A hálózati szoftver kézi beállításának mindig az utolsó alternatívának kell lennie. A YaST használata javasolt. A hálózati konfigurációval kapcsolatos háttérinformáció azonban a YaST segítségével végzett munkát is elősegítheti.
A beépített és üzem közben cserélhető hálózati kártyákat (PCMCIA, USB, néhány PCI kártya) a hotplug-alrendszer észleli és beállítja. A rendszer a hálózati kártyát kétféleképpen látja: fizikai eszközként, valamint csatolóként. Egy eszköz beillesztése vagy felismerése egy hotplug-eseményt aktivál. Ez a hotplug-esemény aktiválja az eszköz inicializálását a hwup parancsfájl segítségével. Ha a hálózati kártya új hálózati csatolóként kerül inicializálásra, akkor a kernel másik hotplug-eseményt állít elő, amely aktiválja a csatoló beállítását az ifup segítségével.
A kernel a regisztráció időbeli sorrendjének megfelelően számozza a csatolóneveket. Az inicializálási sorrend tehát meghatározó a nevek kiosztásában. Ha az egyik hálózati kártya meghibásodik, akkor a később inicializált kártyák számozása eltolódik. Igazi üzem közben cserélhető kártyák esetén az eszközök csatlakoztatási sorrendje nem számít.
A rugalmas konfiguráció kialakítása érdekében az eszköz (hardver) és a csatoló beállítása szét lett választva és a beállítások eszközökhöz és csatolókhoz rendelése már nem név alapján történik. Az eszközkonfigurációkat az /etc/sysconfig/hardware/hwcfg-*
fájlok tartalmazzák. A csatolókonfigurációkat az /etc/sysconfig/network/ifcfg-*
fájlok tartalmazzák. A konfigurációk nevei úgy vannak kiosztva, hogy leírják a társított eszközöket és csatolókat. Mivel az illesztőprogramok és csatolónevek korábbi leképezése statikus csatolóneveket igényelt, ez a leképezés a továbbiakban nem tárolható az /etc/modprobe.conf
fájlban. Az új elv szerint a fájlban lévő alias bejegyzések nem kívánt mellékhatásokat okozhatnak.
A konfigurációnevek – a hwcfg-
vagy ifcfg-
utáni rész – az eszközöket a kártyahely, egy eszközspecifikus azonosító vagy a csatolónév segítségével írja le. Egy PCI-kártya konfigurációs neve például bus-pci-0000:02:01.0
(PCI-kártyahely) vagy vpid-0x8086-0x1014-0x0549
(gyártó és termékazonosító) lehet. A hozzárendelt csatoló neve bus-pci-0000:02:01.0
vagy wlan-id-00:05:4e:42:31:7a
(MAC-cím) lehet.
Ha egy adott hálózati konfigurációt egy bizonyos kártya helyett egy adott kártyatípushoz kíván rendelni (amelyek közül egyszerre csak egy kerül beillesztésre), akkor válasszon kevésbé specifikus konfigurációs neveket. A bus-pcmcia
például az összes PCMCIA-kártyához használható. Másrészről a nevek egy korábbi csatolótípussal korlátozhatók. A wlan-bus-usb
például az USB-porthoz csatlakoztatott WLAN-kártyákhoz kerül hozzárendelésre.
A rendszer mindig azt a konfigurációt használja, amely legjobban leírja a csatolót vagy a csatolót biztosító eszközt. A legmegfelelőbb konfiguráció megkeresését a getcfg végzi. A getcfg kimenete tartalmazza az eszköz leírásához használható összes információt. A konfigurációs nevekre vonatkozó specifikáció részleteit a getcfg kézikönyvoldala írja le.
A leírt eljárás segítségével a hálózati csatoló a megfelelő konfigurációval lesz beállítva akkor is, ha a hálózati eszközök nem mindig ugyanabban a sorrendben kerülnek inicializálásra. A csatoló neve azonban továbbra is az inicializálási sorrendtől függ. Egy adott hálózati kártya csatolójának megbízható elérése kétféleképp biztosítható:
A getcfg-interface
parancs a társított hálózati csatoló nevét adja vissza. Néhány alrendszer konfigurációs fájljában (de még nem az összesben) a nem állandó csatolónév helyett megadható a konfigurációs név. Ilyen például a tűzfal, a dhcpd, az útválasztás vagy a különböző virtuális hálózati csatolók (alagutak).
konfigurációs név
Állandó csatolónév rendelhető az összes olyan csatolóhoz, amelynek konfigurációja nem tartalmaz csatolóneveket. Ezek az igényeknek megfelelően módosíthatók. A csatolónevek létrehozásánál az /etc/udev/rules.d/30-net_persistent_names.rules
fájlban leírt eljárást alkalmazza. A pname
állandó névnek nem szabad megegyeznie a kernel által automatikusan hozzárendelttel. Az eth*
, tr*
, wlan*
és hasonló nevek tehát tilosak. Használja inkább a net*
vagy egyéb leíróneveket, mint például az external
(külső), internal
(belső) vagy dmz
. A csatolóneveknek egyedieknek kell lenniük, nem használhatók kétszer. A csatolónevek engedélyezett karakterei a következők: [a-zA-Z0-9]
. Az állandó név csak közvetlenül a bejegyzés után rendelhető a csatolóhoz, ami azt jelenti, hogy a hálózati kártya illesztőprogramját újra be kell tölteni, vagy végre kell hajtani a hwup
parancsot. Az rcnetwork eszközleírás
restart
parancs erre a célra nem megfelelő.
Állandó csatolónevek használata | |
---|---|
Az állandó csatolónevek használata nem került tesztelésre minden területen. Így lehet, hogy néhány alkalmazás nem tudja kezelni a szabadon kiválasztott csatolóneveket. |
Az ifup egy már létező csatolót igényel, mivel nem inicializálja a hardvert. A hardver inicializálását a (hotplug vagy coldplug által végrehajtott) hwup parancs kezeli. Eszköz inicializálásakor az ifup a hotplug parancson keresztül automatikusan végrehajtásra kerül az új csatolóra vonatkozóan. A csatoló beállításra kerül, ha az indítási mód onboot
, hotplug
vagy auto
, és a network szolgáltatás elindult. Korábban az ifup
paranccsal lehetett elindítani a hardver inicializálását. Most az eljárás megfordult. Először a hardverkomponens inicializálódik, és azt követi az összes többi művelet. Ily módon a változó számú eszközök mindig a legjobb módon állíthatók be egy meglévő konfigurációhalmaz segítségével.
csatolónév
A 30.5. táblázat - Kézi hálózatkonfigurációs parancsfájlok táblázat összefoglalja a hálózati konfigurációban résztvevő legfontosabb parancsfájlokat. Ahol csak lehetséges, a parancsfájlok hardver és csatoló szerint kerülnek megkülönböztetésre.
30.5. táblázat - Kézi hálózatkonfigurációs parancsfájlok
Konfigurációs szakasz | Parancs | Funkció |
---|---|---|
Hardver | hw{up,down,status} |
A |
Csatoló | getcfg |
A getcfg segítségével kérdezhető le a konfigurációnévhez vagy hardverleíráshoz rendelt csatolónév. További információt a |
Csatoló | if{up,down,status} |
Az |
A hotplug-alrendszerrel és az állandó eszköznevekkel kapcsolatos további információ: 21. fejezet - Dinamikus kerneleszköz-felügyelet az udev segítségével.
Ez a rész áttekintést nyújt a hálózati konfigurációs fájlokról, és bemutatja céljukat, valamint az általuk használt formátumot.
Ezek a fájlok tartalmazzák a hálózati kártyák és egyéb eszközök hardverkonfigurációját. Tartalmazzák a szükséges paramétereket, mint például a kernelmodul, indítási mód és a parancsfájl-hozzárendelések. Részletes információt a hwup kézikönyvoldala tartalmaz. A hwcfg-static-*
konfigurációk a meglévő hardvertől függetlenül alkalmazásra kerülnek a coldplug elindításakor.
Ezek a fájlok tartalmazzák a hálózati csatoló beállításait. Olyan adatokat tartalmaznak, mint például az indítási mód és az IP-cím. A lehetséges paramétereket az ifup
kézikönyvoldala tartalmazza. Ezen felül a dhcp
, wireless
és config
fájlok változói használhatók az ifcfg-*
fájlokban, ha egy általános beállítást kell használni egyetlen csatolóhoz.
A config
fájl az ifup, ifdown és ifstatus viselkedésének általános beállításait tartalmazza. A dhcp
a DHCP, a wireless
pedig a vezeték nélküli LAN kártyák beállításait tartalmazza. A három konfigurációs fájlban lévő változók megjegyzésekkel vannak ellátva és az ifcfg-*
fájlokban is használhatók, amelyben nagyobb prioritást kapnak.
Itt van megadva a TCP/IP-csomagok statikus útválasztása. A különböző rendszerek által igényelt statikus utak az /etc/sysconfig/network/routes
fájlban adhatók meg: a gép felé menő utak, a gép felé átjárón keresztül menő utak és a hálózat felé menő utak. Minden egyedi útválasztást igénylő csatolóhoz adjon meg egy további konfigurációs fájlt: /etc/sysconfig/network/ifroute-*
. A *
helyére írja be a csatoló nevét. Az útválasztási konfigurációs fájlok bejegyzései az alábbi módon néznek ki:
# Destination Dummy/Gateway Netmask Device # 127.0.0.0 0.0.0.0 255.255.255.0 lo 204.127.235.0 0.0.0.0 255.255.255.0 eth0 default 204.127.235.41 0.0.0.0 eth0 207.68.156.51 207.68.145.45 255.255.255.255 eth1 192.168.0.0 207.68.156.51 255.255.0.0 eth1
Az út célját az első oszlop tartalmazza. Ez az oszlop tartalmazhatja egy hálózat vagy gép IP-címét, illetve elérhető névkiszolgálók esetén a teljes képzésű hálózati vagy gépnevet.
A második oszlop az alapértelmezett átjárót tartalmazza, vagy egy olyan átjárót, amelyen keresztül egy gép vagy hálózat elérhető. A harmadik oszlop egy átjáró mögötti hálózatok vagy gépek hálózati maszkját tartalmazza. Egy átjáró mögötti gép maszkja például 255.255.255.255
lehet.
A utolsó oszlop a helyi géphez csatlakozott hálózatok számára fontos, mint amilyen a loopback, Ethernet, ISDN, PPP és dummy eszköz. Itt meg kell adni az eszköz nevét.
Egy (opcionális) ötödik oszlop segítségével megadható az út típusa. Azoknak az oszlopoknak, amelyek nem szükségesek, mínusz jelet (-
) kell tartalmazniuk annak biztosítása érdekében, hogy az elemző megfelelően értelmezze a parancsot. További részleteket a routes(5)
man oldal tartalmaz.
Ebben a fájlban van megadva a domain, amelyhez a gép tartozik (search
kulcsszó). Az elérendő névkiszolgáló állapotát is megjeleníti (nameserver
kulcsszó). Több domainnév is megadható. Egy nem teljes képzésű név feloldásakor kísérlet történik egy ilyen név létrehozására az egyes search
bejegyzések csatolásával. Több névkiszolgáló több sor használatával adható meg, amelyek mindegyike a nameserver
kulcsszóval kezdődik. A megjegyzések elé tegyen #
jelet. A YaST beírja a megadott névkiszolgálót ebbe a fájlba. A 30.5. példa - /etc/resolv.conf
bemutatja, hogyan nézhet ki egy /etc/resolv.conf
fájl.
30.5. példa - /etc/resolv.conf
# Our domain search example.com # # We use sun (192.168.0.20) as nameserver nameserver 192.168.0.20
Néhány szolgáltatás, mint például a pppd (wvdial), ipppd (isdn), dhcp (dhcpcd és dhclient), pcmcia és hotplug, módosítja az /etc/resolv.conf
fájlt a modify_resolvconf
parancsfájllal. Ha az /etc/resolv.conf
fájlt a parancsfájl ideiglenesen módosította, akkor egy előre megadott megjegyzést, amely a módosító szolgáltatással kapcsolatos információt biztosítja, az eredeti fájl biztonsági mentésének helyét, és az automatikus módosítási mechanizmus kikapcsolásának módját tartalmazza. Ha az /etc/resolv.conf
fájl többször módosításra került, akkor a fájl a módosításokat beágyazott formában tartalmazza. Ezek tisztán eltávolíthatók még abban az esetben is, ha az eltávolítás sorrendje eltér a módosításokétól. A szolgáltatások, amelyeknek szükségük van erre a rugalmasságra: isdn, pcmcia és hotplug.
Ha egy szolgáltatás nem normál, tiszta módon áll le, a modify_resolvconf
segítségével visszaállítható az eredeti fájl. Rendszerindításkor ellenőrzésre kerül, hogy maradt-e nem eltávolított, módosított resolv.conf
például rendszerösszeomlás után, és ez esetben az eredeti (nem módosított) resolv.conf
visszaállításra kerül.
A YaST a modify_resolvconf check
parancs segítségével ellenőrzi, hogy a resolv.conf
módosítva lett-e, majd figyelmezteti a felhasználót, hogy ezek a módosítások a fájl visszaállítása után elvesznek. Ettől eltekintve a YaST nem használja a modify_resolvconf
fájlt, amely azt jelenti, hogy a resolv.conf
YaST segítségével történő módosításának hatása megegyezik a kézi módosításéval. Mindkét esetben a módosítások hatása állandó. Az említett szolgáltatások által igényelt módosítások csak ideiglenesek.
Ebben a fájlban (30.6. példa - /etc/hosts
) az IP-címek gépnevekhez vannak rendelve. Ha nincs névkiszolgáló, akkor minden gépet, amelyen be van állítva IP-kapcsolat, fel kell itt tüntetni. A fájlban minden géphez adjon meg egy sort, amely az IP-címet, a teljes képzésű gépnevet és a gépnevet tartalmazza. Az IP-címnek a sor elején kell lennie és a bejegyzéseket üres helyek és tabulátorok tagolják. A megjegyzések előtt mindig #
jel található.
30.6. példa - /etc/hosts
127.0.0.1 localhost 192.168.0.20 sun.example.com sun 192.168.0.1 earth.example.com earth
A hálózati nevek itt átalakításra kerülnek hálózati címekké. A formátum a hosts
fájlhoz hasonló azzal a kivétellel, hogy a hálózati nevek megelőzik a címeket. Lásd:30.7. példa - /etc/networks
A névfeloldást – a gép- és hálózati nevek lefordítását a resolver könyvtáron keresztül – ez a fájl vezérli. Ezt a fájlt csak a libc4 vagy libc5 függvénytárhoz csatolt programok használják. Az aktuális glibc programok esetén tekintse meg az /etc/nsswitch.conf
beállításait. A paraméternek mindig egyedül kell állnia a saját sorában. A megjegyzéseket #
jel előzi meg. 30.6. táblázat - Az /etc/host.conf paraméterei táblázat a használható paramétereket jeleníti meg. Egy minta /etc/host.conf
fájlt mutat be a 30.8. példa -
/etc/host.conf
.
30.6. táblázat - Az /etc/host.conf paraméterei
order hosts, bind | Meghatározza, hogy a szolgáltatások milyen sorrendben érik el a névfeloldást. A használható argumentumok (üres hellyel vagy vesszőkkel elválasztva): |
hosts: Az | |
bind: Hozzáfér egy névkiszolgálóhoz | |
nis: NIS-t használ | |
multi on/off | Azt határozza meg, hogy az |
nospoof on spoofalert on/off | Ezek a paraméterek a névkiszolgáló hamisítására vannak hatással, de ettől eltekintve nem befolyásolják a hálózati konfigurációt. |
trim tartománynév |
A gépnévfeloldás után a megadott tartománynév le van választva a gépnévtől (feltéve, hogy a gépnév tartalmazta a tartománynevet). Ez az opció akkor hasznos, ha csak a helyi tartomány nevei vannak az |
30.8. példa -
/etc/host.conf
# We have named running order hosts bind # Allow multiple addrs multi on
A GNU C Library 2.0 bevezetése együtt jár a Name Service Switch (NSS) bevezetésével. Részletes információt az nsswitch.conf(5)
kézikönyvoldala és a The GNU C Library Reference Manual tartalmaz.
A lekérdezések sorrendje az /etc/nsswitch.conf
fájlban van megadva. A 30.9. példa - /etc/nsswitch.conf
egy példa nsswitch.conf
fájlt mutat. A megjegyzéseket a #
jel vezeti be. Ebben a példában a hosts
adatbázis alatti bejegyzések azt jelentik, hogy kérés lett küldve DNS-en keresztül az /etc/hosts
(fájlok
) fájlhoz.
30.9. példa - /etc/nsswitch.conf
passwd: compat group: compat hosts: files dns networks: files dns services: db files protocols: db files netgroup: files automount: files nis
Az NSS-en keresztül elérhető „adatbázisok” listája: 30.7. táblázat - Az /etc/nsswitch.conf fájlon keresztül elérhető adatbázisok. Ezen felül az automount
, bootparams
, netmasks
és publickey
várható a közeli jövőben. Az NSS adatbázisok konfigurációs beállításait tekinti át a 30.8. táblázat - NSS-„adatbázisok” beállítási lehetőségei.
30.7. táblázat - Az /etc/nsswitch.conf fájlon keresztül elérhető adatbázisok
|
A |
| Ethernet-címek. |
|
Felhasználói csoportok, a |
|
Gépnevek és IP-címek, a |
|
Érvényes gép- és felhasználói listák a hálózatban a hozzáférési jogosultságok vezérléséhez; lásd: |
|
A |
|
A |
|
A |
|
A |
|
A |
|
A |
30.8. táblázat - NSS-„adatbázisok” beállítási lehetőségei
|
fájlok, például az |
| elérés adatbázison keresztül |
| NIS, lásd még: 33. fejezet - A NIS használata |
|
csak a |
|
csak a |
Ez a fájl állítja be az nscd-t (name service cache daemon, névkiszolgáló-gyorsítótárdémon). Lásd az nscd(8)
és nscd.conf(5)
kézikönyvoldalát. Alapértelmezés szerint a passwd
és groups
rendszerbejegyzéseit az nscd ideiglenesen tárolja. Ez a címtárszolgáltatások – például NIS és LDAP – teljesítménye miatt fontos, mivel ellenkező esetben a hálózati kapcsolatot kell használni a nevek és csoportok eléréséhez A hosts
alapértelmezés szerint nem kerül ideiglenesen tárolásra, mivel az nscd-nek a gépeket ideiglenesen tároló mechanizmusa miatt a helyi rendszer nem tud megbízni a normál és visszirányú ellenőrzésekben. Ahelyett, hogy az nscd tároltatná ideiglenesen a neveket, állítson be egy ideiglenes tárolást végző DNS-kiszolgálót.
A passwd
ideiglenes tárolása aktív, akkor általában tizenöt másodpercig tart az újonnan hozzáadott helyi felhasználó felismerése. A várakozási idő lecsökkenthető, ha az nscd-t az rcnscd restart
parancs segítségével újraindítja.
A konfigurációt a konfigurcáiós fájlba írás előtt tesztelheti. Állítsa be a tesztkonfigurációt az ip parancs segítségével. A kapcsolat a ping paranccsal tesztelhető. A régi konfigurációs eszközök, az ifconfig és a route, szintén rendelkezésre áll.
Az ip, ifconfig és a route parancs közvetlenül módosítja a hálózati konfigurációt a konfigurációs fájlba való mentés nélkül. Ha a konfigurációt nem a megfelelő konfigurációs fájlokban adta meg, akkor a módosított hálózati konfiguráció a rendszer újraindításakor elveszik.
Az ip az útválasztás, a hálózati eszközök, az irányelv-továbbítás és a csatornák megjelenítésére és beállítására szolgáló eszköz. A régebbi eszközök, az ifconfig és a route helyettesítésére alakították ki.
Az ip nagyon összetett eszköz. Az általános szintaxis: ip
. A következő objektumok használhatók:opciók
objektum
parancs
Az objektum egy hálózati eszközt ábrázol.
Az objektum az eszköz IP-címét ábrázolja.
Az objektum egy ARP vagy NDISC gyorsítótár-bejegyzést ábrázol.
Az objektum az útválasztási tábla bejegyzést ábrázolja.
Az objektum az útválasztási irányelv adatbázisban lévő szabályt ábrázolja.
Az objektum egy multicast-címet ábrázol.
Az objektum egy multicast útválasztási gyorsítótár bejegyzést ábrázol.
Az objektum IP-n keresztüli alagutat ábrázol.
Ha nincs parancs megadva, akkor az alapértelmezett parancs kerül felhasználásra. Ez általában a list.
Módosítsa az eszköz állapotát az ip link set eszköznév
parancs
paranccsal. Az eth0 eszköz letiltásához például adja ki az ip link seteth0 down
parancsot. Az újbóli aktiváláshoz használja az ip link seteth0 up
parancsot.
Az eszközt aktiválás után beállíthatja. Az IP-cím beállításához használja az ip addr add
parancsot. Az eth0 csatolóhoz 192.168.12.154/30 beállítása például normál üzenetszórással (ip_cím
+ dev eszköznév
brd
opció) az alábbi módon történhet: adja ki az ip addr add 192.168.12.154/30 brd + dev eth0
parancsot.
Működő kapcsolathoz az alapértelmezett átjárót is be kell állítani. A rendszer átjárójának beállításához adja ki az ip route get átjáró_ip_címe
parancsot. Az IP-cím másik címre fordításához használjon nat-ot: az ip route add nat ip_cím
via másik_ip_cím
.
Az összes eszköz megjelenítéséhez használja az ip link ls parancsot. Ha csak a futó csatolókat kívánja megjeleníteni, akkor használja az ip link ls up parancsot. Az eszköz csatolóstatisztikájának kinyomtatásához adja ki az ip -s link ls eszköznév
parancsot. Az eszközök címének megjelenítéséhez adja ki az ip addr parancsot. Az ip addr kimenetében az eszközök MAC-címével kapcsolatos információt is talál. Az összes út megjelenítéséhez használja az ip route show parancsot.
Az ip használatával kapcsolatos információért adja ki az ip help
parancsot, vagy tekintse meg az ip(8)
kézikönyvoldalát. A help
opció az összes ip objektumhoz rendelkezésre áll. Ha például az ip addr
súgóját kívánja elolvasni, akkor adja ki az ip addr help
parancsot. Az ip leírása az /usr/share/doc/packages/iproute2/ip-cref.pdf
fájlban található.
A ping parancs az általános eszköz a TCP/IP kapcsolat működésének tesztelésére. Ez az ICMP protokollal kis adatcsomagot, ECHO_REQUEST datagramot küld a célgépnek, és azonnal választ kér. Ha ez működik, akkor a ping egy üzenetet jelenít meg, amely jelzi, hogy a hálózati kapcsolat alapszinten működik.
A ping nem csak a két számítógép közötti kapcsolat működését teszteli. A kapcsolat minőségével kapcsolatos alapszintű információt is biztosít. A 30.10. példa - A ping parancs kimenete példát mutat a ping kimenetére. A sorok – az első kivételével – az átvitt csomagokkal, csomagvesztéssel és a ping teljes futási idejével kapcsolatos kapcsolatos adatokat tartalmaznak.
Célként megadhat gépnevet vagy IP-címet, például: ping example.com
vagy ping 130.57.5.75
. A program addig küld csomagokat, amíg meg nem nyomja a Ctrl-C billentyűkombinációt.
Ha csak a kapcsolat működését kívánja ellenőrizni, akkor a -c
kapcsolóval korlátozhatja a csomagok számát. A ping három csomagra korlátozásához például adja ki a ping -c 3 192.168.0
parancsot.
30.10. példa - A ping parancs kimenete
ping -c 3 example.com PING example.com (130.57.5.75) 56(84) bytes of data. 64 bytes from example.com (130.57.5.75): icmp_seq=1 ttl=49 time=188 ms 64 bytes from example.com (130.57.5.75): icmp_seq=2 ttl=49 time=184 ms 64 bytes from example.com (130.57.5.75): icmp_seq=3 ttl=49 time=183 ms --- example.com ping statistics --- 3 packets transmitted, 3 received, 0% packet loss, time 2007ms rtt min/avg/max/mdev = 183.417/185.447/188.259/2.052 ms
Az alapértelmezett időtartam a két csomag között egy másodperc. Az időtartam a ping -i
kapcsolójával módosítható. A ping időtartamának tíz másodpercre növeléséhez adja ki a ping -i 10 192.168.0
parancsot.
Több hálózati eszközzel rendelkező rendszerben hasznos lehet a ping csomagot adott csatolócímen keresztül küldeni. Ehhez használja a -I
kapcsolót a kiválasztott eszköz nevével, például: ping -I wlan1 192.168.0
.
A ping parancs kapcsolóival és használatával kapcsolatos információért adja ki a ping -h
parancsot, vagy tekintse meg a ping (8)
kézikönyvoldalát.
Az ifconfig egy hagyományos hálózatkonfigurációs eszköz. Az ip-vel ellentétben ez csak csatolókonfigurációhoz használható. Az útválasztás beállításához használja a route parancsot.
ifconfig és ip | |
---|---|
Az ifconfig program elavult. Használja inkább az ip programot. |
Argumentumok nélkül az ipconfig az aktuális aktív csatolók állapotát mutatja meg. Az ábrán (30.11. példa - Az ifconfig parancs kimenete) láthatóan az ifconfig jó elrendezésű és részletes kimenettel rendelkezik. A kimenet az eszköz MAC-címével kapcsolatos adatokat is tartalmaz. Ez a HWaddr
érték az első sorban.
30.11. példa - Az ifconfig parancs kimenete
eth0 Link encap:Ethernet HWaddr 00:08:74:98:ED:51 inet6 addr: fe80::208:74ff:fe98:ed51/64 Scope:Link UP BROADCAST MULTICAST MTU:1500 Metric:1 RX packets:634735 errors:0 dropped:0 overruns:4 frame:0 TX packets:154779 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:1 collisions:0 txqueuelen:1000 RX bytes:162531992 (155.0 Mb) TX bytes:49575995 (47.2 Mb) Interrupt:11 Base address:0xec80 lo Link encap:Local Loopback inet addr:127.0.0.1 Mask:255.0.0.0 inet6 addr: ::1/128 Scope:Host UP LOOPBACK RUNNING MTU:16436 Metric:1 RX packets:8559 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:8559 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:533234 (520.7 Kb) TX bytes:533234 (520.7 Kb) wlan1 Link encap:Ethernet HWaddr 00:0E:2E:52:3B:1D inet addr:192.168.2.4 Bcast:192.168.2.255 Mask:255.255.255.0 inet6 addr: fe80::20e:2eff:fe52:3b1d/64 Scope:Link UP BROADCAST NOTRAILERS RUNNING MULTICAST MTU:1500 Metric:1 RX packets:50828 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:43770 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:1000 RX bytes:45978185 (43.8 Mb) TX bytes:7526693 (7.1 Mb)
Az ifconfig használatával és kapcsolóival kapcsolatos információért adja ki az ifconfig -h
parancsot, vagy használja az ifconfig (8)
kézikönyvoldalát.
A route az IP útválasztási tábla kezelésére szolgáló program. Ennek segítségével megjeleníthető az útválasztási konfiguráció, illetve utak vehetők fel és távolíthatók el.
route és ip | |
---|---|
A route program elavult. Használja inkább az ip-t. |
A route különösen akkor hasznos, ha az útválasztási konfigurációval kapcsolatos gyors és érthető adatokra van szüksége az útválasztással kapcsolatos problémák meghatározásához. Az aktuális útválasztási konfiguráció megjelenítéséhez adja ki a route -n
parancsot root
felhasználóként.
30.12. példa - A route -n parancs kimenete
route -n Kernel IP routing table Destination Gateway Genmask Flags MSS Window irtt Iface 10.20.0.0 * 255.255.248.0 U 0 0 0 eth0 link-local * 255.255.0.0 U 0 0 0 eth0 loopback * 255.0.0.0 U 0 0 0 lo default styx.exam.com 0.0.0.0 UG 0 0 0 eth0
A route használatával és kapcsolóival kapcsolatos információért adja ki a route -h
parancsot, vagy tekintse meg a route (8)
kézikönyvoldalát.
A fentebb említett konfigurációs beállítási fájloktól függetlenül számos parancsfájl létezik, amely hálózati programot tölt be a gép rendszerindítása alatt. Ezek azonnal elindulnak, amint a gép az egyik többfelhasználós futási szintre kapcsol. A parancsfájlok egy részének leírása: 30.9. táblázat - Néhány indító parancsfájl a hálózati programokhoz.
30.9. táblázat - Néhány indító parancsfájl a hálózati programokhoz
Ez a parancsfájl kezeli a hálózati csatolók beállítását. A hardvert az /etc/init.d/coldplug szolgáltatásnak már inicializálnia kellett (a hotplug parancson keresztül). Ha a network szolgáltatás nem lett elindítva, akkor a hotplug-alrendszeren keresztüli beillesztéskor nem kerülnek megvalósításra hálózati csatolók. | |
Elindítja a xinetd-t. A xinetd a kiszolgálószolgáltatásokat elérhetővé tudja tenni a rendszeren. Egy FTP kapcsolat kezdeményezésekor például el tudja indítani a vsftpd-t. | |
Elindítja az RPC-kiszolgáló számára szükséges portleképezőt, például egy NFS-kiszolgálót. | |
Elindítja az NFS kiszolgálót. | |
Vezérli a postfix folyamatot. | |
Elindítja a NIS-kiszolgálót. | |
Elindítja a NIS-klienst. |