A hálózati szoftver kézi beállításának mindig az utolsó alternatívának kell lennie. A YaST használata javasolt. A hálózati konfigurációval kapcsolatos háttérinformáció azonban a YaST segítségével végzett munkát is elosegítheti.
Amikor a kernel észlel egy hálózati kártyát és létrehozza a hozzá tartozó hálózati csatolót, akkor az eszköznek a felderítés, vagy a kernelmodulok betöltésének sorrendje alapján rendel nevet. Az alapértelmezett kernel-eszköznevek csak nagyon egyszeru és igen szabályozott hardverkörnyezetekben eredményeznek kiszámítható eszközneveket. Az olyan rendszereken, amelyek lehetové teszik a hardver üzem közbeni hozzáadását és eltávolítását, illetve támogatják az eszközök automatikus konfigurációját, nem várható el, hogy a kernel minden egyes újraindításkor következetesen ugyanúgy osztja ki az eszközneveket.
Az összes rendszerkonfigurációs eszköz azonban számít a következetes eszköznevekre. Ezt a problémát oldja meg az udev. Az udev egy adatbázist tárol az ismert hálózati csatolókról, és a csatolókat a kernel által kiosztott nevükrol az adatbázisban tárolt, állandó névre nevezi át. A hálózati csatolók udev-adatbázisa az /etc/udev/rules.d/70-persistent-net.rules fájlban tárolódik. A fájl minden egyes sora egy hálózati csatolót ír le és határozza meg állandó nevét. A rendszergazdák a kiosztott neveket a NAME="" bejegyzések módosításával változtathatják meg. Miután a hálózati eszköz átnevezodött az udev által beállított névre, az ifup parancs alkalmazza a rendszer beállításait a csatolóra.
A Táblázat 20-5 táblázat összefoglalja a hálózati konfigurációban résztvevo legfontosabb parancsfájlokat.
Táblázat 20-5 Kézi hálózatkonfigurációs parancsfájlok
|
Parancs |
Funkció |
|---|---|
|
if{up,down,status} |
Az if* parancsfájlok meglévo hálózati csatolókat indítanak el vagy visszaadják a megadott csatoló állapotát. További információt az ifup kézikönyvoldala tartalmaz. |
|
rcnetwork |
Az rcnetwork parancsfájl használható az összes vagy csak egy adott hálózati csatoló elindítására, leállítására vagy újraindítására. Az rcnetwork stop parancs leállítja, az rcnetwork start elindítja, az rcnetwork restart parancs pedig újraindítja a hálózati csatolókat. Ha csak egy adott csatolót akar elindítani, leállítani vagy újraindítani, akkor a parancs után írja be a csatoló nevét, tehát például rcnetwork restart eth0. Ha nincs megadva csatoló, akkor a tuzfal is leáll, elindul vagy újraindul az összes hálózati csatolóval együtt. Az rcnetwork status parancs megjeleníti a csatolók állapotát, IP-címeit, valamint hogy fut-e DHCP-kliens. Az rcnetwork stop-all-dhcp-clients és rcnetwork restart-all-dhcp-clients parancsokkal lehet leállítani, illetve újraindítani a hálózati csatolókon futó DHCP-klienseket. |
Az udev-alrendszerrel és az állandó eszköznevekkel kapcsolatos további információ: Szakasz 17.0, Dinamikus kerneleszköz-felügyelet az udev segítségével.
Ez a rész áttekintést nyújt a hálózati konfigurációs fájlokról, és bemutatja céljukat, valamint az általuk használt formátumot.
Ezek a fájlok tartalmazzák a hálózati csatolók beállításait. Olyan adatokat tartalmaznak, mint például az indítási mód és az IP-cím. A lehetséges paramétereket az ifup kézikönyvoldala tartalmazza. Ezen felül a dhcp, wireless és config fájlok változói használhatók az ifcfg-* fájlokban, ha egy általános beállítást kell használni egyetlen csatolóhoz.
A config fájl az ifup, ifdown és ifstatus viselkedésének általános beállításait tartalmazza. A dhcp a DHCP, a wireless pedig a vezeték nélküli LAN kártyák beállításait tartalmazza. A három konfigurációs fájlban lévo változók megjegyzésekkel vannak ellátva és az ifcfg-* fájlokban is használhatók, amelyben nagyobb prioritást kapnak.
Itt van megadva a TCP/IP-csomagok statikus útválasztása. A különbözo rendszerek által igényelt statikus utak az /etc/sysconfig/network/routes fájlban adhatók meg: a gép felé meno utak, a gép felé átjárón keresztül meno utak és a hálózat felé meno utak. Minden egyedi útválasztást igénylo csatolóhoz adjon meg egy további konfigurációs fájlt: /etc/sysconfig/network/ifroute-*. A * helyére írja be a csatoló nevét. Az útválasztási konfigurációs fájlok bejegyzései az alábbi módon néznek ki:
# Destination Dummy/Gateway Netmask Device # 127.0.0.0 0.0.0.0 255.255.255.0 lo 204.127.235.0 0.0.0.0 255.255.255.0 eth0 default 204.127.235.41 0.0.0.0 eth0 207.68.156.51 207.68.145.45 255.255.255.255 eth1 192.168.0.0 207.68.156.51 255.255.0.0 eth1
Az út célját az elso oszlop tartalmazza. Ez az oszlop tartalmazhatja egy hálózat vagy gép IP-címét, illetve elérheto névkiszolgálók esetén a teljes képzésu hálózati vagy gépnevet.
A második oszlop az alapértelmezett átjárót tartalmazza, vagy egy olyan átjárót, amelyen keresztül egy gép vagy hálózat elérheto. A harmadik oszlop egy átjáró mögötti hálózatok vagy gépek hálózati maszkját tartalmazza. Egy átjáró mögötti gép maszkja például 255.255.255.255 lehet.
Az utolsó oszlop a helyi géphez csatlakozott hálózatok számára fontos, mint amilyen a loopback, Ethernet, ISDN, PPP és dummy eszköz. Itt meg kell adni az eszköz nevét.
Egy (opcionális) ötödik oszlop segítségével megadható az út típusa. Azoknak az oszlopoknak, amelyek nem szükségesek, mínusz jelet (-) kell tartalmazniuk annak biztosítása érdekében, hogy az elemzo megfeleloen értelmezze a parancsot. További részleteket a routes(5) man oldal tartalmaz.
Ebben a fájlban van megadva a domain, amelyhez a gép tartozik (search kulcsszó). Az elérendo névkiszolgáló állapotát is megjeleníti (nameserver kulcsszó). Több tartománynév is megadható a fájlban. Egy nem teljes képzésu név feloldásakor kísérlet történik egy ilyen név létrehozására az egyes search bejegyzések csatolásával. Több névkiszolgáló több sorban adható meg, amelyek mindegyike a nameserver szóval kell, hogy kezdodjön. A megjegyzések elé # jelet kell írni. A Példa 20-5 bemutatja, hogyan nézhet ki egy /etc/resolv.conf fájl.
Az /etc/resolv.conf fájlt azonban nem szabad kézzel módosítani. Ezt a netconfig parancsfájl állítja elo. Statikus DNS-beállítások YaST nélküli megadásához kézzel kell módosítani a megfelelo változókat az /etc/sysconfig/network/config fájlban: NETCONFIG_DNS_STATIC_SEARCHLIST (DNS-tartománynevek listája gépnevek kikereséséhez), NETCONFIG_DNS_STATIC_SERVERS (névkiszolgáló IP-címek listája gépnevek kikereséséhez), és NETCONFIG_DNS_FORWARDER (a beállítandó DNS-továbbító nevét adja meg). A DNS-konfiguráció letiltásához a netconfig használatával állítsa be a NETCONFIG_DNS_POLICY='' értéket. További információ a netconfig-ról: man 8 netconfig.
Példa 20-5 /etc/resolv.conf
# Our domain search example.com # # We use dns.example.com (192.168.1.116) as nameserver nameserver 192.168.1.116
Néhány szolgáltatás, mint például a pppd (wvdial), ipppd (isdn), dhcp (dhcpcd és dhclient) és a pcmcia módosítja az /etc/resolv.conf fájlt a modify_resolvconf parancsfájllal. Ha az /etc/resolv.conf fájlt a parancsfájl ideiglenesen módosította, akkor egy elore megadott megjegyzést, amely a módosító szolgáltatással kapcsolatos információt biztosítja, az eredeti fájl biztonsági mentésének helyét, és az automatikus módosítási mechanizmus kikapcsolásának módját tartalmazza. Ha az /etc/resolv.conf fájl többször módosításra került, akkor a fájl a módosításokat beágyazott formában tartalmazza. Ezek tisztán eltávolíthatók még abban az esetben is, ha az eltávolítás sorrendje eltér a módosításokétól. A szolgáltatások, amelyeknek szükségük van erre a rugalmasságra: isdn és pcmcia.
Ha egy szolgáltatás nem normál, tiszta módon áll le, a modify_resolvconf segítségével visszaállítható az eredeti fájl. Rendszerindításkor ellenorzésre kerül, hogy maradt-e nem eltávolított, módosított resolv.conf például rendszerösszeomlás után, és ez esetben az eredeti (nem módosított) resolv.conf visszaállításra kerül.
A YaST a modify_resolvconf check parancs segítségével ellenorzi, hogy a resolv.conf módosítva lett-e, majd figyelmezteti a felhasználót, hogy ezek a módosítások a fájl visszaállítása után elvesznek. Ettol eltekintve a YaST nem használja a modify_resolvconf fájlt, amely azt jelenti, hogy a resolv.conf YaST segítségével történo módosításának hatása megegyezik a kézi módosításéval. Mindkét esetben a módosítások hatása állandó. Az említett szolgáltatások által igényelt módosítások csak ideiglenesek.
A netconfig egy moduláris eszköz a további hálózati beállítások kezeléséhez. A statikusan beállított paramétereket egyesíti az automatikus beállítási mechanizmusokkal, mint a DHCP vagy PPP, egy elore meghatározott irányelvnek megfeleloen. A szükséges módosítások úgy végzodnek el a rendszeren, hogy meghívódnak az egy adott konfigurációs fájl módosításáért felelos netconfig-modulok, majd újraindul a szolgáltatás (vagy valamilyen hasonló módszer).
A netconfig három fo muveletet ismer:
A netconfig modify parancs módosítja az aktuális csatolót és a szolgáltatásspecifikus dinamikus beállításokat, majd frissíti a hálózati konfigurációt. A netconfig a beállításokat a standard bemenetrol vagy a --lease-file fájlnév paraméterrel megadott fájlból olvassa, és belsoleg eltárolja a rendszer újraindításáig vagy a következo módosítási vagy eltávolítási muveletig. Az ugyanazon csatoló-szolgáltatás kombináció már meglevo beállításai felülíródnak. A csatolót a -i csatolónév paraméter adja meg. A szolgáltatást a -s szolgáltatásnév paraméter adja meg.
A netconfig remove parancs eltávolítja a módosítás muvelet által felvett dinamikus beállításokat a megadott csatoló-szolgáltatás kombinációról és frissíti a hálózati beállításokat. A csatolót a -i csatolónév paraméter adja meg. A szolgáltatást a -s szolgáltatásnév paraméter adja meg.
A netconfig update parancs frissíti a hálózati konfigurációt az aktuális beállításokkal. Ez akkor hasznos, ha az irányelv vagy a statikus konfiguráció változott meg.
A netconfig-irányelv és a statikus konfigurációs beállítások megadhatók kézzel, a YaST használatával, vagy a NetworkManagerrel az /etc/sysconfig/network/config fájlban. A DHCP-hez és PPP-hez hasonló automatikus konfigurációs eszközök dinamikus beállításait közvetlenül ezek az eszközök továbbítják a netconfig modify és netconfig remove muveletekkel.
További információ a netconfig-ról: man 8 netconfig.
Ebben a fájlban (Példa 20-6) az IP-címek gépnevekhez vannak rendelve. Ha nincs névkiszolgáló, akkor minden gépet, amelyen be van állítva IP-kapcsolat, fel kell itt tüntetni. A fájlban minden géphez adjon meg egy sort, amely az IP-címet, a teljes képzésu gépnevet és a gépnevet tartalmazza. Az IP-címnek a sor elején kell lennie és a bejegyzéseket üres helyek és tabulátorok tagolják. A megjegyzések elott mindig # jel található.
Példa 20-6 /etc/hosts
127.0.0.1 localhost 192.168.2.100 jupiter.example.com jupiter 192.168.2.101 venus.example.com venus
A hálózati nevek itt kerülnek átalakításra hálózati címekké. A formátum a hosts fájlhoz hasonló azzal a kivétellel, hogy a hálózati nevek megelozik a címeket. Lásd:Példa 20-7
Példa 20-7 /etc/networks
loopback 127.0.0.0 localnet 192.168.0.0
A névfeloldást – a gép- és hálózati nevek lefordítását a resolver könyvtáron keresztül – ez a fájl vezérli. Ezt a fájlt csak a libc4 vagy libc5 függvénytárhoz csatolt programok használják. Az aktuális glibc programok esetén tekintse meg az /etc/nsswitch.conf beállításait. A paraméternek mindig egyedül kell állnia a saját sorában. A megjegyzéseket # jel elozi meg. Táblázat 20-6 táblázat a használható paramétereket jeleníti meg. Egy minta /etc/host.conf fájlt mutat be a Példa 20-8.
Táblázat 20-6 Az /etc/host.conf paraméterei
|
order hosts, bind |
Meghatározza, hogy a szolgáltatások milyen sorrendben érik el a névfeloldást. A használható argumentumok (üres hellyel vagy vesszokkel elválasztva): |
|
hosts: Az /etc/hosts fájlt keresi |
|
|
bind: Hozzáfér egy névkiszolgálóhoz |
|
|
nis: NIS-t használ |
|
|
multi on/off |
Azt határozza meg, hogy az /etc/hosts fájlban megadott gép rendelkezhet-e több IP-címmel. |
|
nospoof on spoofalert on/off |
Ezek a paraméterek a névkiszolgáló hamisítására vannak hatással, de nem befolyásolják a hálózati konfigurációt. |
|
trim tartománynév |
A gépnévfeloldás után a megadott tartománynév le van választva a gépnévtol (feltéve, hogy a gépnév tartalmazta a tartománynevet). Ez az opció akkor hasznos, ha csak a helyi tartomány nevei vannak az /etc/hosts fájlban, de a csatolt tartományneveket továbbra is fel kell ismerni. |
Példa 20-8 /etc/host.conf
# We have named running order hosts bind # Allow multiple address multi on
A GNU C Library 2.0 bevezetése együtt jár a Name Service Switch (NSS) bevezetésével. Részletes információt az nsswitch.conf(5) kézikönyvoldala és a The GNU C Library Reference Manual tartalmaz.
A lekérdezések sorrendje az /etc/nsswitch.conf fájlban van megadva. A Példa 20-9 egy példa nsswitch.conf fájlt mutat. A megjegyzéseket a # jel vezeti be. Ebben a példában a hosts adatbázis alatti bejegyzések azt jelentik, hogy kérés lett küldve DNS-en keresztül az /etc/hosts (fájlok) fájlhoz.
Példa 20-9 /etc/nsswitch.conf
passwd: compat group: compat hosts: files dns networks: files dns services: db files protocols: db files netgroup: files automount: files nis
Az NSS-en keresztül elérheto adatbázisok
listája: Táblázat 20-7. Ezen felül az automount, bootparams, netmasks és publickey várható a közeli jövoben. Az NSS adatbázisok konfigurációs beállításait tekinti át a Táblázat 20-8.
Táblázat 20-7 Az /etc/nsswitch.conf fájlon keresztül elérheto adatbázisok
|
aliasok |
A sendmail által megvalósított e-mail aliasok; lásd: man 5 aliases. |
|
ethers |
Ethernet-címek. |
|
csoport |
Felhasználói csoportok, a getgrent használja. Lásd még a group man kézikönyvoldalát. |
|
hosts |
Gépnevek és IP-címek, a gethostbyname és hasonló funkciók használják. |
|
netgroup |
Érvényes gép- és felhasználói listák a hálózatban a hozzáférési jogosultságok vezérléséhez; lásd: netgroup(5) man oldal. |
|
networks |
A getnetent által használt hálózatnevek és címek. |
|
passwd |
A getpwent által használt felhasználói jelszavak; lásd a passwd(5) kézikönyvoldalát. |
|
protocols |
A getprotoent által használt hálózati protokollok; lásd a protocols(5) kézikönyvoldalát. |
|
rpc |
A getrpcbyname és hasonló funkciók által használt távoli eljáráshívásnevek és címek. |
|
services |
A getservent által használt hálózati szolgáltatások. |
|
shadow |
A getspnam által használt shadow-jelszavak és felhasználók; lásd a shadow(5) kéizkönyvoldalát. |
Táblázat 20-8 NSS-adatbázisok
beállítási lehetoségei
|
files |
fájlok, például az /etc/aliases közvetlen elérése |
|
db |
elérés adatbázison keresztül |
|
nis, nisplus |
NIS, lásd még: Szakasz 25.0, A NIS használata |
|
dns |
csak a hosts és networks kiterjesztéseként használható |
|
compat |
csak a passwd, shadow, és group kiterjesztéseként használható |
Ez a fájl állítja be az nscd-t (name service cache daemon, névkiszolgáló-gyorsítótárdémon). Lásd az nscd(8) és nscd.conf(5) kézikönyvoldalát. Alapértelmezés szerint a passwd és groups rendszerbejegyzéseit az nscd ideiglenesen tárolja. Ez a címtárszolgáltatások – például NIS és LDAP – teljesítménye miatt fontos, mivel ellenkezo esetben a hálózati kapcsolatot kell használni a nevek és csoportok eléréséhez A hosts alapértelmezés szerint nem kerül ideiglenesen tárolásra, mivel az nscd-nek a gépeket ideiglenesen tároló mechanizmusa miatt a helyi rendszer nem tud megbízni a normál és visszirányú ellenorzésekben. Ahelyett, hogy az nscd tároltatná ideiglenesen a neveket, állítson be egy ideiglenes tárolást végzo DNS-kiszolgálót.
A passwd ideiglenes tárolása aktív, akkor általában tizenöt másodpercig tart az újonnan hozzáadott helyi felhasználó felismerése. A várakozási ido lecsökkentheto, ha az nscd-t az rcnscd restart parancs segítségével újraindítja.
A gépnevet tartalmazza a csatolt tartománynév nélkül. Ezt a fájlt számos parancsfájl olvassa a gép indulása során. Elképezlheto, hogy csak egy sort tartalmaz, amelyben a gépnév van beállítva.
A konfigurációt a konfigurációs fájlba írás elott tesztelheti. Állítsa be a tesztkonfigurációt az ip parancs segítségével. A kapcsolat a ping paranccsal tesztelheto. A régi konfigurációs eszközök, az ifconfig és a route, szintén rendelkezésre áll.
Az ip, ifconfig és a route parancs közvetlenül módosítja a hálózati konfigurációt a konfigurációs fájlba való mentés nélkül. Ha a konfigurációt nem a megfelelo konfigurációs fájlokban adta meg, akkor a módosított hálózati konfiguráció a rendszer újraindításakor elveszik.
Az ip az útválasztás, a hálózati eszközök, az irányelv-továbbítás és a csatornák megjelenítésére és beállítására szolgáló eszköz. A régebbi eszközök, az ifconfig és a route helyettesítésére alakították ki.
Az ip egy igen összetett eszköz. Az általános szintaxis: ip opciók objektum parancs. A következo objektumok használhatók:
Az objektum egy hálózati eszközt ábrázol.
Az objektum az eszköz IP-címét ábrázolja.
Az objektum egy ARP vagy NDISC gyorsítótár-bejegyzést ábrázol.
Az objektum az útválasztási tábla bejegyzést ábrázolja.
Az objektum az útválasztási irányelv adatbázisban lévo szabályt ábrázolja.
Az objektum egy multicast-címet ábrázol.
Az objektum egy multicast útválasztási gyorsítótár bejegyzést ábrázol.
Az objektum IP-n keresztüli alagutat ábrázol.
Ha nincs parancs megadva, akkor az alapértelmezett parancs kerül felhasználásra. Ez általában a list.
Módosítsa az eszköz állapotát az ip link set eszköznév parancs paranccsal. Az eth0 eszköz letiltásához például adja ki az ip link set eth0 down parancsot. Az újbóli aktiváláshoz használja az ip link set eth0 up parancsot.
Az eszközt aktiválás után beállíthatja. Az IP-cím beállításához használja az ip addr add ip_cím + dev eszköznév parancsot. Az eth0 csatolóhoz 192.168.12.154/30 beállítása például normál üzenetszórással (brd opció) az alábbi módon történhet: adja ki az ip addr add 192.168.12.154/30 brd + dev eth0 parancsot.
Muködo kapcsolathoz az alapértelmezett átjárót is be kell állítani. A rendszer átjárójának beállításához adja ki az ip route add átjáró_ip_címe parancsot. Az IP-cím másik címre fordításához használjon nat-ot: az ip route add nat ip_cím via másik_ip_cím.
Az összes eszköz megjelenítéséhez használja az ip link ls parancsot. Ha csak a futó csatolókat kívánja megjeleníteni, akkor használja az ip link ls up parancsot. Az eszköz csatolóstatisztikájának kinyomtatásához adja ki az ip -s link ls eszköznév parancsot. Az eszközök címének megjelenítéséhez adja ki az ip addr parancsot. Az ip addr kimenetében az eszközök MAC-címével kapcsolatos információt is talál. Az összes út megjelenítéséhez használja az ip route show parancsot.
Az ip használatával kapcsolatos információért adja ki az ip help parancsot, vagy tekintse meg az ip(8) kézikönyvoldalát. A help opció az összes ip objektumhoz rendelkezésre áll. Ha például az ip addr súgóját kívánja elolvasni, akkor adja ki az ip addr help parancsot. Az ip leírása az /usr/share/doc/packages/iproute2/ip-cref.pdf fájlban található.
A ping parancs egy általános eszköz a TCP/IP kapcsolat muködésének tesztelésére. Ez az ICMP protokollal kis adatcsomagot, ECHO_REQUEST datagramot küld a célgépnek, és azonnal választ kér. Ha ez muködik, akkor a ping egy üzenetet jelenít meg, amely jelzi, hogy a hálózati kapcsolat alapszinten muködik.
A ping nem csak a két számítógép közötti kapcsolat muködését teszteli. A kapcsolat minoségével kapcsolatos alapszintu információt is biztosít. A Példa 20-10 példát mutat a ping kimenetére. A sorok – az elso kivételével – az átvitt csomagokkal, csomagvesztéssel és a ping teljes futási idejével kapcsolatos kapcsolatos adatokat tartalmaznak.
Célként megadhat gépnevet vagy IP-címet, például: ping example.com vagy ping 192.168.3.100. A program addig küld csomagokat, amíg meg nem nyomja a Ctrl+C billentyukombinációt.
Ha csak a kapcsolat muködését kívánja ellenorizni, akkor a -c kapcsolóval korlátozhatja a csomagok számát. A ping három csomagra korlátozásához például adja ki a ping -c 3 example.com parancsot.
Példa 20-10 A ping parancs kimenete
ping -c 3 example.com PING example.com (192.168.3.100) 56(84) bytes of data. 64 bytes from example.com (192.168.3.100): icmp_seq=1 ttl=49 time=188 ms 64 bytes from example.com (192.168.3.100): icmp_seq=2 ttl=49 time=184 ms 64 bytes from example.com (192.168.3.100): icmp_seq=3 ttl=49 time=183 ms --- example.com ping statistics --- 3 packets transmitted, 3 received, 0% packet loss, time 2007ms rtt min/avg/max/mdev = 183.417/185.447/188.259/2.052 ms
Az alapértelmezett idotartam a két csomag között egy másodperc. Az idotartam a ping -i kapcsolójával módosítható. A ping idotartamának tíz másodpercre növeléséhez adja ki a ping -i 10 example.com parancsot.
Több hálózati eszközzel rendelkezo rendszerben hasznos lehet a ping csomagot adott csatolócímen keresztül küldeni. Ehhez használja a -I kapcsolót a kiválasztott eszköz nevével, például: ping -I wlan1 example.com.
A ping parancs kapcsolóival és használatával kapcsolatos információért adja ki a ping -h parancsot, vagy tekintse meg a ping (8) kézikönyvoldalát.
Az ifconfig egy hagyományos hálózatkonfigurációs eszköz. Az ip-vel ellentétben ez csak csatolókonfigurációhoz használható. Az útválasztás beállításához használja a route parancsot.
MEGJEGYZÉS: ifconfig és ip
Az ifconfig program elavult. Használja inkább az ip-t.
Argumentumok nélkül az ipconfig az aktuális aktív csatolók állapotát mutatja meg. Az ábrán (Példa 20-11) láthatóan az ifconfig jó elrendezésu és részletes kimenettel rendelkezik. A kimenet az eszköz MAC-címével kapcsolatos adatokat is tartalmaz. Ez a HWaddr érték az elso sorban.
Példa 20-11 Az ifconfig parancs kimenete
eth0 Link encap:Ethernet HWaddr 00:08:74:98:ED:51
inet6 addr: fe80::208:74ff:fe98:ed51/64 Scope:Link
UP BROADCAST MULTICAST MTU:1500 Metric:1
RX packets:634735 errors:0 dropped:0 overruns:4 frame:0
TX packets:154779 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:1
collisions:0 txqueuelen:1000
RX bytes:162531992 (155.0 Mb) TX bytes:49575995 (47.2 Mb)
Interrupt:11 Base address:0xec80
lo Link encap:Local Loopback
inet addr:127.0.0.1 Mask:255.0.0.0
inet6 addr: ::1/128 Scope:Host
UP LOOPBACK RUNNING MTU:16436 Metric:1
RX packets:8559 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0
TX packets:8559 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0
collisions:0 txqueuelen:0
RX bytes:533234 (520.7 Kb) TX bytes:533234 (520.7 Kb)
wlan1 Link encap:Ethernet HWaddr 00:0E:2E:52:3B:1D
inet addr:192.168.2.4 Bcast:192.168.2.255 Mask:255.255.255.0
inet6 addr: fe80::20e:2eff:fe52:3b1d/64 Scope:Link
UP BROADCAST NOTRAILERS RUNNING MULTICAST MTU:1500 Metric:1
RX packets:50828 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0
TX packets:43770 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0
collisions:0 txqueuelen:1000
RX bytes:45978185 (43.8 Mb) TX bytes:7526693 (7.1 MB)
Az ifconfig használatával és kapcsolóival kapcsolatos információért adja ki az ifconfig -h parancsot, vagy használja az ifconfig (8) kézikönyvoldalát.
A route az IP útválasztási tábla kezelésére szolgáló program. Ennek segítségével megjelenítheto az útválasztási konfiguráció, illetve utak vehetok fel és távolíthatók el.
MEGJEGYZÉS: route és ip
A route program elavult. Használja inkább az ip-t.
A route különösen akkor hasznos, ha az útválasztási konfigurációval kapcsolatos gyors és értheto adatokra van szüksége az útválasztással kapcsolatos problémák meghatározásához. Az aktuális útválasztási konfiguráció megjelenítéséhez adja ki a route -n parancsot root felhasználóként.
Példa 20-12 A route -n parancs kimenete
route -n Kernel IP routing table Destination Gateway Genmask Flags MSS Window irtt Iface 10.20.0.0 * 255.255.248.0 U 0 0 0 eth0 link-local * 255.255.0.0 U 0 0 0 eth0 loopback * 255.0.0.0 U 0 0 0 lo default styx.exam.com 0.0.0.0 UG 0 0 0 eth0
A route használatával és kapcsolóival kapcsolatos információért adja ki a route -h parancsot, vagy tekintse meg a route (8) kézikönyvoldalát.
A fentebb említett konfigurációs beállítási fájloktól függetlenül számos parancsfájl létezik, amely hálózati programot tölt be a gép rendszerindítása alatt. Ezek azonnal elindulnak, amint a gép az egyik többfelhasználós futási szintre kapcsol. A parancsfájlok egy részének leírása: Táblázat 20-9.
Táblázat 20-9 Néhány indító parancsfájl a hálózati programokhoz
|
/etc/init.d/network |
Ez a parancsfájl kezeli a hálózati csatolók beállítását. Ha a network szolgáltatás nincs elindítva, akkor egyetlen hálózati csatoló sem él. |
|
/etc/init.d/xinetd |
Elindítja az xinetd-t. Az xinetd a kiszolgálószolgáltatásokat elérhetové tudja tenni a rendszeren. Egy FTP kapcsolat kezdeményezésekor például el tudja indítani a vsftpd-t. |
|
/etc/init.d/portmap |
Elindítja az RPC-kiszolgáló számára szükséges portleképezot, például egy NFS-kiszolgálót. |
|
/etc/init.d/nfsserver |
Elindítja az NFS kiszolgálót. |
|
/etc/init.d/postfix |
Vezérli a postfix folyamatot. |
|
/etc/init.d/ypserv |
Elindítja a NIS-kiszolgálót. |
|
/etc/init.d/ypbind |
Elindítja a NIS-klienst. |