A Linux számos hálózatkezelési típust támogat. Ezek többsége eltéro eszközneveket használ, és a konfigurációs fájlok a fájlrendszer különféle helyein elszórva találhatók. A manuális hálózati beállítás részletes áttekintését lásd: Szakasz 20.6, Hálózati kapcsolat kézi beállítása.
Noteszgépen telepítéskor, amelyen a NetworkManager alapértelmezés szerint bekapcsolódik, a YaST beállítja az összes észlelt csatolót. Más gépeken csak az elso aktív csatoló (amelyikbe van dugva hálózati kábel) lesz automatikusan beállítva. A telepített rendszeren bármikor beállítható további hardver. A következo részek az openSUSE által támogatott hálózati kapcsolatok hálózati beállítását írják le.
A vezetékes vagy vezetéknélküli hálózati kártya beállításához válassza ki a YaST menüpontját. A modul elindítása után a YaST megjeleníti a párbeszédablakot, amelynek négy lapja van: , , és .
Az lapon az általános hálózati beállítások láthatók, például a NetworkManager használatának engedélyezése, az IPv6 és az általános DHCP-beállítások. További információkért lásd: Az általános hálózati beállítások megadása.
Az lap a telepített hálózati kártyákról nyújt információt. A folyamat során megfeleloen felismert kártyák a nevükkel együtt jelennek meg itt. Ebben a párbeszédablakban állíthat be egy új hálózati kártyát vagy módosíthat egy meglévo konfigurációt. Az automatikusan fel nem ismert hálózati kártyák beállításának leírása: Nem felderített hálózati kártya beállítása. Egy már beállított kártya konfigurációjának módosítása: Hálózati kártya beállításának módosítása.
A lapon lehet beállítani a gép gépnevét és elnevezni a használandó kiszolgálókat. További információkért lásd: Kiszolgálónév és DNS beállítása.
Az lapon lehet beállítani az útválasztást. További információkért lásd: Útválasztás beállítása.
Ábra 20-3 Hálózati beállítások
A YaST modul lapján adhatók meg a legfontosabb általános hálózati beállítások, például a NetworkManager használatának engedélyezése, az IPv6- és a DHCP-kliensbeállítások. Ezek a beállítások az összes hálózati csatolóra egyformán vonatkoznak.
A részben válassza ki, hogyan történjen a hálózati kapcsolatok kezelése. Ha azt szeretné, hogy egy NetworkManager asztali kisalkalmazás felügyelje az összes csatoló kapcsolatát, válassza ki a lehetoséget. Ez a beállítás igen alkalmas többféle vezetékes és vezetéknélküli hálózat közötti kapcsolgatásra. Ha nem használ asztali környezetet (GNOME-ot vagy KDE-t), vagy a számítógép egy Xen-kiszolgáló, virtuális rendszer, vagy hálózati szolgáltatásokat biztosít (például DHCP vagy DNS), akkor válassza a lehetoséget. A NetworkManager-rel kapcsolatos további tudnivalók: Szakasz 10.0, Verwenden von NetworkManager,
(↑ Start ).
Az részben adja meg, hogy kívánja-e használni az IPv6 protokollt. Nincs akadálya együtt használni az IPv6 és IPv4 protokollokat. Alapértelmezés szerint az IPv6 be van kapcsolva. Olyan hálózatokon azonban, amelyeken nem használják az IPv6 protokollt, a válaszidok jobbak lehetnek, ha az IPv6 protokoll le van tiltva. Az IPv6 letiltásához törölje az beállítás megjelölését. Ennek hatására nem töltodik be automatikusan az IPv6 kernelmodulja. A módosítások újraindítás után lépnek életbe.
A részben adhatók meg a DHCP-kliens beállításai. Ha azt szeretné, hogy a DHCP-kliens azt kérje a kiszolgálótól, hogy mindig nyilvános üzenetekben küldje a válaszait, jelölje meg a pontot. Erre szükség lehet, ha a gép gyakran mozog különbözo hálózatok között. A egy adott hálózat minden egyes DHCP-kliensén eltéro kell, hogy legyen. Ha üresen hagyja, akkor alapértelmezés szerint a hálózati csatoló hardvercíme lesz. Ha azonban több virtuális gépet futtat ugyanazon a hálózati csatolón, vagyis ugyanazon a hardvercímen, akkor itt meg kell adni egyedi neveket.
A a dhcpcd által a DHCP-kiszolgálónak küldött üzenetekben, a gépnév paramétermezoben használandó karaktersorozatot adja meg. Egyes DHCP-kiszolgálók frissítik a névkiszolgáló zónáit (a normál és fordított bejegyzéseket) e név alapján (dinamikus DNS). Ezenfelül néhány DHCP-kiszolgáló elvárja, hogy a kliensektol érkezo DHCP-üzenetek paramétermezoje egy meghatározott karaktersorozatot tartalmazzon. Hagyja AUTO értéken az aktuális (az /etc/HOSTNAME részben definiált) gépnév elküldéséhez. Amennyiben a paramétermezot üresen hagyja, a kliens semmilyen gépnevet nem küld. Ha nem kívánja módosítani az alapértelmezett útvonalat a DHCP-tol érkezo információ alapján, akkor törölje az pontot.
Egy hálózati kártya beállításának módosításához válassza ki a kártyát a YaST lapján, majd kattintson a gombra. Megjelenik a párbeszédablak, amelynek , és lapjain megadhatja a kártya beállításait. A vezetéknélküli kártya beállításával kapcsolatos információ: Szakasz 30.1.2, Beállítás a YaST segítségével.
A hálózati kártya IP-címét, illetve az IP-cím meghatározásának módját a párbeszédablak lapján lehet beállítani. IPv4- és IPv6-címek egyaránt használhatók. A hálózati kártyához a érték (ami az eszközök nyalábolásakor hasznos), (IPv4 vagy IPv6), illetve a és/vagy segítségével kiosztott állíthatók be.
használata esetén adja meg, hogy -et kíván használni (IPv4 esetén), -ot (IPv6 esetén), vagy -t.
Ha lehetséges, akkor a telepítéskor muködo kapcsolattal rendelkezo elso hálózati kártya automatikusan DHCP-n keresztüli automatikus címhozzárendelésre lesz beállítva. Noteszgépek esetén, ahol a NetworkManager alapértelmezés szerint aktív, az összes hálózati kártya be lesz állítva.
Szintén DHCP-t kell használni, ha DSL-kapcsolattal rendelkezik, de az ISP (internetszolgáltató) nem adott statikus IP-címet. Ha a DHCP használata mellett döntött, akkor állítsa be a részleteket a YaST hálózatikártya-konfigurációs moduljában, a párbeszédablak lapján, a részben. A részben adja meg, hogy a DHCP-kliens mindig nyilvános (broadcast) üzenetekben kérje-e a kiszolgálótól a válaszokat. Erre a hálózatokat gyakran váltó, mobil gépek esetében lehet szükség. Ha virtuális gépeket muködtet, ahol a különbözo gépek ugyanazon a csatolón keresztül kommunikálnak, akkor a megkülönböztetésükhöz szükség van egy .
A DHCP jó választás a kliensek konfigurációja során, de kiszolgálók beállítása esetén nem ideális megoldás. Statikus IP-cím beállítása:
Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljának lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a gombra.
A lapon válassza ki a pontot.
Írja be az értékét. IPv4- és IPv6-címek egyaránt használhatók. Az mezobe írja be a hálózati maszk értékét. Ha IPv6-címet használ, akkor az -ot /64 formátumban adja meg.
Beírhat egy teljesen megadott is a címhez, amely be fog íródni az /etc/hosts konfigurációs fájlba.
Kattintson a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
Statikus cím használata esetén névkiszolgálók és az alapértelmezett átjáró nem lesz automatikusan beállítva. A névkiszolgálók beállításához kövesse az Kiszolgálónév és DNS beállítása részben leírtakat. Egy átjáró beállításához kövesse a Útválasztás beállítása részben leírtakat.
Ha nem használja a NetworkManagert, akkor egy hálózati eszköznek egynél több IP-címe (úgynevezett aliasa, másodlagos címe) is lehet. Hálózati kártya alias beállítása:
Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljának lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a gombra.
A lapon kattintson a gombra.
Adjon meg egy , egy majd a . Az alias nevébe ne írja be a csatoló nevét.
Kattintson az gombra.
Kattintson a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson az gombra.
Ha szükséges, a hálózati kártya eszközneve megváltoztatható. Szintén beállítható, hogy a hálózati kártyát felismerje-e az udev a hardvercím (MAC-cím) vagy a buszazonosító alapján. Ez utóbbi beállítás nagy kiszolgálókban elonyös, ahol leegyszerusíti a kártyák üzem közbeni cseréjét. Ezek a paraméterek YaST segítségével a következoképp állíthatók be:
Válasszon ki egy kártyát a YaST moduljának lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a gombra.
Lépjen át a lapra. Az aktuális eszköznév az részben látható. Kattintson a gombra.
Válassza ki, hogy az udev a kártyát vagy alapján azonosítsa. Az aktuális MAC-cím és buszazonosító a párbeszédablakban látható.
Az eszköz nevének megváltoztatásához jelölje meg az pontot és írja át a nevet.
Kattintson az , majd a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
Egyes hálózati kártyákhoz többféle kernelmodul (illesztoprogram) is használható. Ha a kártyát már beállította a YaST-tal, akkor a rendelkezésre álló, alkalmas modulok közül egy listából választhatja ki a kívánt kernelmodult. A kernelmodulhoz paraméterek is megadhatók. Ezek a paraméterek YaST segítségével a következoképp állíthatók be:
Válasszon ki egy kártyát a YaST Hálózati beállítások moduljának lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a gombra.
Lépjen át a lapra.
A mezoben válassza ki a használni kívánt kernelmodult. A mezoben adja meg a kijelölt modul paramétereit, paraméter=érték formátumban. Ha több paramétert kell megadni, szóközökkel válassza el oket.
Kattintson az , majd a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
A hagyományos ifup módszer használata esetén az eszköz beállítható, hogy rendszerindításkor, kábelcsatlakoztatáskor, a kártya felderítésekor vagy sose induljon el, illetve manuálisan legyen indítható. Az eszközindítás módosításához tegye a következoket:
A YaST-ban válassza ki a kártyát a felderített kártyák listájából a részben, majd kattintson a gombra.
Az lap menüpontjában válassza ki a kívánt bejegyzést.
Ha rendszerindításkor kívánja elindítani az eszközt, akkor jelölje meg a pontot. Ha a csatoló figyelje a fizikai kapcsolatot, akkor használja a lehetoséget. Az pont megjelölése esetén a csatoló a leheto leghamarabb aktiválódik. Ez hasonlít a beállításhoz, az egyetlen tényleges különbség annyi, hogy nem jelez hibát, ha a csatoló rendszerindításkor még nincs jelen. A beállítás esetén Ön vezérelheti kézzel a csatolót, az ifup vagy a KInternet segítségével. A beállítás kiválasztása esetén az eszköz egyáltalán nem fog elindulni. Az beállítás is hasonló, mint a , de a csatoló nem áll le az rcnetwork stop parancs hatására. Akkor használja ezt, ha NFS vagy iSCSI gyökér fájlrendszert használ.
Kattintson a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
Általában a hálózati csatolók aktiválására és deaktiválására csak a rendszergazda jogosult. Ha azt akarja, hogy a felhasználók is tudják aktiválni a csatolót a KInterneten keresztül, akkor jelölje meg a pontot.
A csatolóhoz beállítható a maximális átviteli egység (maximum transmission unit, MTU). Az MTU a legnagyobb csomagméretet jelöli, bájtokban megadva. A nagyobb MTU a sávszélesség jobb kihasználását eredményezi. A nagyon nagy csomagok azonban eltömhetik egy idore a lassabb csatolókat, így megnövelik a többi csomag késését.
A YaST-ban válassza ki a kártyát a felderített kártyák listájából a részben, majd kattintson a gombra.
Az lapon válassza ki a kívánt pontot az listából.
Kattintson a gombra.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
Anélkül, hogy meg kellene adni a részletes tuzfalbeállítást a Szakasz 33.4.1, Tuzfal beállítása a YaST segítségével részben leírt módon, az eszközbeállítás részeként meghatározhatja az eszköz alapveto tuzfalbeállítását. A következo muveleteket hajtsa végre:
Nyissa meg a YaST modulját. Az lapon válasszon ki egy kártyát a felderített kártyák listájából, majd kattintson a gombra.
Lépjen a párbeszédablak lapjára.
Határozza meg a tuzfalzónát, amelyhez a csatolót hozzá kell rendelni. A következo lehetoségek használhatók:
Ez a beállítás csak akkor látható, ha a tuzfal ki van kapcsolva és egyáltalán nem is fut. Csak akkor használja ezt a beállítást, ha a gép egy nagyobb, külso tuzfallal védett hálózat része.
Ez a beállítás csak akkor látható, ha a tuzfal be van kapcsolva. A tuzfal fut és a csatoló automatikusan hozzárendelodik egy tuzfalzónához. Az ilyen csatolókhoz az any kulcsszóval megjelölt, illetve a külso zóna lesz hozzárendelve.
A tuzfal fut, de nem kényszerít ki semmilyen szabályt a csatoló védelme érdekében. Akkor használja ezt a beállítást, ha a gép egy nagyobb, külso tuzfallal védett hálózat része. Akkor is hasznos, ha a gépben több hálózati csatoló található és a csatolók a belso hálózathoz csatlakoznak.
A demilitarizált zóna egy további védelmi vonal a belso hálózat és a (rosszindulatú) internet elott. A zónához rendelt gépek a belso hálózatról és az internetrol is elérhetok, de a belso hálózat nem érheto el.
A tuzfal fut a csatolón, és teljesen védi azt más – feltételezhetoen rosszindulatú – hálózati forgalom ellen. Ez az alapértelmezett beállítás.
Kattintson a gombra.
Aktiválja a konfigurációt az gombra kattintással.
Lehet, hogy a kártyát nem sikerül helyesen felismerni. Ebben az esetben a kártya nem kerül bele a felderített kártyák listájába. Ha biztos benne, hogy a rendszer tartalmazza a kártya illesztoprogramját, akkor beállíthatja a kártyát kézzel. Nem felderített hálózati kártya beállításához tegye a következoket:
A YaST párbeszédablakában kattintson a gombra.
A párbeszédablakban válassza ki a csatoló a lehetoségek közül, és adja meg a . Ha a hálózati kártya PCMCIA- vagy USB-eszköz, akkor jelölje meg a megfelelo négyzetet és lépjen ki a párbeszédablakból a gombra kattintással. Ellenkezo esetben megadhatja a kártyához használandó kernelmodul , illetve ha szükséges, annak .
Kattintson a gombra.
Állítsa be a szükséges paramétereket, például az IP-címet, az eszköz aktiválását, illetve a csatolóhoz rendelt tuzfalzónát az , és lapokon. További információ a beállításokról: Hálózati kártya beállításának módosítása.
Ha a csatoló választott eszköztípusa , akkor a következo párbeszédablakban állítsa be a vezetéknélküli kapcsolatot.
Kattintson a gombra.
Az új hálózati beállítás aktiválásához kattintson az gombra.
Ha nem módosította a telepítés során a hálózati beállítást és a vezetékes hálózati kártya már elérheto volt, akkor a gépnév automatikusan be lett állítva a számítógépen és a DHCP aktiválva lett. Ugyanez érvényes a névszolgáltatásra, amelyekre a gépnek szüksége van, hogy be tudjon illeszkedni a hálózati környezetbe. Ha DHCP-t használ a hálózati cím beállításához, akkor a tartománynév-kiszolgálók listáját a rendszer automatikusan kitölti a megfelelo adatokkal. Ha a statikus beállítást részesíti elonyben, akkor állítsa be ezeket az értékeket kézzel.
A számítógép nevének módosítása és a névkiszolgáló keresési listájának beállítása:
Menjen a YaST lapjára a modulban.
Adja meg a és ha szükséges, a értékét. A tartománynév különösen fontos, ha a gép levelezési kiszolgálóként muködik. Ne feledje, hogy a gépnév globális beállítás, és az összes beállított hálózati csatolóra érvényes lesz.
Ha DHCP-vel kér IP-címet, akkor a számítógép gépnevét a DHCP automatikusan beállítja. Ezt a fajta muködést szükséges lehet letiltani, ha többféle hálózathoz csatlakozik, mert azok más-más gépneveket rendelhetnek a számítógéphez, és a grafikus asztali környezetet megzavarhatja, ha menet közben megváltozik a gépnév. A DHCP-s gépnévkérés letiltásához törölje a pontot.
Ha DHCP-vel kér IP-címet, akkor a gépnév alapértelmezés szerint beíródik az /etc/hosts fájlba és a 127.0.0.2 IP-címre fog feloldódni. Ennek letiltásához törölje a beállítást, de ne feledje, hogy a gépnév aktív hálózat nélkül nem lesz feloldható.
A részben válassza ki a DNS-beállítások módosításának módját (névkiszolgálók, keresési lista, az /etc/resolv.conf fájl tartalma).
Az beállítás megjelölése esetén a konfigurációt a netconfig parancsfájl fogja kezelni, amely a statikusan (a YaST-ban vagy a konfigurációs fájlokban) megadott adatokat egyesíti a dinamikusan (a DHCP-kliens vagy a NetworkManager által) beállított adatokkal. Az alapértelmezett irányelv a legtöbb esetben megfelelo.
A paraméter megjelölése esetén a netconfig nem módosíthatja az /etc/resolv.conf fájl tartalmát. A fájl kézzel természetesen szerkesztheto.
Az pont megjelölése esetén meg kell adni az összefésülést szabályozó karaktersorozatot. Ez a karaktersorozat az érvényes beállítási forrásnak számító csatolónevek vesszovel elválasztott listáját tartalmazza. A teljes csatolónevek mellett egyszeru helyettesíto karakterek is használhatók, több csatoló megjelölésére. Például az eth* ppp? elsoként az összes eth-csatolót tekinti célnak, majd utána a ppp0-ppp9 csatolókat. Két speciális irányelvérték jelöli, hogyan legyenek alkalmazva az /etc/sysconfig/network/config fájlban megadott statikus beállítások:
A statikus beállításokat össze kell fésülni a dinamikus beállításokkal.
A statikus beállításokat akkor kell használni, ha nincsenek dinamikus beállítások.
További információ: man 8 netconfig.
Adja meg a értékeit, majd töltse ki a listát. A névkiszolgálókat kötelezo IP-címmel megadni (például 192.168.1.116), nem pedig gépnevekkel. A lapon megadott nevek a tartománynév nélkül megadott gépnevek feloldására használt tartománynevek. Ha a részben egynél több tartománynevet akar megadni, akkor válassza el oket vesszokkel vagy szóközszeru karakterekkel.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
Ahhoz, hogy a gép kommunikálni tudjon más gépekkel és más hálózatokkal, útválasztási adatokat kell megadni, hogy a hálózati forgalom a megfelelo útvonalon haladjon. DHCP használata esetén ezeket az adatokat a gép automatikusan megkapja. Statikus beállítás esetén ezeket az adatokat kézzel kell megadni.
A YaST-ban lépjen be a részbe.
Adja meg az IP-címét. Az alapértelmezett átjáró minden lehetséges célnak megfelel, de ha van más bejegyzés, amely megfelel az adott címnek, akkor azt használja az alapértelmezett útvonal helyett.
További bejegyzéseket az részben lehet megadni. Adja meg a hálózat IP-címét, az IP-címét és a értékét. Válassza ki az , amelyen keresztül az adott hálózatra a forgalom áthalad (a mínusz jel jelentése a minden eszköz). Az értékek kihagyásához használjon mínusz jelet -. Egy alapértelmezett átjáró felvételéhez adja meg a default értéket a mezoben.
MEGJEGYZÉS: Ha egynél több alapértelmezett útvonalat ad meg, akkor lehetséges a metric paraméterrel prioritást adni az egyes utaknak. A metric paraméter megadásához a részben írja be, hogy - metric szám. A legmagasabb értéku útvonal lesz az alapértelmezett. Ha a hálózati eszközt lekapcsolják, akkor az útvonal törlodik és a rendszer a következo útvonalat fogja használni. A jelenlegi kernel azonban nem tudja a metric paramétert használni statikus útválasztás esetén. Erre csak az útválasztó démonok, például a multipathd képes.
Ha a rendszer útválasztó, akkor kapcsolja be az lehetoséget a ablakban.
A beállítás aktiválásához kattintson a gombra.
A modem beállítása a YaST vezérloközpont részében érheto el. Ha a modem felismerése nem sikerült automatikusan, akkor nyissa meg a kézi beállításra szolgáló párbeszédablakot a menüpontra kattintással. A csatolót, amelyhez a modem csatlakozik, a részben lehet megadni.
TANÁCS: CDMA- és GPRS-modemek
A támogatott CDMA- és GPRS-modemek ugyanúgy a YaST moduljával állíthatók be, mint a normál modemek.
Ábra 20-4 Modembeállítások
Alközpont (private branch exchange, PBX) használata esetén egy tárcsázási elotag megadására is szükség lehet. Ez gyakran egy nulla. Ezt az alközpont leírásából, vagy a megfelelo szabályzatból tudhatja meg. Azt is válassza ki, hogy hangfrekvenciás vagy hagyományos (megszakításos) tárcsázást kíván használni, illetve hogy a modem várjon-e tárcsahangra. Ha a modem alközponthoz csatlakozik, akkor az utóbbi beállítást nem szabad bekapcsolni.
A alatt állítsa be a baudsebességet és a modem inicializáló karaktersorozatait. Csak akkor változtassa meg ezeket a beállításokat, ha a modem nem került automatikusan felismerésre vagy ha speciális beállításokat igényel ahhoz, hogy az adatátvitel muködjön. ISDN termináladapterek esetén általában ez a helyzet. Az gombra kattintva lépjen ki a párbeszédablakból. Ha a modem vezérlését a root jogosultságok nélküli, normál felhasználók számára is engedélyezni kívánja, jelölje meg a pontot. Ily módon az adminisztrátori jogosultsággal nem rendelkezo felhasználó is aktiválhat vagy letilthat egy csatolót. A részben adjon meg egy reguláris kifejezést. A KInternetnek a felhasználó által módosítható értéke meg kell, hogy feleljen ennek a reguláris kifejezésnek. Ha a mezo üres marad, akkor a felhasználó adminisztrátori jogosultságok nélkül nem tud beállítani másik értéket.
A következo párbeszédablakban válassza ki az ISP-t (internetszolgáltatót). Ha az országban muködo ISP-k elore meghatározott listájából kíván választani, akkor válassza ki az menüpontot. Másik lehetoség, ha az elemre kattintással megnyit egy párbeszédablakot, amelyben megadhatók az ISP adatai. Ez a behívó kapcsolat és az ISP nevének, valamint az ISP által biztosított bejelentkezési név és jelszó megadását jelenti. Engedélyezze a lehetoséget, ha azt szeretné, hogy a jelszót minden csatlakozáskor meg kelljen adni.
Az utolsó párbeszédablakban további kapcsolati beállításokat adhat meg:
Ha engedélyezi az , akkor adjon meg legalább egy névkiszolgálót. Ezt a funkciót csak akkor használja, ha az internetkapcsolat olcsó, mivel vannak programok, amelyek rendszeres idoközönként kérnek adatokat az internetrol.
Ez a négyzet alapértelmezés szerint be van jelölve, amelynek hatására a névkiszolgáló címe az internetre csatlakozáskor mindig frissítésre kerül.
Ha a szolgáltató csatlakozás után nem küldi el a tartomány névkiszolgálóját, akkor tiltsa le ezt a beállítást és adja meg kézzel a DNS-re vonatkozó adatokat.
Ha ez a paraméter meg van adva, akkor a kapcsolat megszakadás után automatikusan helyre lesz állítva.
Ez a beállítás letiltja a telefonos kiszolgáló üzeneteinek felismerését. Ha a kapcsolat nagyon lassan, vagy egyáltalán nem épül fel, próbálkozzon meg ezzel a beállítással.
A beállítást megjelölve engedélyezésre kerül a tuzfal, amely a csatolót külsoként állítja be. Ezáltal a rendszer az internetkapcsolat fennállása alatt védve van a külso támadások ellen.
Ezzel a beállítással lehet megadni egy hálózati tétlenségi idokorlátot, amely után a modem automatikusan megszakítja a kapcsolatot.
Megnyitja a címbeállító párbeszédablakot. Ha az ISP nem rendel dinamikus IP-címet a géphez, akkor tiltsa le a lehetoséget, majd adja meg a gép helyi és távoli IP-címét. Ezt az információt az internet-szolgáltatótól kérje. Hagyja az lehetoséget megjelölve, majd az gomb megnyomásával zárja be a párbeszédablakot.
A gomb visszavisz az eredeti párbeszédablakhoz, amely a modembeállítás összefoglalását jeleníti meg. A gomb segítségével zárja be a párbeszédablakot.
A modul segítségével állíthat be a rendszerhez egy vagy több ISDN-kártyát. Ha a YaST nem ismeri fel az ISDN-kártyát, akkor kattintson az lapon a gombra és válassza ki kézzel a kártyát. Több csatoló is használható, de sok ISP csak egy csatolóhoz állítható be. A következo párbeszédablakokban adja meg a kártya megfelelo muködéséhez szükséges ISDN-beállításokat.
Ábra 20-5 ISDN beállítása
A következo párbeszédablakban (Ábra 20-5) válassza ki a használni kívánt protokollt. Az alapértelmezett az , de régebbi és nagyobb alközpontok esetében az menüpontot kell kiválasztani. Az Egyesült Államokban az elem a megfelelo. A megfelelo mezoben válassza ki az országot. Ezután a mellette levo mezoben megjelenik a megfelelo országkód. Végül adja meg a és az értékét (ha szükséges). Ha nem akarja naplózni a teljes ISDN-forgalmat, akkor törölje az pontot.
Az határozza meg, hogyan kell az ISDN-csatolót elindítani: a hatására az ISDN-illesztoprogram minden rendszerindításkor inicializálásra kerül. mód esetén az ISDN-illesztoprogramot root felhasználóként kell betölteni az rcisdn start parancs segítségével. A PCMCIA- vagy USB-eszközökhöz használt az eszköz csatlakoztatása után tölti be az illesztoprogramot. Ha minden beállítást megadott, nyomja meg az gombot.
A következo párbeszédablakban adja meg az ISDN-kártya csatolótípusát és adja hozzá az ISP-ket egy meglévo csatolóhoz. A csatolók SyncPPP vagy RawIP típusúak lehetnek, de a legtöbb ISP SyncPPP módban muködik, úgyhogy ennek leírása következik most.
Ábra 20-6 ISDN csatoló beállítása
A az adott beállítástól függ:
A szabványos ISDN-vonal három telefonszámot (többszörös elofizetoi szám vagy MSN) biztosít. Ha az elofizeto többet kér, akkor maximum tíz adható neki. Itt az egyik MSN-t kell megadni, de körzetszám nélkül. Ha rossz számot ad meg, akkor a telefonszolgáltató automatikusan az ISDN-vonalhoz elsoként hozzárendelt MSN-hez lép vissza.
A konfiguráció a telepített berendezéstol függoen változhat:
Az otthoni használatra kialakított kisebb alközpontok általában Euro-ISDN (EDSS1) protokollt használnak a belso hívásokhoz. Ezek az alközpontok egy belso S0 busszal rendelkeznek és belso számokat használnak a hozzájuk csatlakoztatott berendezésekhez.
Használja az egyik belso számot MSN-ként. Legalább az egyik alközpont MSN-jét tudni kell használni: azét, amelyiken engedélyezve lett a közvetlen külso tárcsázás. Ha nem muködik, akkor próbálja meg a nullát. További információért tekintse meg az alközponthoz biztosított dokumentációt.
A vállalatok számára tervezett nagyobb alközpontok általában az 1TR6 protokollt használják a belso hívásokhoz. Ezek MSN-jét EAZ-nek hívják és általában a közvetlenül hívható mellékkel egyeznek meg. Linux alatti beállítás esetén az EAZ utolsó számjegyének beírása elegendo kell, hogy legyen. Ha ez nem muködik, érdemes végigpróbálni 1 és 9 közötti számokkal.
Annak érdekében, hogy a kapcsolat a következo fizetési egység elott lebontásra kerüljön, jelölje meg a négyzetet. Ne feledje el, hogy ez nem minden internet-szolgáltatónál muködik. A csatornakötegelés (multilink PPP) is engedélyezheto a megfelelo négyzet megjelölésével. Végül a és a kiválasztásával engedélyezheti a tuzfalat az adott kapcsolaton. Ha engedélyezni kívánja a normál, root jogosultság nélküli felhasználóknak is, hogy aktiválhassák vagy deaktiválhassák a csatolót, akkor jelölje meg a pontot.
A gomb megnyomására megnyílik egy párbeszédablak, amelyben még összetettebb kapcsolódási megoldásokat állíthat be, de ez a normál, otthoni felhasználók számára nem érdekes. Az gomb kiválasztásával lépjen ki a párbeszédablakból.
A következo párbeszédablakban adja meg az IP-címmel kapcsolatos beállításokat. Ha a szolgáltatótól nem kapott statikus IP-címet, akkor jelölje meg a lehetoséget. Ellenkezo esetben a mezokbe írja be a gép helyi IP-címét és a távoli IP-címet az ISP által megadott adatok alapján. Ha ez a csatoló lesz az internet felé vezeto alapértelmezett útvonal, akkor jelölje meg az lehetoséget. Minden gépen csak egy alapértelmezett útvonal lehet. A gomb kiválasztásával lépjen ki a párbeszédablakból.
A következo párbeszédablak segítségével állítsa be az országot és válasszon ki egy szolgáltatót. A listában csak a hívással választható (call-by-call) szolgáltatók láthatók. Ha a szolgáltató nem szerepel a listában, akkor nyomja meg az gombot. Erre megnyílik párbeszédablak, amelyben meg kell adni az ISP részletes adatait. A telefonszám megadásakor a számjegyek közé ne írjon szóközt vagy vesszot. Végül az ISP által megadott módon írja be a bejelentkezési nevet és jelszót. Ha kész, nyomja meg a gombot.
Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az , akkor adja meg a névkiszolgálót (DNS-kiszolgálót). A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitölto címet, mint például 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának IP-címét. Ha igény van rá, a kapcsolathoz megadható egy idokorlát – ennyi (másodperc) hálózati inaktivitás után a kapcsolat automatikusan megszakad. Erosítse meg a beállításokat a gomb megnyomásával. A YaST megjeleníti a beállított csatolók összegzését. A beállítások aktiválásához nyomja meg a gombot.
Néhány országban általános az internet kábeltévé-hálózaton keresztüli elérése. A kábeltévé-elofizeto általában kap egy modemet, amely az egyik oldalon az antennakábelhez van csatlakoztatva, a másikon pedig egy számítógép hálózati kártyájához (egy 10Base-TG csavart érpárú kábellel). A kábelmodem ezután egy dedikált, fix IP-címu internetkapcsolatot biztosít.
Az ISP által megadott utasításoktól függoen a hálózati kártya beállításakor válassza ki a vagy lehetoséget. Jelenleg a legtöbb szolgáltató DHCP-t használ. Egy statikus IP-cím gyakran egy speciális üzleti csomag része.
További információ a kábelmodemek beállításáról a Támogatási adatbázis megfelelo cikkében olvasható, amely online a http://en.opensuse.org/SDB:Setting_Up_an_Internet_Connection_via_Cable_Modem_with_SuSE_Linux_8.0_or_Higher címen érheto el.
A DSL-eszköz beállításához a YaST szakaszban válassza ki a modult. Ez a YaST modul több párbeszédablakból áll, amelyben a DSL-kapcsolat paraméterei adhatók meg az alábbi protokollok egyike alapján:
PPP over Ethernet (PPPoE)
PPP over ATM (PPPoATM)
CAPI for ADSL (Fritz Cards)
Point-to-Point Tunneling Protocol (PPTP) – Ausztria
A párbeszédablak lapján látható a telepített DSL-eszközök listája. A DSL-eszköz beállításának módosításához válassza ki a listából az eszközt, majd kattintson a gombra. Ha a gombra kattint, akkor kézzel állíthat be egy új DSL-eszközt.
A PPPoE-re vagy PPTP-re épülo DSL-kapcsolat konfigurációjához a megfelelo hálózati kártyának már beállítottnak kell lennie. Ha ezt még nem tette meg, akkor állítsa be a kártyát a részben leírtaknak megfeleloen (lásd: Szakasz 20.4.1, Hálózati kártya beállítása a YaST segítségével). DSL-kapcsolat esetén a címek automatikusan kioszthatók, de nem DHCP-n keresztül, éppen ezért a beállítás nem használható. Ehelyett a csatolóhoz adjon meg egy statikus helykitölto címet, mint például a 192.168.22.1. Az mezoben adja meg a 255.255.255.0 értéket. Önálló munkállomás beállításakor hagyja az mezot üresen.
TANÁCS: Az és az menüpontban lévo értékek csak helykitöltok. Ezek csak a hálózati kártya inicializálásához szükségesek és semmi közük a valódi DSL-kapcsolathoz.
A DSL-beállítás megkezdéséhez (Ábra 20-7) eloször válassza ki a és az , amelyhez a DSL-modem csatlakozik (a legtöbb esetben ez az eth0). Az mezoben adja meg, hogy a DSL-kapcsolatot ki kell-e építeni a rendszerindítási folyamat során. Kattintson a pontra, ha engedélyezni kívánja a normál, root jogosultság nélküli felhasználóknak is, hogy aktiválhassák vagy deaktiválhassák a csatolót a KInternet segítségével.
A párbeszédablakban kiválaszthatja az országot, majd választhat az ott muködo számos ISP közül. A DSL-konfiguráció következo párbeszédablakainak részletei az eddigi beállításoktól függenek, ezért csak röviden említjük a következo bekezdésekben. A beállítások részletes leírását a párbeszédablakokban rendelkezésre álló részletes súgó tartalmazza.
Ábra 20-7 DSL beállítása
Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az , akkor adja meg a névkiszolgálót (DNS-kiszolgálót). A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitölto címet, például a 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának az IP-címét.
A azt az idot adja meg, amennyi hálózati tétlenség után a kapcsolat automatikusan megszakításra kerül. A célszeru idokorlát hatvan és háromszáz másodperc között van. Ha az le van tiltva, akkor az automatikus szétkapcsolás megakadályozása érdekében érdemes az idokorlátot nullára állítani.
A T-DSL konfigurációja nagyon hasonlít a DSL beállításához. Csak válassza ki a -t szolgáltatóként és a YaST megnyitja a T-DSL konfigurációs párbeszédablakot. Ebben a párbeszédablakban adja meg a T-DSL-hez szükséges további információt – a vonalazonosítót, a T-Online számát, a felhasználói kódot és a jelszót. Ezek a T-DSL-re elofizetés után megkapott adatok közt vannak.