
• A címtáradatok XML formátumban férhetők hozzá, így az XML-alkalma-zások, vagy a DirXML-en keresztül integrált alkalmazások könnyen fel tudják azokat dolgozni.
• Az adatok áramlását definiált, adatelemeket szabályozó szűrők vezérlik. A szűrők használata révén biztosítható az adatok tulajdonjogának szabá-lyozása.
• Az XML-formátumban lévő címtáradatokhoz szabályok rendelhetők. Ezek a szabályok vezérlik a DirXML-rendszermagon átáramló adatok értelmezését és átalakítását.
• Az adatok XML-ből gyakorlatilag bármely más adatformátumba konvertálhatók. Ez azt jelenti, hogy a DirXML szinte bármely más alkalmazással képes adatokat cserélni.
• Mivel az adatok és azok áramlásának szabályozása XML-lel történik, az integrációs meghajtóprogramok igen rugalmasan képesek kiszolgálni bármely igényt.
• Az NDS-objektumok és más integrált rendszerek közötti összerendeléseket gondosan kezeli a DirXML, és biztosítja, hogy az adatváltozások pontosan jelenjenek meg az összes integrált rendszerben.

A DirXML a különböző meghajtóprogramok implementálásával a vállalat különböző alkalmazásait (pl. vállalatirányítási rendszer, személyzeti rendszer, email), adatbázisait (pl. Oracle, MS SQL, DB2) és címtárait (pl. NDS, NT Domain, Active Directory) képes integrálni.

2. ábra: DirXML áttekintő ábra

A DirXML felépítése

A DirXML rendszerben a DirXML-komponensek együttes munkával továbbítják az adatokat, azok későbbi változásait az eDirectory-ból a DirXML alkalmazásmeghajtóhoz és viszont.

A DirXML architektúrája

A DirXML architektúrája nagy vonalakban az alábbiakból áll: az NDS eDirectory, egy DirXML-rendszermag (engine), egy alkalmazás-meghajtóprogram (application driver), szabályok (rules) és stíluslapok (stylesheets), valamint úgynevezett kiadói és előfizetői csatornák (publisher channel és subscriber channel).

A 2. ábrán látható valamennyi komponens DirXML-specifikus objektumként jelenik meg az eDirectoryban, kivéve a DirXML-rendszermagot, amely a szinkronizációt végzi és az alkalmazások és címtárak közti kommunikációt biztosítja. Ezt oly módon végzi, hogy az eDirectoryban tárolt DirXML-objektumokra hivatkozik és az objektumadatokat XML-dokumentumok létrehozására használja, amelyeket aztán elküldi a megfelelő DirXML-meghajtóprogramoknak.

DirXML-meghajtóprogram

A DirXML-meghajtóprogram, vagy más néven alkalmazás-illesztő (application shim) az a komponens, amely a támogatott alkalmazással ténylegesen kommunikál. Úgy is tekinthetjük a DirXML-meghajtóprogramot, mint a DLL- vagy JAR-fájl és az XML-fájl szabályokat tartalmazó kombinációját.

Ezek a meghajtóprogramok alkalmazás, illetve címtárspecifikusak. Ezek alakítják át az XML-adatokként (ld. alább) megjelenő eseményeket és a parancsokat az eDirectory-ból az alkalmazásnak megfelelő formátumba és viszont. A meghajtóprogram lehetőséget biztosít a kommunikációra az alkalmazás natív csatolófelületén keresztül, tehát nem szükséges az alkalmazás megváltoztatása. A kiadói és előfizetői csatornák kínálta lehetőségeket kihasználva (az alábbiakban részletezve) a meghajtóprogram az alkalmazás, vagy az eDirectory mindennemű változásáról jelentést tesz és az alkalmazás számára érthető XML-dokumentumot hoz létre. Mivel minden alkalmazás vagy címtár másként tesz jelentést ezekről a változásokról, minden egyes alkalmazáshoz, illetve címtárhoz tartozik egy meghajtó-program, amelyek konfigurációja is különböző.

3. ábra: DirXML szabályok

„DirXML kiadói ill. előfizetői csatorna"-objektumok

A DirXML kétféle adatfolyamot, illetve adatcsatornát ismer: az ún. kiadói csatornát (publisher channel) és az előfizetői csatornát (subscriber channel). E csatornák az információ folyását reprezentálják az eDirectory és az alkalmazások, illetve egyéb címtárak között. A kiadói csatorna az alkalmazásból az eDirectory felé továbbít információt. Az előfizetői csatorna az ellenkező irányban működik; az eDirectory küldi el a változásokat azon alkalmazásoknak és címtáraknak, amelyek azt előjegyezték.

Csatornaszűrők

A kiadói és az előfizetői csatornák is tartalmaznak szűrőket. A szűrők segítségé-vel határozható meg, hogy mely adatok folyhatnak egyik rendszerből a másikba. A szűrők tartalmazzák a csoportok és attribútumok listáját, amelyek frissítése megküldhető az eDirectory-nak, vagy az egyes alkalmazásoknak. Szűrők segítségével határozható meg például, hogy az előfizetői csatornán keresztül meghatározott események küldhetők egy bizonyos alkalmazásnak, de esetleg ugyanaz az alkalmazás nem küldhet eseményeket a kiadói csatornán keresztül.

„DirXML-szabály"-objektumok

A szabályobjektumok XML-dokumentumokat tartalmaznak, amelyek meghatározzák a szabályokat és azok eDirectory-ra való alkalmazását, valamint az adatok közlésének módját a DirXML-rendszermagon keresztül. A DirXML-szabályok számos célt szolgálhatnak: át-alakíthatnak adatokat különböző rend-szerek között, osztályokat és attribútumokat képezhetnek le, tilthatják vagy engedélyezhetik objektumok létrehozását, eseménytípusokat alakíthatnak át, illetve meghatározhatják az objektumok létrehozásának helyét. A szabályobjektumok (azaz a szabályok) teszik a DirXML-t rugalmassá. A szabályokkal konfigurálható, vagy személyre szabható a DirXML az egyedi igényeknek megfelelően.

A DirXML szabályok típusai többek között az alábbiak:

• bemeneti és kimeneti transzformációs szabályok;
• eseményátalakítási szabály;
• sémaleképezési szabály;
• létrehozási szabály;
• elhelyezési szabály;
• hozzárendelési szabály.

Szabályok	Leírás
Kimeneti átalakítási szabály	Az információ egy adott alkalmazás formátumára való átalakítását végzi, amint az adatok az eDirectory-ból az alkalmazáshoz továbbítódnak.
Bemeneti átalakítási szabály	Az információ az eDirectory formátumára történô alakítását végzi, amikor az adatok az alkalmazástól az eDirectory felé továbbítódnak.

Bemeneti és kimeneti átalakítási szabályok

Az átalakítási szabályokkal az adatok az eDirectory által ismert formátummá alakíthatók, illetve amennyiben az adat egy kapcsolódó alkalmazáshoz kerül át, az alkalmazás által értelmezhető formátumra változtathatók.

Kétféle típusa létezik az átalakító szabályoknak: kimeneti (output) és bemeneti (input).

E szabályokhoz XSLT stíluslapra van szükség és maximális rugalmasságot biztosítanak. Az input és output átalakítási szabályokat jellemzően adatformátum átalakítására használhatjuk, annak érdekében, hogy a formátum a fogadó alkalmazásnak megfeleljen. Ahhoz, hogy az adatok minden alkalmazás által felhasználhatók legyenek, azok átalakítási szabályokkal úgy módosíthatók, hogy más, fogadó alkalmazások által is értelmezhetők legyenek.

Esemény-átalakítási szabály

Az esemény-átalakítási szabállyal eseményeket – például felhasználói objektumok törlését – más típusú eseményekké (pl. egy felhasználói objektum tiltásává) alakíthatunk vagy módosíthatunk. Egy cég felállíthat olyan üzleti szabályt, amelynek értelmében, amikor egy dolgozót elbo-csátanak, az eDirectoryban lévő felhasználói objektuma letiltásra kerül, de nem törlődik. Ezt a szabályt arra is fel lehet használni, hogy események törlését az eDirectoryban lévő felhasználói azonosító tiltásává módosítsunk.

Sémaleképezési szabály

A különféle alkalmazások integrálásakor alapvető probléma, hogy minden alkal-mazás saját sémával rendelkezik, amelyek más rendszerben – még megegyező adatok esetében is – másként jeleníthetők meg. A sémaleképezési szabály használatával határozható meg, hogy az eDirectory-objektumok és -attribútumok milyen módon kerüljenek elrendezésre egy külső adatbázis rekordjaiban és mezőiben.

Létrehozási szabály

A létrehozási szabály segítségével meghatározható egy objektum, vagy rekord létrehozásához szükséges minimális adatmennyiség. Ebben a szabályban adható meg például, hogy az objektum létrehozásához minimálisan az alábbi értékek szükségesek: családnév, keresztnév, telefonszám és bejelentkezési név. A vállalaton belüli adatfolyam rendjének meghatározásakor a létrehozási szabály használható az adatfolyam előfizetői és kiadói csatornában való szabályozására. Másként fogalmazva, további információk kérhetők, de akár objektumok létrehozásának tiltása is megoldható a létrehozási szabállyal. Amennyiben a létrehozási szabályt nem alkalmazzuk, a DirXML engedélyezi objektumok létrehozását.

Elhelyezési szabály

Az elhelyezési szabállyal az határozható meg, hogy hol jöhetnek létre objektumok az eDirectoryban, illetve a külső alkalmazásban. A kritériumok lehetnek osztályok, attribútumok, vagy elérési útvonalak (path). Minden meghajtóprogram két elhelyezési szabályt alkalmaz objektumok kétirányú hozzáadásakor: az egyiket a kiadó, a másikat pedig az előfizető objektumban. Ez különösen hasznos hierarchikus (nem lineáris) szerkezetű adatbázis esetén.

Hozzárendelési szabály

Az hozzárendelési szabály határozza meg, hogy melyek azok az ismérvek, amelyek alapján két objektumot egyformának tekintünk. Amennyiben azonosság áll fenn, az objektum létrehozása helyett a DirXML az objektumokat összerendeli. Amennyiben nincs megegyező objektum, a DirXML új objektumot hoz létre.

Az hozzárendelési szabályon belül oly módon kell meghatározni a kritériumokat, hogy a szabálynak csak egyetlen objektum felelhessen meg, amennyiben létezik ilyen. Ha az hozzárendelési szabályból adódó hiba fordul elő, az nagy valószínűséggel azt jelzi, hogy pontosabb kritériumokra van szükség.