| SUSE Linux Enterprise Desktop dokumentáció 30. fejezet - A hálózatkezelés alapjai / 30.4. Hálózati kapcsolat beállítása a YaST segítségével | ||||
|---|---|---|---|---|
 | 30.3. Névfeloldás | 30.5. Hálózati kapcsolatok kezelése a NetworkManagerrel |  | |
| SUSE Linux Enterprise Desktop dokumentáció 30. fejezet - A hálózatkezelés alapjai / 30.4. Hálózati kapcsolat beállítása a YaST segítségével | ||||
|---|---|---|---|---|
| 30.3. Névfeloldás | 30.5. Hálózati kapcsolatok kezelése a NetworkManagerrel | | |
A Linux számos hálózatkezelési típust támogat. Ezek többsége eltérő eszközneveket használ, és a konfigurációs fájlok a fájlrendszer különféle helyein elszórva találhatók. A manuális hálózati beállítás részletes áttekintését lásd: 30.6. szakasz - Hálózati kapcsolat kézi beállítása.
A telepítés során a YaST segítségével az összes észlelt csatoló automatikusan beállítható. Telepítés után a telepített rendszeren bármikor beállítható további hardver. A következő részek a SUSE Linux Enterprise által támogatott hálózati kapcsolatok hálózati beállítását írják le.
A hálózati vezetékes vagy vezetéknélküli kártya beállításához válassza ki a YaST + menüpontját. A modul elindítása után a YaST megjelenít egy általános hálózati konfigurációs párbeszédablakot. Válassza ki, hogy a YaST-ot vagy a NetworkManagert használja a hálózati eszközök felügyeletéhez. Ha a hálózatot hagyományos módon kívánja beállítani a YaST segítségével, akkor jelölje be a lehetőséget, és kattintson a gombra. A NetworkManager használatához jelölje be a lehetőséget és kattintson a gombra. A NetworkManagerrel kapcsolatos részletes információ: 30.5. szakasz - Hálózati kapcsolatok kezelése a NetworkManagerrel.
![[Note]](admon/note.png) | Hálózati mód és a Xen |
|---|---|
A NetworkManager nem működik együtt a Xen-nel. Xen-ben csak a használható. | |
A következő párbeszédablak felső részében a még beállításra váró hálózati kártyák listája látható. A megfelelően felismert kártyák a nevükkel együtt jelennek meg itt. A kiválasztott eszköz konfigurációjának módosításához kattintson a menüpontra. A fel nem ismert eszközök a menüponttal állíthatók be, a következő módon: 30.4.1.2. szakasz - Nem felderített hálózati kártya beállítása.
Hálózati kártya beállításának módosításához a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített eszközök listájában válasszon ki egy kártyát és kattintson a menüpontra. Megjelenik a párbeszédablak, amelynek és lapján megadhatja a kártya beállításait. A vezetéknélküli kártya beállításával kapcsolatos információ: 29.1.3. szakasz - Beállítás a YaST segítségével.
Amikor csak lehetséges, a vezetékes hálózati kártyákat a rendszer a telepítés során automatikusan beállítja az automatikus címbeállítás (DHCP) használatára.
Szintén DHCP-t kell használni az olyan DSL-vonalakhoz, amelyekhez az ISP nem rendelt statikus IP-címet. Ha úgy dönt, hogy DHCP-t használ, akkor a ablakban állítsa be a részleteket. Ez a párbeszédablak a lap + menüpontjának kiválasztásával érhető el. Adja meg, hogy a DHCP-kiszolgálónak mindig el kell-e fogadnia az üzenetszórásos kéréseket és a használandó azonosítókat. Ha virtuális gépeket működtet, ahol a különböző gépek ugyanazon a csatolón keresztül kommunikálnak, akkor a megkülönböztetésükhöz szükség van egy azonosítóra.
A DHCP jó választás a kliensek konfigurációja során, de kiszolgálók beállítása esetén nem ideális megoldás. Statikus IP-cím beállítása:
Válassza ki a kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített kártyák listájában, és kattintson a menüpontra.
A lapon válassza ki a menüpontot.
Adja meg az és az .
Kattintson a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
Statikus cím használata esetén a névkiszolgálók és az alapértelmezett átjáró nem kerül automatikusan beállításra. Átjáró beállításához kattintson az menüpontra és adja meg az alapértelmezett átjárót. A névkiszolgálók beállításához kattintson a menüpontra, majd adja meg a névkiszolgálók és tartományok címét.
Egy hálózati eszköz több IP-címmel is rendelkezhet. Ezeket aliasoknak hívjuk. Hálózati kártya alias beállítása:
Válassza ki a kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített kártyák listájában és kattintson a menüpontra.
A lapon válassza ki a + menüpontot.
Kattintson a gombra.
Adjon meg egy , egy majd a .
Kattintson az gombra.
Kattintson ismét az gombra.
Kattintson a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
Ha nem módosította a telepítés során a hálózati beállítást és vezetékes hálózati kártyával rendelkezik, akkor a gépnév automatikusan beállításra került a számítógépen és a DHCP aktiválva lett. Ugyanez érvényes a névszolgáltatásra, amelyekre a gépnek szüksége van, hogy be tudjon illeszkedni a hálózati környezetbe. Ha DHCP-t használ a hálózati cím beállításához, akkor a tartománynév-kiszolgálók listáját a rendszer automatikusan kitölti a megfelelő adatokkal. Ha a statikus beállítást részesíti előnyben, akkor állítsa be ezeket az értékeket kézzel.
A számítógép nevének módosítása és a névkiszolgáló keresési listájának beállítása:
Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített kártyák listájában, és kattintson a gombra.
A lapon kattintson a menüpontra.
A DHCP által végzett gépnévbeállítás letiltásához törölje a bejelölést.
Adja meg a és szükség esetén a .
A névkiszolgáló DHCP általi frissítésének letiltásához törölje a bejelölést.
Adja meg a névkiszolgálókat és a tartománykeresési listát.
Kattintson az gombra.
Kattintson a gombra.
A konfiguráció aktiválásához kattintson a gombra.
Ahhoz, hogy a gép kommunikálni tudjon más gépekkel és más hálózatokkal, útválasztási adatokat kell megadni, hogy a hálózati forgalom a megfelelő útvonalon haladjon. DHCP használata esetén ezeket az adatokat a gép automatikusan megkapja. Statikus beállítás esetén ezeket az adatokat kézzel kell megadni.
Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített kártyák listájából és kattintson a gombra.
A lapon kattintson az menüpontra.
Adja meg az .
Kattintson az gombra.
Kattintson a gombra.
A konfiguráció aktiválásához kattintson a gombra.
Bizonyos esetekben a hálózati kártya moduljának speciális paraméterekre van szüksége a megfelelő működéshez. Ezek a paraméterek YaST segítségével a következőképp állíthatók be:
Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített kártyák listájából és kattintson a gombra.
A lapon kattintson a + menüpontra.
A menüpontban adja meg a hálózati kártya paramétereit. Ha két kártya úgy lett beállítva, hogy ugyanazt a modult használja, akkor ezek a paraméterek mindkettőhöz alkalmazásra kerülnek.
Kattintson az gombra.
Kattintson a gombra.
A konfiguráció aktiválásához kattintson a gombra.
A hagyományos ifup módszer használata esetén az eszköz beállítható, hogy rendszerindításkor, kábelcsatlakozáskor, a kártya felderítésekor vagy sose induljon el, illetve manuálisan legyen indítható. Az eszközindítás módosításához tegye a következőket:
Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített kártyák listájából és kattintson a gombra.
Az lap menüpontjában válassza ki a kívánt bejegyzést.
Kattintson a gombra.
A konfiguráció aktiválásához kattintson a gombra.
Anélkül, hogy meg kellene adni a részletes tűzfalbeállítást a 39.4.1. szakasz - Tűzfal beállítása a YaST segítségével részben leírt módon, az eszközbeállítás részeként meghatározhatja az eszköz alapvető tűzfalbeállítását. A következő műveleteket hajtsa végre:
Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljában lévő felderített kártyák listájából és kattintson a gombra.
Lépjen a hálózati beállítás párbeszédablak lapjára.
Határozza meg a tűzfalzónát, amelyhez a csatolót hozzá kell rendelni. A következő lehetőségek használhatók:
A csatoló minden forgalma blokkolva lesz.
A tűzfal fut, de nem kényszerít ki semmilyen szabályt a csatoló védelme érdekében. Csak akkor használja ezt a beállítást, ha a gép egy nagyobb, külső tűzfallal védett hálózat része.
A demilitarizált zóna egy további védelmi vonal a belső hálózat és a (rosszindulatú) Internet előtt. A zónához rendelt gépek a belső hálózatról és az Internetről is elérhetők, de a belső hálózat nem érhető el.
A tűzfal fut a csatolón, és teljesen védi azt más (feltételezhetően rosszindulatú) hálózati forgalom ellen. Ez az alapértelmezett beállítás.
Kattintson a gombra.
Aktiválja a konfigurációt a gombra kattintással.
Előfordulhat, hogy a kártyát a rendszer nem ismeri fel helyesen. Ebben az esetben a kártya nem kerül bele a felderített kártyák listájába. Ha biztos benne, hogy a rendszer tartalmazza a kártya illesztőprogramját, akkor beállíthatja a kártyát kézzel. Nem felderített hálózati kártya beállításához tegye a következőket:
Kattintson a gombra.
Állítsa be a rendelkezésre álló beállítások közül az , a és a . Ha a hálózati kártya PCMCIA- vagy USB-eszköz, akkor jelölje meg a megfelelő négyzetet és lépjen ki a párbeszédablakból a gombra kattintással. Ellenkező esetben a menüpontban válassza ki a hálózati kártya modelljét. A YaST ezután automatikusan kiválasztja a megfelelő kernelmodult a kártyához.
A mező adja meg a hálózati kártya hardverbeállításait tartalmazó /etc/sysconfig/hardware/hwcfg-* fájl nevét. Ez tartalmazza a kernelmodul nevét, valamint a hardver inicializálásához szükséges beállításokat.
Kattintson a gombra.
A lapon adja meg a csatoló eszköztípusát, konfigurációs nevét és IP-címét. Statikus cím használatához válassza a menüpontot, majd adja meg az és az . Itt a gépnevet, a névkiszolgálót és az útválasztás részleteit is beállíthatja (lásd: 30.4.1.1.3. szakasz - Kiszolgálónév és DNS beállítása és 30.4.1.1.4. szakasz - Útválasztás beállítása).
Ha a csatoló választott eszköztípusa , akkor a következő párbeszédablakban állítsa be a vezetéknélküli kapcsolatot. A vezetéknélküli eszköz beállításával kapcsolatos információ: 29.1. szakasz - Vezetéknélküli LAN.
Az lapon állítsa be a és az lehetőséget. A menüponttal a normál felhasználók számára jogosultságot biztosíthat a kapcsolat vezérlésére.
Kattintson a gombra.
Az új hálózati beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
A konfigurációs nevek szabályaival kapcsolatos információ a getcfg(8) kézikönyvoldalán található.
A modem beállítása a YaST vezérlőközpont + részében érhető el. Ha a modem felismerése nem sikerült automatikusan, akkor nyissa meg a kézi beállításra szolgáló párbeszédablakot a menüpontra kattintással. A megjelenő párbeszédablakban részben adja meg a csatolót, amelyhez a modem csatlakozik .
![[Tip]](admon/tip.png) | CDMA- és GPRS-modemek |
|---|---|
A támogatott CDMA- és GPRS-modemek ugyanúgy a YaST modem moduljával állíthatók be, mint a normál modemek. | |
Alközpont (private branch exchange, PBX) használata esetén egy tárcsázási előtag megadására is szükség lehet. Ez gyakran egy nulla. Ezt az alközpont leírásából, vagy a megfelelő szabályzatból tudhatja meg. Azt is válassza ki, hogy hangfrekvenciás vagy hagyományos (megszakításos) tárcsázást kíván használni, illetve hogy a modem várjon-e tárcsahangra. Ha a modem alközponthoz csatlakozik, akkor az utóbbi beállítást nem szabad bekapcsolni.
A alatt állítsa be a baudsebességet és a modem inicializáló karaktersorozatait. Csak akkor változtassa meg ezeket a beállításokat, ha a modem nem került automatikusan felismerésre vagy ha speciális beállításokat igényel ahhoz, hogy az adatátvitel működjön. ISDN termináladapterek esetén általában ez a helyzet. Az gombra kattintva lépjen ki a párbeszédablakból. A modem vezérlésének root jogosultság nélküli felhasználónak átadásához jelölje meg a négyzetet. Ily módon az adminisztrátori jogosultsággal nem rendelkező felhasználó is aktiválhat vagy letilthat egy csatolót. A részben adjon meg egy reguláris kifejezést. A KInternetnek a felhasználó által módosítható értéke meg kell, hogy feleljen ennek a reguláris kifejezésnek. Ha a mező üres marad, akkor a felhasználó adminisztrátori jogosultságok nélkül nem tud beállítani másik értéket.
A következő párbeszédablakban válassza ki az Internet-szolgáltatót (ISP-t). Ha az országban működő ISP-k előre meghatározott listájából kíván választani, akkor válassza ki az menüpontot. Másik lehetőség, ha az elemre kattintással megnyit egy párbeszédablakot, amelyben megadhatók az ISP adatai. Ez a behívó kapcsolat és az ISP nevének, valamint az ISP által biztosított bejelentkezési név és jelszó megadását jelenti. Engedélyezze a lehetőséget, ha azt szeretné, hogy a jelszót minden csatlakozáskor meg kelljen adni.
Az utolsó párbeszédablakban további kapcsolati beállításokat adhat meg:
Ha engedélyezi az automatikus kapcsolódást, akkor adjon meg legalább egy névkiszolgálót.
Ez a négyzet alapértelmezés szerint be van jelölve, amelynek hatására a névkiszolgáló címe az Internetre csatlakozáskor mindig frissítésre kerül.
Ha a szolgáltató csatlakozás után nem küldi el a tartomány névkiszolgálóját, akkor tiltsa le ezt a beállítást és adja meg kézzel a DNS-re vonatkozó adatokat.
Ez az opció alapértelmezés szerint engedélyezve van. Ez a mód letiltja a szolgáltató kiszolgálójának minden adatkérését. Így megakadályozható, hogy befolyásoljuk a kapcsolódási folyamatot.
A beállítást megjelölve engedélyezésre kerül a SUSEfirewall2, amely a csatolót külsőként állítja be. Ezáltal a rendszer az Internet-kapcsolat fennállása alatt védve van a külső támadások ellen.
Ezzel a beállítással lehet megadni egy hálózati tétlenségi időkorlátot, amely után a modem automatikusan megszakítja a kapcsolatot.
Megnyitja a címbeállító párbeszédablakot. Ha az ISP nem rendel dinamikus IP-címet a géphez, akkor tiltsa le a lehetőséget, majd adja meg a gép helyi és távoli IP-címét. Ezt az információt az Internet-szolgáltatótól kérje. Hagyja az lehetőséget megjelölve, majd az gomb megnyomásával zárja be a párbeszédablakot.
A gomb visszavisz az eredeti párbeszédablakhoz, amely a modembeállítás összefoglalását jeleníti meg. A gomb segítségével zárja be a párbeszédablakot.
A modul segítségével állítson be a rendszerhez egy vagy több ISDN-kártyát. Ha a YaST nem ismeri fel az ISDN-kártyát, akkor válassza ki kézzel a gombra kattintással. Több csatoló is használható, de sok ISP csak egy csatolóhoz állítható be. A következő párbeszédablakokban adja meg a kártya megfelelő működéséhez szükséges ISDN-beállításokat.
A következő párbeszédablakban (30.5. ábra - ISDN beállítása) válassza ki a használni kívánt protokollt. Az alapértelmezett az , de régebbi és nagyobb alközpontok esetében az menüpontot kell kiválasztani. Az Egyesült Államokban az elem a megfelelő. A megfelelő mezőben válassza ki az országot. Ezután a mellette levő mezőben megjelenik a megfelelő országkód. Végül adja meg a és az értékét (ha szükséges).
Az határozza meg, hogyan kell az ISDN-csatolót elindítani: a hatására az ISDN-illesztőprogram minden rendszerindításkor inicializálásra kerül. mód esetén az ISDN-illesztőprogramot root felhasználóként kell betölteni az rcisdn start parancs segítségével. A PCMCIA- vagy USB-eszközökhöz használt az eszköz csatlakoztatása után tölti be az illesztőprogramot. Ha minden beállítást megadott, nyomja meg az gombot.
A következő párbeszédablakban adja meg az ISDN-kártya csatolótípusát és adja hozzá az ISP-ket egy meglévő csatolóhoz. A csatolók SyncPPP vagy RawIP típusúak lehetnek, de a legtöbb ISP SyncPPP módban működik, úgyhogy ennek leírása következik most.
A az adott beállítástól függ:
A szabványos ISDN-vonal három telefonszámot (többszörös előfizetői szám vagy MSN) biztosít. Ha az előfizető többet kér, akkor maximum tíz adható neki. Itt az egyik MSN-t kell megadni, de körzetszám nélkül. Ha rossz számot ad meg, akkor a telefonszolgáltató automatikusan az ISDN-vonalhoz elsőként hozzárendelt MSN-hez lép vissza.
A konfiguráció a telepített berendezéstől függően változhat:
Az otthoni használatra kialakított kisebb alközpontok általában Euro-ISDN (EDSS1) protokollt használnak a belső hívásokhoz. Ezek az alközpontok egy belső S0 busszal rendelkeznek és belső számokat használnak a hozzájuk csatlakoztatott berendezésekhez.
Használja az egyik belső számot MSN-ként. Legalább az egyik alközpont MSN-jét tudni kell használni: azét, amelyiken engedélyezve lett a közvetlen külső tárcsázás. Ha nem működik, akkor próbálja meg a nullát. További információért tekintse meg az alközponthoz biztosított dokumentációt.
A vállalatok számára tervezett nagyobb alközpontok általában az 1TR6 protokollt használják a belső hívásokhoz. Ezek MSN-jét EAZ-nek hívják és általában a közvetlenül hívható mellékkel egyeznek meg. Linux alatti beállítás esetén az EAZ utolsó számjegyének beírása elegendő kell, hogy legyen. Ha ez nem működik, érdemes végigpróbálni 1 és 9 közötti számokkal.
Annak érdekében, hogy a kapcsolat a következő fizetési egység előtt lebontásra kerüljön, jelölje meg a négyzetet. Ne feledje el, hogy ez nem minden Internet-szolgáltatónál működik. A csatornakötegelés (multilink PPP) is engedélyezhető a megfelelő négyzet megjelölésével. Végül a és a kiválasztásával engedélyezheti a SuSEfirewall2-t az adott kapcsolaton. Annak engedélyezéséhez, hogy rendszergazdai jogosultság nélküli felhasználó is aktiválhassa vagy letilthassa a csatolót, jelölje meg a lehetőséget.
A gombbal megnyitható egy párbeszédablak, amelyben beállítható a visszahívási mód, távoli kapcsolatok alakíthatók ki a csatolóval, illetve további ippd beállítások adhatók meg. Az gomb kiválasztásával lépjen ki a párbeszédablakból.
A következő párbeszédablakban adja meg az IP-címmel kapcsolatos beállításokat. Ha a szolgáltatótól nem kapott statikus IP-címet, akkor jelölje meg a lehetőséget. Ellenkező esetben a mezőkbe írja be a gép helyi IP-címét és a távoli IP-címet az ISP által megadott adatok alapján. Ha ez a csatoló lesz az Internet felé vezető alapértelmezett útvonal, akkor jelölje meg az lehetőséget. Minden gépen csak egy alapértelmezett útvonal lehet. A gomb kiválasztásával lépjen ki a párbeszédablakból.
A következő párbeszédablak segítségével állítsa be az országot és válasszon ki egy szolgáltatót. A listában csak a hívással választható (call-by-call) szolgáltatók láthatók. Ha a szolgáltató nem szerepel a listában, akkor nyomja meg az gombot. Erre megnyílik párbeszédablak, amelyben meg kell adni az ISP részletes adatait. A telefonszám megadásakor a számjegyek közé ne írjon szóközt vagy vesszőt. Végül az ISP által megadott módon írja be a bejelentkezési nevet és jelszót. Ha kész, nyomja meg gombot.
Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az , akkor adja meg a névkiszolgálót (DNS-kiszolgálót). A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitöltő címet, például 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának IP-címét. Ha igény van rá, a kapcsolathoz megadható egy időkorlát – ennyi (másodpercben) hálózati inaktivitás után a kapcsolat automatikusan megszakad. Erősítse meg a beállításokat a gomb megnyomásával. A YaST megjeleníti a beállított csatolók összegzését. Az összes beállítás aktiválásához nyomja a gombot.
Néhány országban (Ausztria, US), általános az Internet kábeltévé-hálózaton keresztüli elérése. A kábeltévé-előfizető általában kap egy modemet, amely az egyik oldalon az antennakábelhez van csatlakoztatva, a másikon pedig egy számítógép hálózati kártyájához (egy 10Base-TG csavart érpárú kábellel). A kábelmodem ezután egy dedikált, fix IP-című Internet-kapcsolatot biztosít.
Az ISP által megadott utasításoktól függően a hálózati kártya beállításakor válassza ki az vagy a lehetőséget. Jelenleg a legtöbb szolgáltató DHCP-t használ. Egy statikus IP-cím gyakran egy speciális üzleti csomag része.
További információ a kábelmodemek beállításáról a Támogatási adatbázis megfelelő cikkében olvasható, amely online a http://en.opensuse.org/SDB:Setting_Up_an_Internet_Connection_via_Cable_Modem_with_SuSE_Linux_8.0_or_Higher címen érhető el.
A DSL-eszköz beállításához a YaST részben válassza ki a modult. Ez a YaST modul több párbeszédablakból áll, amelyben a DSL-kapcsolat paraméterei adhatók meg az alábbi protokollok egyike alapján:
PPP over Ethernet (PPPoE)
PPP over ATM (PPPoATM)
CAPI for ADSL (Fritz Cards)
Point-to-Point Tunneling Protocol (PPTP) – Ausztria
A PPPoE-re vagy PPTP-re épülő DSL-kapcsolat konfigurációjához a megfelelő hálózati kártyának már beállítottnak kell lennie. Ha ezt még nem tette meg, akkor állítsa be a kártyát a részben leírtaknak megfelelően (lásd: 30.4.1. szakasz - Hálózati kártya beállítása a YaST segítségével). DSL-kapcsolat esetén a címek automatikusan kioszthatók, de nem DHCP-n keresztül, mivel az nem engedélyezhető. Ehelyett a csatolóhoz adjon meg egy statikus helykitöltő címet, mint például a 192.168.22.1. Az mezőben adja meg a 255.255.255.0 értéket. Önálló munkállomás beállításakor hagyja az mezőt üresen.
| |
Az és az menüpontban lévő értékek csak helykitöltők. Ezek csak a hálózati kártya inicializálásához szükségesek és semmi közük a valódi DSL-kapcsolathoz. | |
A DSL-beállítás megkezdéséhez (30.7. ábra - DSL beállítása ) először válassza ki a PPP módot és az Ethernet-kártyát, amelyhez a DSL-modem csatlakozik (a legtöbb esetben ez az eth0). Az mezőben adja meg, hogy a DSL-kapcsolatot ki kell-e építeni a rendszerindítási folyamat során. Annak engedélyezéséhez, hogy rendszergazdai jogosultság nélküli felhasználó is aktiválhassa vagy letilthassa a csatolót, jelölje meg a lehetőséget. A párbeszédablakban kiválaszthatja az országot, majd választhat az ott működő számos ISP közül. A DSL-konfiguráció következő párbeszédablakainak részletei az eddigi beállításoktól függenek, ezért csak röviden említjük a következő bekezdésekben. A beállítások részletes leírását a párbeszédablakokban rendelkezésre álló részletes súgó tartalmazza.
Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az , akkor adja meg a kiszolgálót (DNS-kiszolgálót). A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitöltő címet, például a 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának az IP-címét.
A azt az időt adja meg, amennyi hálózati tétlenség után a kapcsolat automatikusan megszakításra kerül. A célszerű időkorlát hatvan és háromszáz másodperc között van. Ha az le van tiltva, akkor az automatikus szétkapcsolás megakadályozása érdekében érdemes az időkorlátot nullára állítani.
A T-DSL konfigurációja nagyon hasonlít a DSL beállításához. Csak válassza ki a -t szolgáltatóként és a YaST megnyitja a T-DSL konfigurációs párbeszédablakot. Ebben a párbeszédablakban adja meg a T-DSL-hez szükséges további információt – a vonalazonosítót, a T-Online számát, a felhasználói kódot és a jelszót. Ezek a T-DSL-re előfizetés után megkapott adatok közt vannak.
