Manapság az X11 alap betűkészletrendszer nem csak bitképes betűkészletek, hanem méretezhető (Type1, TrueType, OpenType és CID kulcsú) betűkészletek használatát is támogatja. A méretezhető betűk támogatása csak élsimítás és részpixel-kirajzolás nélkül támogatott, és a sok nyelv betűalakjait tartalmazó betűkészletek betöltése hosszú időt vehet igénybe. A Unicode-betűkészletek is támogatottak, de használatuk lassú lehet, és több memóriát igényel.

Az X11 alap betűkészletrendszer rendelkezik néhány öröklött gyengeséggel. Elavult rendszer, amely nem terjeszthető ki értelmes módon. A visszamenőleges kompatibilitás érdekében meg kell tartani, de ahol csak lehetséges, a modernebb Xft és fontconfig rendszert kell használni.

A működéshez az X kiszolgálónak tudnia kell, hogy mely betűkészletek állnak rendelkezésére és ezek a rendszerben hol találhatók. Ezt FontPath változó kezeli, amely az összes érvényes rendszerbetűkészlet-könyvtár elérési útját tartalmazza. Ezekben a könyvtárakban egy fonts.dir nevű fájl a könyvtárban rendelkezésre álló összes betűkészletet felsorolja. A FontPath változót az X kiszolgáló állítja elő indításkor. Végigkeresi az /etc/X11/xorg.conf konfigurációs fájl minden FontPath bejegyzését egy érvényes fonts.dir fájl után. Ezek a bejegyzések a Files szakaszban találhatók. A tényleges FontPath változó az xset q parancs segítségével jeleníthető meg. Ez az elérési út futás közben az xset parancs segítségével módosítható. További elérési út hozzáadásához használja az xset +fp <path> parancsot. A nem kívánt elérési út eltávolításához használja az xset -fp <path> parancsot.

Ha az X kiszolgáló már aktív, akkor a felcsatolt könyvtárakban található, frissen telepített betűkészletek az xset fp rehash parancs segítségével aktiválhatók. Ezt a parancsot a SuSEconfig --module fonts hajtja végre. Mivel az xset parancsnak hozzá kell tudnia férni a futó X kiszolgálóhoz, ez csak akkor működik, ha a SuSEconfig --module fonts egy olyan parancsértelmezőből van indítva, amelyik hozzá tud férni a futó X kiszolgálóhoz. A legegyszerűbb mód ennek eléréséhez, ha az su parancs és a root jelszó megadásával szerez root jogosultságot. Az su átadja az X kiszolgáló elindító felhasználó hozzáférési jogosultságait a root parancsértelmezőnek. Annak ellenőrzéséhez, hogy a betűkészletek megfelelően telepítésre kerültek-e és hogy rendelkezésre állnak-e az X11 alap betűkészletrendszeren keresztül, az xlsfonts parancs segítségével jelenítse meg a rendelkezésre álló betűkészletek listáját.

A SUSE Linux Enterprise alapértelmezés szerint UTF-8 területi beállításokat használ. Éppen ezért a Unicode-betűkészletek a preferáltak (azok, amelyek neve iso10646-1-re végződik az xlsfonts kimenetében). Az összes Unicode-betűkészlet kiíratható az xlsfonts | grep iso10646-1 paranccsal. Szinte minden Unicode-betűkészletében megtalálhatók legalább az európai nyelvekhez szükséges (korábban iso-8859-*) betűalakok.

Az Xft programozói a kezdetektől fogva biztosították a méretezhető betűkészletek támogatását, beleértve az élsimítást is. Xft használata esetén a betűkészleteket az őket használó alkalmazások állítják elő, nem az X kiszolgáló, mint az X11 alap betűrendszerben. Ily módon a megfelelő alkalmazás hozzá tud férni a tényleges betűkészletfájlokhoz és teljes mértékben szabályozhatja a betűalakok előállítását. Ez képezi a többnyelvű szöveg helyes megjelenítésének alapját. A betűkészletfájlok közvetlen elérése nagyon hasznos a betűkészletek nyomtatáshoz való beágyazásához, mert így ellenőrizhető, hogy a nyomtatási kimenet ugyanúgy néz-e ki, mint a képernyőkimenet.

SUSE Linux Enterprise, alatt a két asztali környezet (a KDE és a GNOME), a Mozilla és számos más alkalmazás alapértelmezés szerint már az Xft-t használja. Az Xft-t már több alkalmazás használja, mint a régi X11 alap betűrendszert.

Az Xft a fontconfig könyvtárat használja a betűkészletek megkereséséhez és az előállításuk szabályozásához. A fontconfig tulajdonságait a globális /etc/fonts/fonts.conf és a felhasználóspecifikus ~/.fonts.conf konfigurációs fájlok szabályozzák. Ezeknek a fontconfig konfigurációs fájloknak az alábbi szöveggel kell kezdődniük:

<?xml version="1.0"?>
<!DOCTYPE fontconfig SYSTEM "fonts.dtd">
<fontconfig>

és az alábbi szöveggel kell végződniük:

</fontconfig>

A betűkészletek kereséséhez további könyvtárak az alábbi sorok hozzáfűzésével vehetők fel:

<dir>/usr/local/share/fonts/</dir>

Erre azonban általában nincs szükség. A felhasználóspecifikus ~/.fonts alapértelmezés szerint már benne van az /etc/fonts/fonts.conf fájlban. Ennek megfelelően további betűkészletek telepítéséhez csak át kell őket másolni a ~/.fonts fájlba.

A betűkészletek megjelenését befolyásoló szabályok is beilleszthetők. Írja be például az alábbit:

<match target="font">
 <edit name="antialias" mode="assign">
  <bool>false</bool>
 </edit>
</match>

az összes betűkészlet élsimításának letiltásához, vagy az alábbit:

<match target="font">
 <test name="family">
  <string>Luxi Mono</string>
  <string>Luxi Sans</string>
 </test>
 <edit name="antialias" mode="assign">
 <bool>false</bool>
 </edit>
</match>

adott betűkészletek élsimításának letiltásához.

A legtöbb alkalmazás alapértelmezés szerint a sans-serif (vagy az egyenértékű sans), serif vagy monospace betűkészletnevet használja. Ezek nem valódi betűkészletek, hanem csak álnevek, amelyek a nyelvi beállítástól függően feloldásra kerülnek a megfelelő betűkészletre.

A felhasználók egyszerűen hozzáadhatnak szabályokat a ~/.fonts.conf fájlhoz ahhoz, hogy ezek az álnevek a kedvenc betűkészletekre legyenek feloldva:

<alias>
 <family>sans-serif</family>
 <prefer>
  <family>FreeSans</family>
 </prefer>
</alias>
<alias>
 <family>serif</family>
 <prefer>
  <family>FreeSerif</family>
 </prefer>
</alias>
<alias>
 <family>monospace</family>
 <prefer>
  <family>FreeMono</family>
 </prefer>
</alias>

Mivel alapértelmezés szerint majdnem minden alkalmazás ezeket az álneveket használja, ezek szinte a teljes rendszerre hatással vannak. A kedvenc betűkészletek majdnem mindenütt egyszerűen használhatók anélkül, hogy módosítani kellene az egyes alkalmazások betűkészlet-beállításait.

Az fc-list parancs segítségével megjeleníthető, hogy mely betűkészletek vannak telepítve és melyek használhatók. Az fc-list például az összes betűkészlet listáját adja vissza. Annak megjelenítéséhez, hogy mely rendelkezésre álló méretezhető betűkészletek (:scalable=true) tartalmazzák a héberhez szükséges betűalakot (:lang=he), mi ezek neve (family), stílusa (style), vastagsága (weight) és a betűkészleteket tartalmazó fájlok neve, adja ki az alábbi parancsot:

fc-list ":lang=he:scalable=true" family style weight

A parancs kimenete az alábbi módon néz ki:

FreeSansBold.ttf: FreeSans:style=Bold:weight=200
FreeMonoBoldOblique.ttf: FreeMono:style=BoldOblique:weight=200
FreeSerif.ttf: FreeSerif:style=Medium:weight=80
FreeSerifBoldItalic.ttf: FreeSerif:style=BoldItalic:weight=200
FreeSansOblique.ttf: FreeSans:style=Oblique:weight=80
FreeSerifItalic.ttf: FreeSerif:style=Italic:weight=80
FreeMonoOblique.ttf: FreeMono:style=Oblique:weight=80
FreeMono.ttf: FreeMono:style=Medium:weight=80
FreeSans.ttf: FreeSans:style=Medium:weight=80
FreeSerifBold.ttf: FreeSerif:style=Bold:weight=200
FreeSansBoldOblique.ttf: FreeSans:style=BoldOblique:weight=200
FreeMonoBold.ttf: FreeMono:style=Bold:weight=200

Az fc-list parancs segítségével lekérdezhető legfontosabb paraméterek: