Tartalomjegyzék
Az AutoYaST lehetővé teszi a SUSE® Linux Enterprise egyidejű telepítését nagyszámú gépen. Az AutoYaST technológia igen nagy rugalmasságot biztosít a telepítésnek a különféle hardvereszközökhöz hangolásában. Ebben a fejezetben bemutatjuk, hogyan kell előkészíteni egy egyszerű, automatizált telepítést, illetve bemutatunk egy összetettebb példahelyzetet is, eltérő hardvertípusokon és telepítési célokkal.
Egyforma hardver | |
---|---|
Ebben a példahelyzetben azt feltételezzük, hogy a SUSE Linux Enterprise rendszert több, teljesen egyforma hardverkonfigurációjú gépre kell telepíteni. |
Az AutoYaST tömeges telepítésre felkészülés lépései:
Hozzon létre egy AutoYaST-profilt, amely tartalmazza a telepítendő rendszer beállításait. Ennek leírása: 5.1.1. szakasz - AutoYaST-profil létrehozása.
Határozza meg az AutoYaST-profil és a telepítési rutinoknak átadandó paraméter forrását (5.1.2. szakasz - A profil szétosztása és az autoyast paraméter meghatározása).
Határozza meg a SUSE Linux Enterprise telepítési adatok forrását (5.1.3. szakasz - A telepítési adatok biztosítása).
Határozza meg és állítsa be a rendszerindítás módját az automatikus telepítéshez (5.1.4. szakasz - A rendszerindítás beállítása).
Adja át a parancssort a telepítési rutinoknak: vegye fel a paramétereket kézzel vagy hozzon létre egy info
fájlt (5.1.5. szakasz - Az info
fájl létrehozása).
Indítsa el az automatikus telepítési folyamatot (5.1.6. szakasz - Az automatikus telepítés indítása és figyelése).
Az AutoYaST-profil írja le az AutoYaST számára, hogy mit is kell telepíteni, illetve hogyan kell a telepített rendszert beállítani, hogy a végeredmény egy tökéletesen használható rendszer legyen. Ez többféleképpen is létrehozható:
Egy frissen telepített referenciagép klónozásával készíthető egy sor teljesen azonos gép
Az AutoYaST grafikus felületén létrehozhatók és módosíthatók az igényeknek megfelelő profilok
Egy XML-szerkesztővel nulláról is lehet készíteni profilokat
Egy friss referenciatelepítés klónozása:
Hajtson végre egy normál telepítést.
A hardverkonfiguráció befejezése és a kiadási megjegyzések elolvasása után jelölje meg a /root/autoinst.xml
fájlban, amelynek használatával az adott telepített rendszer pontos másolatai állíthatók elő.
Ha az AutoYaST grafikus felületén kíván létrehozni egy profilt egy meglévő rendszerkonfigurációból és módosítani a saját igényeknek megfelelően:
root
felhasználóként indítsa el a YaST-ot,.
Válassza ki a
+ modult a grafikus AutoYaST felület indításához.Válassza ki az
+ menüpontot, hogy felkészítse az AutoYaSTot az aktuális rendszerkonfiguráció egy AutoYaST-profilba mentéséhez.Az alapértelmezett erőforrásokon túl, mint a rendszertöltő, a particionálás és a telepített szoftverek, a rendszer egyéb tulajdonságai is rögzíthetők a profilban a
megfelelő pontjaiban.Kattintson a
gombra, hogy a YaST begyűjtse a rendszerinformációkat és kiírja az új profilba.A folytatáshoz válassza az alábbi lehetőségek egyikét:
Ha a profil kész és megfelel az igényeinek, akkor válassza ki a autoinst.xml
).
Módosítsa a referenciaprofilt: válassza ki a baloldali fanézetből a megfelelő konfigurációs szempontot (például „Hardver/nyomtató”) és kattintson a gombra. Elindul a megfelelő YaST-modul, de a beállítások nem a rendszeren módosulnak, hanem kiíródnak a AutoYaST-profilba. Ha kész, válassza ki a + menüpontot és adjon meg egy nevet a profilnak.
Lépjen ki az AutoYaST-modulból a
+ paranccsal.
Az AutoYaST-profil többféle módon is szétosztható. A profiladatok szétosztására használt protokolltól függően más-más AutoYaST paraméterekkel lehet tudatni a kliensen futó telepítési rutinokkal a profil helyét. A profil helye átadható a telepítési rutinoknak a rendszerindítási promptnál, vagy a rendszerindításkor betöltött info
fájllal. A következő lehetőségek használhatók:
Profil helye |
Paraméter |
Leírás |
---|---|---|
Fájl |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt a megadott elérési úton keresik (relatívan kell megadni a forrás gyökérkönyvtárához képest – |
Eszköz |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt egy tárolóeszközön keresik. Csak az eszköz nevét kell megadni – a |
Hajlékonylemez |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt a hajlékonylemez-meghajtóban található hajlékonylemezen keresik. Ez a beállítás akkor különösen hasznos, ha a rendszert CD-ről akarja indítani. Ha a vezérlőfájlt nem sikerül kiolvasni a hajlékonylemezről, akkor az AutoYaST automatikusan végignézi a géphez csatlakozó USB-eszközöket is. |
USB- (flash-) lemez |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt egy USB-n csatolt eszközön keresik. |
NFS |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt egy NFS-kiszolgálón keresik. |
HTTP |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt egy HTTP-kiszolgálón keresik. |
HTTPS |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt egy HTTPS-kiszolgálón keresik. |
TFTP |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt egy TFTP-kiszolgálón keresik. |
FTP |
|
Ennek hatására a telepítési rutinok a vezérlőfájlt egy FTP-kiszolgálón keresik. |
A kiszolgáló
és az elérési_út
paraméterek helyére a konkrét telepítésnek megfelelő értékeket kell írni.
Az AutoYaST része egy olyan funkció, amely képes egyes profilokat a kliens MAC-címéhez rendelni. Anélkül, hogy módosítani kellene az autoyast=
paramétert, ugyanazt a rendszert több különböző géppéldányra is lehet telepíteni, eltérő profilokat használva.
Ez a következő módon történik:
Hozzon létre különböző profilokat úgy, hogy a kliens MAC-címe legyen a fájlnév, és helyezze el őket az AutoYaST-profilokat tároló HTTP-kiszolgálón.
Hagyja ki a fájlnév pontos elérési útját az autoyast=
paraméter megadásokból. Például:
autoyast=http://192.0.2.91/
Indítsa el az automatikus telepítést.
A YaST a következő módon kísérli meg a profil helyének a meghatározását:
A YaST először a saját IP-címét (hexadecimálisan, nagybetűsen) megadva keresi a profilt, tehát például a 192.0.2.91
cím esetében a C000025B
hexa értékkel.
Ha a fájl nem található, a YaST eltávolít egy hexa számjegyet, majd újra próbálkozik. Ezt a műveletet nyolcszor próbálja egymás után, amíg meg nem találja a megfelelő nevű fájlt.
Ha ekkor sem találja, akkor egy olyan fájlt keres, amelynek a neve a kliens MAC-címe. A példában a kliens MAC-címe 0080C8F6484C
.
Ha a MAC-címmel elnevezett fájl sem található, akkor a YaST egy (kisbetűs) default
nevű fájlt keres. Egy példa arra, hogy az YaST milyen címeken keresi sorban az AutoYaST-profilt:
C000025B C000025 C00002 C0000 C000 C00 C0 C 0080C8F6484C default
A telepítési adatok biztosíthatók a termék CD-inek vagy DVD-inek használatával, de egy hálózati telepítési forrásból is. Ha a termék CD-it használja telepítési forrásként, akkor szükség van a kliens fizikai elérésére, hiszen a rendszerindítási folyamatot kézzel kell aktiválni és a CD-ket cserélgetni is kell.
Ha a telepítési forrásokat a hálózaton keresztül kívánja biztosítani, akkor állítson be egy hálózati telepítési kiszolgálót (HTTP, NFS, FTP) a leírt módon (4.2.1. szakasz - Telepítési kiszolgáló beállítása a YaST segítségével). A kiszolgáló helyét az info
fájllal adja meg a telepítési rutinoknak.
A kliens többféle módon is elindítható:
Csakúgy, mint egy normál távoli telepítés, az automatikus telepítés is kezdeményezhető Wake on LAN (WOL) és PXE segítségével. A rendszerkép és a vezérlőfájl beolvasható TFTP-vel, a telepítési források meg bármely hálózati telepítési kiszolgálón lehetnek.
Használhatók az eredeti SUSE Linux Enterprise adathordozók is a rendszer indításához az automatikus telepítés során, a vezérlőfájl pedig beolvasható akár egy hálózati helyről, akár egy hajlékonylemezről. Alternatív megoldásként készíthet egyéni CD-ket is, amelyeken egyszerre rajta van a telepítési forrás és az AutoYaST-profil.
Az alábbi részekben áttekintjük a hálózati rendszerindítás, illetve a CD-ről történő rendszerindítás eljárásait.
A Wake on LAN, PXE és TFTP protokollok segítségével történő hálózati rendszerindítás leírása: 4.1.3. szakasz - Távoli telepítés VNC-n keresztül – PXE-s rendszerindítás és Wake-on-LAN. Ahhoz, hogy az ott bemutatott beállítások az automatikus telepítéshez is használhatók legyenek, módosítani kell a bemutatott PXE Linux konfigurációs fájlon (/srv/tftp/pxelinux.cfg/default
), hogy az tartalmazza az AutoYaST-profil helyére mutató autoyast
paramétert is. Egy szokásos telepítés bejegyzése például így nézhet ki:
default linux # default label linux kernel linux append initrd=initrd ramdisk_size=65536 insmod=e100 \ install=http://192.168.0.22/install/suse-enterprise/
Ugyanez az automatikus telepítés esetén valahogy így kell, hogy kinézzen:
default linux # default label linux kernel linux append initrd=initrd ramdisk_size=65536 insmod=e100 \ install=http://192.168.0.22/install/suse-enterprise/ \ autoyast=nfs://192.168.0.23/profiles/autoinst.xml
A példában használt IP-címeket és elérési utakat természetesen cserélje ki a saját rendszerében használt értékekre.
Többféle szerepet is játszhat a CD-ről történő rendszerindítás az AutoYaST telepítések során. Az alábbi lehetőségek közül választhat:
Akkor használja ezt a megközelítést, ha nem oldható meg a teljes mértékben hálózati telepítés (például mert a hardver nem támogatja a PXE-t) és a folyamat túlnyomó részében van fizikai hozzáférés a telepített rendszerhez.
Amire szükség lesz:
A SUSE Linux Enterprise adathordozó
Egy hálózati kiszolgáló, amely a profiladatokat biztosítja (részletek: 5.1.2. szakasz - A profil szétosztása és az autoyast paraméter meghatározása)
Egy hajlékonylemez az info
fájllal, amelyik jelzi a telepítési rutinoknak, hol található a profil
vagy
Hozzáférés a telepített rendszer rendszerindítási parancssorához, ahol kézzel be lehet írni az autoyast=
paramétert
Akkor használja ezt a megközelítést, ha nem oldható meg a teljes mértékben hálózati telepítés. Szükség van a célgép fizikai elérésére telepítés közben, illetve a második esetben a profil helyének beírására a rendszerindítási parancssorban. Mindkét esetben, a telepítés méretétől függően szükség lehet az adathordozó cseréjére.
Amire szükség lesz:
A SUSE Linux Enterprise adathordozó
Egy hajlékonylemez a profillal és az info
fájllal
vagy
Hozzáférés a célgép rendszerindítási parancssorához az autoyast=
paraméter kézzel beírásához
Ha csak néhány szoftvercsomagot kell telepíteni, relatíve alacsony számú gépre, akkor jó ötlet lehet készíteni egy egyéni CD-t, amelyik egyszerre tartalmazza a telepítési adatokat és magát a profilt (különösen akkor, ha a telepítés során nem érhető el a hálózat).
A célgép telepítési rutinjai számára jelezni kell az AutoYaST-keretrendszer különböző komponenseit. Ehhez készíteni kell egy parancsot, amely az AutoYaST-komponensek és a telepítési források eléréséhez, illetve a telepítési folyamatok vezérléséhez szükséges összes paramétert tartalmazza.
Ez megoldható úgy is, ha a telepített rendszer rendszerindítási parancssorába kézzel beírja ezeket a paramétereket, vagy pedig meg kell adni egy info
nevű fájlt, amelyet a telepítési rutinok (linuxrc) beolvasnak. Az előbbihez szükség van a telepített kliens fizikai elérésére, ami miatt nagyon nagy környezetekben ez nem igazán megfelelő módszer. A második módszer használata esetén az info
fájl felmásolható egy olyan adathordozóra, amelyet előkészítés után be lehet helyezni a kliensek meghajtóiba, még az automatikus telepítés előtt. Alternatív megoldásként indítható a rendszer PXE-vel is, és a linuxrc-paramétereket meg lehet adni a pxelinux.cfg/default
fájlban (lásd: 5.1.4.1. szakasz - Felkészülés a hálózati rendszerindításra).
A linuxrc jellemzően az alábbi paramétereket igényli. További információ az AutoYaST-csomagnak az /usr/share/doc/packages/autoyast
helyen található dokumentációban olvasható.
A paraméterek és értékek elválasztása | |
---|---|
Amikor átad paramétereket a linuxrc-nek a rendszerindítási parancssorban, az |
Kulcsszó |
Érték |
---|---|
|
A hálózati telepítéshez (a BOOTP/DHCP-kérésekhez) használt hálózati eszköz. Csak akkor kell megadni, ha több hálózati eszköz is rendelkezésre áll. |
|
Ha üres, akkor a kliens BOOTP-kérést küld. Ha nem üres, akkor a kliens a megadott értékre lesz beállítva. |
|
Alhálózati maszk. |
|
Átjáró. |
|
Névkiszolgáló. |
|
Az automatikus telepítéshez használt vezérlőfájl helye, például |
|
A telepítési forrás helye, például |
|
Ha |
|
A VNC-hez használt jelszó. |
|
Ha |
Ha az automatikus telepítési szituáció során DHCP-vel vannak beállítva a kliensek, hálózati telepítési forrást használ és a telepítés folyamatát VNC-n kívánja követni, akkor az info
fájl így kell, hogy kinézzen:
autoyast:profile_source
install:install_source
vnc:1 vncpassword:some_password
Ha telepítéskor inkább egy statikusan beállított hálózatot kíván használni, akkor az info
fájl így néz ki:
autoyast:profile_source
\ install:install_source
\ hostip:some_ip
\ netmask:some_netmask
\ gateway:some_gateway
A \
karakterek azt jelzik, hogy az olvashatóság kedvéért megtörtük a sorokat. Minden paramétert valójában egyetlen hosszú karaktersorozatként kell megadni.
Az info
adatokat többféle módon is elérhetővé lehet tenni a linuxrc számára:
A kliens hajlékonylemez-meghajtójában a telepítéskor megtalálható hajlékonylemez gyökérkönyvtárában lévő fájlként.
Az egyéni telepítési adathordozóról vagy PXE-n keresztül történő rendszerindításkor a rendszer indításához használt kezdeti memóriaeszköz gyökérkönyvtárában lévő fájlként.
Az AutoYaST-profil részeként. Ebben az esetben az AutoYaST fájlt info
néven kell elmenteni, hogy a linuxrc feldolgozhassa. Lássunk egy példát erre a megközelítésre.
A linuxrc egy karaktersorozatot (start_linuxrc_conf
) keres a profilban, amely a fájl elejét jelzi. Ha megtalálja, akkor feldolgozza az e karaktersorozat és az end_linuxrc_conf
karaktersorozat között található tartalmat. A profilban tárolt paraméterek:
.... <install> .... <init> <info_file> <![CDATA[ # # Don't remove the following line: # start_linuxrc_conf # install: nfs:server
/path
vnc: 1 vncpassword: test autoyast: file:///info # end_linuxrc_conf # Do not remove the above comment # ]]> </info_file> </init> ...... </install> ....
A linuxrc betölti a hagyományos info
fájl helyett a rendszerindítási paramétereket tartalmazó profilt. Az install:
paraméter mutat a telepítési források helyére. A vnc
és vncpassword
paraméterek jelzik, ha VNC-vel kívánja figyelni a telepítés folyamatát. Az autoyast
paraméter jelzi a linuxrc számára, hogy az info
fájlt AutoYaST-profilként kell kezelni.
Miután előkészítette az infrastruktúrát a fentieknek megfelelően (profil, telepítési forrás és info
fájl), elvileg semmi akadálya az automatikus telepítés indításának. A kiválasztott rendszerindítási módszertől és a folyamat figyelésétől függően szükség lehet a kliens fizikai elérésére:
Ha a kliensrendszer bármiféle fizikai adathordozóról indul, akár a termék gyári adathordozójáról, akár egyéni CD-kről, ezeket be kell helyezni a kliens meghajtójába.
Ha a klienset nem lehet Wake on LAN segítségével elindítani, akkor legalább a bekapcsolásig ott kell lenni mellette.
Ha nem állított be távolról vezérelt automatikus telepítést, akkor az AutoYaST a grafikus visszajelzéseit a klienshez csatlakoztatott képernyőre küldi, vagy képernyő nélküli kliens esetén a soros konzolra.
A távolról vezérelt automatikus telepítés bekapcsolásához használja a VNC vagy SSH paramétereit (5.1.5. szakasz - Az info
fájl létrehozása) és csatlakozzon a kliensre egy másik gépről (4.5. szakasz - A telepítési folyamat figyelése).