Figyelje meg a parancsok szerkezetét egy egyszerű példán: az ls parancs szolgál a könyvtárak tartalmának kiíratására. A parancs használható paraméterekkel és nélkülük. Ha az ls paraméterek nélkül írja be a konzolba, akkor az aktuális könyvtár tartalma jelenik meg.

15.2. ábra - Az ls parancs

Szemben más operációs rendszerekkel, a Linux-fájloknak lehet kiterjesztésük, például .txt, de nem muszáj, hogy legyen nekik. Ez viszont azt eredményezi, hogy nehéz lehet különbséget tenni a fájlok és a könyvtárak között az ls parancs kimenetében. Alapértelmezés szerint a színek segítenek egy kicsit: a könyvtárak kék színnel jelennek meg, a fájlok pedig feketével (fehérrel).

Jobb módszer a könyvtár tartalmának a kiíratására az ls parancs különféle paraméterekkel együtt történő használata. A paraméterek módosítják a parancsok működését, így meghatározott feladatok végezhetők el. A paraméterek a parancstól egy szóközzel el vannak választva, és előttük egy kötőjel (mínusz jel) áll. Az ls -l parancs például a könyvtár tartalmát teljes részletességgel (hosszú listaformátumban) mutatja meg.

15.3. ábra - Az ls -l parancs

Az objektumok nevei mellett több oszlopban láthatók az objektumok egyéb adatai. A legfontosabbak a következők: az első oszlop jelzi az objektum fájltípusát (a jelen példában d a könyvtárak, - a normál fájlok esetében). A következő kilenc oszlop az objektum felhasználói jogosultságait jelzi. A 11. és 12. oszlop a fájl tulajdonosának és tulajdonos csoportjának a nevét jelzi (a jelen esetben tux és users). A felhasználói jogosultságokról és a Linux felhasználói fogalmairól a 15.2. szakasz - Felhasználók és hozzáférési jogosultságok rész ír többet. A következő oszlop a fájl méretét jelzi bájtokban. Ezután a legutolsó módosítás dátuma és ideje látható. Az utolsó oszlop az objektum nevét jelzi.

Ha még ennél is több információra kíváncsi, akkor össze lehet kapcsolni az ls parancs két paraméterét: írja be, hogy ls -la. A parancsértelmező ezek után a könyvtár rejtett fájljait is megjeleníti, ponttal a nevük előtt (például .rejtettfájl).

Senkitől nem várható el, hogy fejből tudja az összes parancs összes paraméterét. Ha emlékszik a parancs nevére, de nem biztos a paraméterek használatában, írja be a parancs nevét, egy szóközt és a --help paramétert. Ez a --help paraméter nagyon sok parancs esetében működik. Az ls --help például megjeleníti az ls parancs összes paraméterét.

A 15.1.3. szakasz - Könyvtárak és fájlok kezelése részben a cd parancs relatív elérési utakat használt. Természetesen abszolút elérési utak is használhatók. Tegyük fel például, hogy a saját könyvtárból át akar másolni egy fájlt a /tmp egy alkönyvtárába:

Más felhasználók saját könyvtárának a tartalmát az ls ~felhasználónév paranccsal listázhatja ki. 15.4. ábra - Részlet egy szokásos könyvtárfából példa könyvtárfájában a példafelhasználók egyike a tux. Az ls ~tux parancs kilistázza tux saját könyvtárának a tartalmát.

Szóközöket tartalmazó fájl- és könyvtárnevek kezelése

Ha egy fájlnév szóközöket tartalmaz, akkor vagy használjon fordított törtvonalat (\) a szóköz előtt, vagy tegye a fájlnevet egyszeres vagy dupla idézőjelek közé. Ellenkező esetben a bash a My Documents-hez hasonló fájlneveket két fájlként vagy könyvtárként értelmez. Az egyszeres vagy dupla idézőjelek közötti különbség az, hogy a dupla idézőjelek között megtörténik a változók kibontása. Az egyszeres idézőjelek garantálják, hogy a parancsértelmező betű szerint az adott karaktersorozatot látja.

Alapértelmezés szerint a bash „emlékszik” a beírt parancsokra. Ezt a funkciót hívjuk előzményeknek (history). Egy korábban már beírt parancs megismétléséhez egyszerűen csak nyomja meg többször a ↑ billentyűt, amíg a kívánt parancs meg nem jelenik a parancssorban. A ↓ megnyomásával mozoghat előre a korábban beírt parancsok listájában. A Ctrl-R használatával kereshet az előzményekben.

Foghatja a kiválasztott parancsot, és például megváltoztathatja benne egy fájl nevét, mielőtt újra kiadná a parancsot az Entrée megnyomásával. A parancssor szerkesztéséhez egyszerűen csak mozogjon a kurzorral a kívánt helyre a nyíl billentyűket használva, és gépelje be a kívánt szöveget.

A bash másik hasznos funkciója, hogy képes kiegészíteni a fájlok és könyvtárak nevét az első néhány betűjük beírása után. Ehhez írja be az első néhány betűt, majd nyomja meg a →| gombot. Ha a fájl neve vagy az elérési út egyértelműen azonosítható, akkor azonnal kiegészítésre kerül, és a kurzor a fájlnév végére mozog. Ezután írhatja a parancs következő paraméterét, például. Ha a fájl neve vagy az elérési út nem azonosítható egyértelműen (például mert sok fájl neve kezdődik ugyanazokkal a betűkkel), akkor a fájl vagy elérési út csak addig a pontig kerül kiegészítésre, ahol elágazási lehetőség van. Ezután a →| másodszori megnyomásával lekérheti a lehetőségek listáját. Ezután írja be a fájl vagy az elérési út következő néhány betűjét, majd próbálja újra használni a kiegészítést: nyomja meg a →| gombot. Amikor a →| gombot használja a fájlnevek és elérési utak kiegészítéséhez, egyidejűleg ellenőrizheti, hogy a fájl vagy elérési út valóban létezik-e (és biztos, hogy jól fogja írni).

A parancsértelmező kényelmi szolgáltatásai közé tartozik a helyettesítő karakterek használata is. A helyettesítő karakterek egyéb karakterek helyett állhatnak. A Bash háromféle helyettesítő karaktert ismer:

Amennyiben a teszt könyvtár Tesztfajl, Tesztfajl1, Tesztfajl2 és adatfajl nevű fájlokat tartalmazza,

A négy helyettesítő közül a csillag a leghatékonyabb. Ennek segítségével egyetlen parancs elegendő egy könyvtár összes fájljának másolásához, vagy törléséhez. Az rm *faj* parancs például az összes, a nevében a faj karaktersorozatot tartalmazó fájlt törli az aktuális könyvtárban.

A Linux két kis programmal teszi lehetővé szöveges fájlok megtekintését közvetlenül a parancsértelmezőben. Ez a less és a more. Egy Olvassel.txt fájl megtekintéséhez például nem kell külön szövegszerkesztőt elindítani, elég begépelni a less Olvassel.txt parancsot, hogy a szöveg megjelenjen a konzolablakban. A szóköz billentyű segítségével lapozhat előre egy oldalt. A Page Up és Page Down billentyűkkel mozoghat előre és hátra a szövegben. A less programból kilépéshez a Q billentyűt kell megnyomni.

A less helyett a régebbi more program is használható. Ez azonban kevésbé kényelmes, mivel nem teszi lehetővé a visszafelé lapozást.

A less program, amelynek neve onnan származik, hogy a kevesebb több (less is more, vagyis a less program több [mint a more]), egy parancs kimenetének kényelmes megjelenítésére is alkalmas. Ennek működéséről további információ: 15.1.4.4. szakasz - Átirányítások és csövek.

A parancsértelmező szabványos kimenete a képernyő vagy a konzolablak, szabványos bemenete pedig a billentyűzet. A parancsértelmező azonban lehetővé teszi, hogy a egy parancs bemenetét vagy kimenetét átirányítsa egy másik objektumnak, például egy fájlba, vagy egy másik parancsnak. A > és < szimbólumokkal átirányítható egy parancs kimenete egy fájlba (kimenet átirányítása), illetve felhasználható egy fájl egy parancs bemenetéül (bemenet átirányítása), Ha például az ls parancs kimenetét egy fáljba akarja írni, adja ki a ls -l > file.txt parancsot. Ennek hatására létrejön egy file.txt nevű fájl, amelyben az aktuális könyvtár tartalma található, az ls parancs által előállított módon. Ha létezik már file.txt nevű fájl, akkor ez a parancs felül fogja írni a meglévő fájlt. Ez megakadályozható a >> használatával. Az ls -l >> file.txt az ls parancs kimenetét hozzáírja a már létező file.txt nevű fájl tartalmához. Ha a fájl még nem létezik, akkor létrejön.

Néha hasznos lehet egy fájl tartalmát egy parancs bemenetéül használni. Például a tr paranccsal kicserélhetők egy fájlból átirányított tartalomban a karakterek és az eredmény kiíratható a standard kimenetre, a képernyőre. Tegyük fel például, hogy a fenti példában létrehozott file.txt fájlban az összes t karaktert ki akarjuk cserélni x karakterekre, és ezt ki akarjuk íratni a képernyőre. Ez a tr t x < file.txt paranccsal hajtható végre.

A szabványos kimenethez hasonlóan a szabványos hibakimenet is a konzolra kerül. Ha a szabványos hibakimenetet egy hibak nevű fájlba szeretné irányítani, akkor a parancsot egészítse ki a 2> hibak paraméterrel. Az >& osszeskimenet paraméter használata esetén mind a szabványos kimenet, mind a hibakimenet az osszeskimenet nevű fájlba lesz elmentve.

A csővezetékek (pipelines) vagy csövek (pipes) használata is egyfajta átirányítás, bár a csövek nincsenek fájlokra korlátozva. Egy cső (|) használatával több parancs is egyesíthető, az egyik kimenetét a másik bemeneteként használva. Például ha meg kívánja nézni az aktuális könyvtár tartalmát a less programmal, akkor írja be, hogy ls | less. Ennek persze csak akkor van jelentősége, ha a simán az ls paranccsal kiíratott kimenet túl hosszú. Ha például meg akarja nézni a dev könyvtár tartalmát az ls /dev paranccsal, akkor az ablakba csak egy kis része fér ki. Az ls /dev | less paranccsal a teljes lista megtekinthető.