20.4 Hálózati kapcsolat beállítása a YaST segítségével

A Linux számos hálózatkezelési típust támogat. Ezek többsége eltéro eszközneveket használ, és a konfigurációs fájlok a fájlrendszer különféle helyein elszórva találhatók. A manuális hálózati beállítás részletes áttekintését lásd: Szakasz 20.6, Hálózati kapcsolat kézi beállítása.

Noteszgépen telepítéskor, amelyen a NetworkManager alapértelmezés szerint bekapcsolódik, a YaST beállítja az összes észlelt csatolót. Más gépeken csak az elso aktív csatoló (amelyikbe van dugva hálózati kábel) lesz automatikusan beállítva. A telepített rendszeren bármikor beállítható további hardver. A következo részek az openSUSE által támogatott hálózati kapcsolatok hálózati beállítását írják le.

20.4.1 Hálózati kártya beállítása a YaST segítségével

A vezetékes vagy vezetéknélküli hálózati kártya beállításához válassza ki a YaST Hálózati eszközök > Hálózati beállítások menüpontját. A modul elindítása után a YaST megjeleníti a Hálózati beállítások párbeszédablakot, amelynek négy lapja van: Általános beállítások, Áttekintés, Gépnév/DNS és Útválasztás.

Az Általános beállítások lapon az általános hálózati beállítások láthatók, például a NetworkManager használatának engedélyezése, az IPv6 és az általános DHCP-beállítások. További információkért lásd: Az általános hálózati beállítások megadása.

Az Áttekintés lap a telepített hálózati kártyákról nyújt információt. A folyamat során megfeleloen felismert kártyák a nevükkel együtt jelennek meg itt. Ebben a párbeszédablakban állíthat be egy új hálózati kártyát vagy módosíthat egy meglévo konfigurációt. Az automatikusan fel nem ismert hálózati kártyák beállításának leírása: Nem felderített hálózati kártya beállítása. Egy már beállított kártya konfigurációjának módosítása: Hálózati kártya beállításának módosítása.

A Gépnév/DNS lapon lehet beállítani a gép gépnevét és elnevezni a használandó kiszolgálókat. További információkért lásd: Kiszolgálónév és DNS beállítása.

Az Útválasztás lapon lehet beállítani az útválasztást. További információkért lásd: Útválasztás beállítása.

Ábra 20-3 Hálózati beállítások

Az általános hálózati beállítások megadása

A YaST Hálózati beállítások modul Általános beállítások lapján adhatók meg a legfontosabb általános hálózati beállítások, például a NetworkManager használatának engedélyezése, az IPv6- és a DHCP-kliensbeállítások. Ezek a beállítások az összes hálózati csatolóra egyformán vonatkoznak.

A Hálózatbeállítási módszer részben válassza ki, hogyan történjen a hálózati kapcsolatok kezelése. Ha azt szeretné, hogy egy NetworkManager asztali kisalkalmazás felügyelje az összes csatoló kapcsolatát, válassza ki a Felhasználó által vezérelt, NetworkManager-rel lehetoséget. Ez a beállítás igen alkalmas többféle vezetékes és vezetéknélküli hálózat közötti kapcsolgatásra. Ha nem használ asztali környezetet (GNOME-ot vagy KDE-t), vagy a számítógép egy Xen-kiszolgáló, virtuális rendszer, vagy hálózati szolgáltatásokat biztosít (például DHCP vagy DNS), akkor válassza a Hagyományos módszer (ifup) lehetoséget. A NetworkManager-rel kapcsolatos további tudnivalók: Szakasz 10.0, Verwenden von NetworkManager, (↑ Start ).

Az IPv6 protokoll beállítása részben adja meg, hogy kívánja-e használni az IPv6 protokollt. Nincs akadálya együtt használni az IPv6 és IPv4 protokollokat. Alapértelmezés szerint az IPv6 be van kapcsolva. Olyan hálózatokon azonban, amelyeken nem használják az IPv6 protokollt, a válaszidok jobbak lehetnek, ha az IPv6 protokoll le van tiltva. Az IPv6 letiltásához törölje az IPv6 engedélyezése beállítás megjelölését. Ennek hatására nem töltodik be automatikusan az IPv6 kernelmodulja. A módosítások újraindítás után lépnek életbe.

A DHCP-kliens beállítások részben adhatók meg a DHCP-kliens beállításai. Ha azt szeretné, hogy a DHCP-kliens azt kérje a kiszolgálótól, hogy mindig nyilvános üzenetekben küldje a válaszait, jelölje meg a Nyilvános (broadcast) válasz igénylése pontot. Erre szükség lehet, ha a gép gyakran mozog különbözo hálózatok között. A DHCP-kliensazonosító egy adott hálózat minden egyes DHCP-kliensén eltéro kell, hogy legyen. Ha üresen hagyja, akkor alapértelmezés szerint a hálózati csatoló hardvercíme lesz. Ha azonban több virtuális gépet futtat ugyanazon a hálózati csatolón, vagyis ugyanazon a hardvercímen, akkor itt meg kell adni egyedi neveket.

A Küldendo gépnév a dhcpcd által a DHCP-kiszolgálónak küldött üzenetekben, a gépnév paramétermezoben használandó karaktersorozatot adja meg. Egyes DHCP-kiszolgálók frissítik a névkiszolgáló zónáit (a normál és fordított bejegyzéseket) e név alapján (dinamikus DNS). Ezenfelül néhány DHCP-kiszolgáló elvárja, hogy a kliensektol érkezo DHCP-üzenetek Küldendo gépnév paramétermezoje egy meghatározott karaktersorozatot tartalmazzon. Hagyja AUTO értéken az aktuális (az /etc/HOSTNAME részben definiált) gépnév elküldéséhez. Amennyiben a paramétermezot üresen hagyja, a kliens semmilyen gépnevet nem küld. Ha nem kívánja módosítani az alapértelmezett útvonalat a DHCP-tol érkezo információ alapján, akkor törölje az Alapértelmezett útvonal megváltoztatása DHCP-n keresztül pontot.

Hálózati kártya beállításának módosítása

Egy hálózati kártya beállításának módosításához válassza ki a kártyát a YaST Hálózati beállítások > Áttekintés lapján, majd kattintson a Szerkesztés gombra. Megjelenik a Hálózati címek beállítása párbeszédablak, amelynek Általános, Cím és Hardver lapjain megadhatja a kártya beállításait. A vezetéknélküli kártya beállításával kapcsolatos információ: Szakasz 30.1.2, Beállítás a YaST segítségével.

IP-címek beállítása

A hálózati kártya IP-címét, illetve az IP-cím meghatározásának módját a Hálózati kártya beállítása párbeszédablak Cím lapján lehet beállítani. IPv4- és IPv6-címek egyaránt használhatók. A hálózati kártyához a Nincs IP-cím érték (ami az eszközök nyalábolásakor hasznos), Statikusan hozzárendelt IP-címek (IPv4 vagy IPv6), illetve a DHCP és/vagy Zeroconf segítségével kiosztott Dinamikus címek állíthatók be.

Dinamikus címek használata esetén adja meg, hogy csak DHCP 4-et kíván használni (IPv4 esetén), csak DHCP 6-ot (IPv6 esetén), vagy DHCP 4-es és 6-os verzió-t.

Ha lehetséges, akkor a telepítéskor muködo kapcsolattal rendelkezo elso hálózati kártya automatikusan DHCP-n keresztüli automatikus címhozzárendelésre lesz beállítva. Noteszgépek esetén, ahol a NetworkManager alapértelmezés szerint aktív, az összes hálózati kártya be lesz állítva.

Szintén DHCP-t kell használni, ha DSL-kapcsolattal rendelkezik, de az ISP (internetszolgáltató) nem adott statikus IP-címet. Ha a DHCP használata mellett döntött, akkor állítsa be a részleteket a YaST hálózatikártya-konfigurációs moduljában, a Hálózati beállítások párbeszédablak Általános beállítások lapján, a DHCP-kliens beállítások részben. A Nyilvános (broadcast) válasz igénylése részben adja meg, hogy a DHCP-kliens mindig nyilvános (broadcast) üzenetekben kérje-e a kiszolgálótól a válaszokat. Erre a hálózatokat gyakran váltó, mobil gépek esetében lehet szükség. Ha virtuális gépeket muködtet, ahol a különbözo gépek ugyanazon a csatolón keresztül kommunikálnak, akkor a megkülönböztetésükhöz szükség van egy DHCP-kliensazonosítóra.

A DHCP jó választás a kliensek konfigurációja során, de kiszolgálók beállítása esetén nem ideális megoldás. Statikus IP-cím beállítása:

  1. Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

  2. A Cím lapon válassza ki a Statikusan hozzárendelt IP-címek pontot.

  3. Írja be az IP-cím értékét. IPv4- és IPv6-címek egyaránt használhatók. Az Alhálózati maszk mezobe írja be a hálózati maszk értékét. Ha IPv6-címet használ, akkor az Alhálózati maszk-ot /64 formátumban adja meg.

    Beírhat egy teljesen megadott Gépnevet is a címhez, amely be fog íródni az /etc/hosts konfigurációs fájlba.

  4. Kattintson a Tovább gombra.

  5. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

Statikus cím használata esetén névkiszolgálók és az alapértelmezett átjáró nem lesz automatikusan beállítva. A névkiszolgálók beállításához kövesse az Kiszolgálónév és DNS beállítása részben leírtakat. Egy átjáró beállításához kövesse a Útválasztás beállítása részben leírtakat.

Aliasok beállítása

Ha nem használja a NetworkManagert, akkor egy hálózati eszköznek egynél több IP-címe (úgynevezett aliasa, másodlagos címe) is lehet. Hálózati kártya alias beállítása:

  1. Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

  2. A Cím > További címek lapon kattintson a Hozzáadás gombra.

  3. Adjon meg egy Álnevet, egy IP-címet majd a Hálózati maszkot. Az alias nevébe ne írja be a csatoló nevét.

  4. Kattintson az OK gombra.

  5. Kattintson a Tovább gombra.

  6. A beállítás aktiválásához kattintson az OK gombra.

Az eszköznév és az udev-szabályok módosítása

Ha szükséges, a hálózati kártya eszközneve megváltoztatható. Szintén beállítható, hogy a hálózati kártyát felismerje-e az udev a hardvercím (MAC-cím) vagy a buszazonosító alapján. Ez utóbbi beállítás nagy kiszolgálókban elonyös, ahol leegyszerusíti a kártyák üzem közbeni cseréjét. Ezek a paraméterek YaST segítségével a következoképp állíthatók be:

  1. Válasszon ki egy kártyát a YaST Hálózati beállítások moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

  2. Lépjen át a Hardver lapra. Az aktuális eszköznév az Udev szabályok részben látható. Kattintson a Módosítás gombra.

  3. Válassza ki, hogy az udev a kártyát MAC-cím vagy Buszazonosító alapján azonosítsa. Az aktuális MAC-cím és buszazonosító a párbeszédablakban látható.

  4. Az eszköz nevének megváltoztatásához jelölje meg az Eszköznév megváltoztatása pontot és írja át a nevet.

  5. Kattintson az OK, majd a Tovább gombra.

  6. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

Hálózatikártya-kernelmodul megváltoztatása

Egyes hálózati kártyákhoz többféle kernelmodul (illesztoprogram) is használható. Ha a kártyát már beállította a YaST-tal, akkor a rendelkezésre álló, alkalmas modulok közül egy listából választhatja ki a kívánt kernelmodult. A kernelmodulhoz paraméterek is megadhatók. Ezek a paraméterek YaST segítségével a következoképp állíthatók be:

  1. Válasszon ki egy kártyát a YaST Hálózati beállítások moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

  2. Lépjen át a Hardver lapra.

  3. A Modulnév mezoben válassza ki a használni kívánt kernelmodult. A Paraméterek mezoben adja meg a kijelölt modul paramétereit, paraméter=érték formátumban. Ha több paramétert kell megadni, szóközökkel válassza el oket.

  4. Kattintson az OK, majd a Tovább gombra.

  5. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

Hálózati eszköz aktiválása

A hagyományos ifup módszer használata esetén az eszköz beállítható, hogy rendszerindításkor, kábelcsatlakoztatáskor, a kártya felderítésekor vagy sose induljon el, illetve manuálisan legyen indítható. Az eszközindítás módosításához tegye a következoket:

  1. A YaST-ban válassza ki a kártyát a felderített kártyák listájából a Hálózati eszközök > Hálózati beállítások részben, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

  2. Az Általános lap Eszköz aktiválása menüpontjában válassza ki a kívánt bejegyzést.

    Ha rendszerindításkor kívánja elindítani az eszközt, akkor jelölje meg a Rendszerindításkor pontot. Ha a csatoló figyelje a fizikai kapcsolatot, akkor használja a Kábeles kapcsolat esetén lehetoséget. Az Üzem közbeni csatlakoztatáskor pont megjelölése esetén a csatoló a leheto leghamarabb aktiválódik. Ez hasonlít a Rendszerindításkor beállításhoz, az egyetlen tényleges különbség annyi, hogy nem jelez hibát, ha a csatoló rendszerindításkor még nincs jelen. A Kézzel beállítás esetén Ön vezérelheti kézzel a csatolót, az ifup vagy a KInternet segítségével. A Soha beállítás kiválasztása esetén az eszköz egyáltalán nem fog elindulni. Az NFSroot használatakor beállítás is hasonló, mint a Rendszerindításkor, de a csatoló nem áll le az rcnetwork stop parancs hatására. Akkor használja ezt, ha NFS vagy iSCSI gyökér fájlrendszert használ.

  3. Kattintson a Tovább gombra.

  4. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

Általában a hálózati csatolók aktiválására és deaktiválására csak a rendszergazda jogosult. Ha azt akarja, hogy a felhasználók is tudják aktiválni a csatolót a KInterneten keresztül, akkor jelölje meg a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontot.

Maximális átviteli egység beállítása

A csatolóhoz beállítható a maximális átviteli egység (maximum transmission unit, MTU). Az MTU a legnagyobb csomagméretet jelöli, bájtokban megadva. A nagyobb MTU a sávszélesség jobb kihasználását eredményezi. A nagyon nagy csomagok azonban eltömhetik egy idore a lassabb csatolókat, így megnövelik a többi csomag késését.

  1. A YaST-ban válassza ki a kártyát a felderített kártyák listájából a Hálózati eszközök > Hálózati beállítások részben, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

  2. Az Általános lapon válassza ki a kívánt pontot az MTU beállítása listából.

  3. Kattintson a Tovább gombra.

  4. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

Tuzfal beállítása

Anélkül, hogy meg kellene adni a részletes tuzfalbeállítást a Szakasz 33.4.1, Tuzfal beállítása a YaST segítségével részben leírt módon, az eszközbeállítás részeként meghatározhatja az eszköz alapveto tuzfalbeállítását. A következo muveleteket hajtsa végre:

  1. Nyissa meg a YaST Hálózati eszközök > Hálózati beállítások modulját. Az Áttekintés lapon válasszon ki egy kártyát a felderített kártyák listájából, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

  2. Lépjen a Hálózati beállítások párbeszédablak Általános lapjára.

  3. Határozza meg a tuzfalzónát, amelyhez a csatolót hozzá kell rendelni. A következo lehetoségek használhatók:

    Tuzfal kikapcsolva

    Ez a beállítás csak akkor látható, ha a tuzfal ki van kapcsolva és egyáltalán nem is fut. Csak akkor használja ezt a beállítást, ha a gép egy nagyobb, külso tuzfallal védett hálózat része.

    Automatikus zónakiosztás

    Ez a beállítás csak akkor látható, ha a tuzfal be van kapcsolva. A tuzfal fut és a csatoló automatikusan hozzárendelodik egy tuzfalzónához. Az ilyen csatolókhoz az any kulcsszóval megjelölt, illetve a külso zóna lesz hozzárendelve.

    Belso zóna (Védtelen)

    A tuzfal fut, de nem kényszerít ki semmilyen szabályt a csatoló védelme érdekében. Akkor használja ezt a beállítást, ha a gép egy nagyobb, külso tuzfallal védett hálózat része. Akkor is hasznos, ha a gépben több hálózati csatoló található és a csatolók a belso hálózathoz csatlakoznak.

    Demilitarizált zóna

    A demilitarizált zóna egy további védelmi vonal a belso hálózat és a (rosszindulatú) internet elott. A zónához rendelt gépek a belso hálózatról és az internetrol is elérhetok, de a belso hálózat nem érheto el.

    Külso zóna

    A tuzfal fut a csatolón, és teljesen védi azt más – feltételezhetoen rosszindulatú – hálózati forgalom ellen. Ez az alapértelmezett beállítás.

  4. Kattintson a Tovább gombra.

  5. Aktiválja a konfigurációt az OK gombra kattintással.

Nem felderített hálózati kártya beállítása

Lehet, hogy a kártyát nem sikerül helyesen felismerni. Ebben az esetben a kártya nem kerül bele a felderített kártyák listájába. Ha biztos benne, hogy a rendszer tartalmazza a kártya illesztoprogramját, akkor beállíthatja a kártyát kézzel. Nem felderített hálózati kártya beállításához tegye a következoket:

  1. A YaST Hálózati eszközök > Hálózati beállítások > Áttekintés párbeszédablakában kattintson a Hozzáadás gombra.

  2. A Hardver párbeszédablakban válassza ki a csatoló Eszköztípusát a lehetoségek közül, és adja meg a Konfiguráció nevét. Ha a hálózati kártya PCMCIA- vagy USB-eszköz, akkor jelölje meg a megfelelo négyzetet és lépjen ki a párbeszédablakból a Tovább gombra kattintással. Ellenkezo esetben megadhatja a kártyához használandó kernelmodul Modulnevét, illetve ha szükséges, annak Paramétereit.

  3. Kattintson a Tovább gombra.

  4. Állítsa be a szükséges paramétereket, például az IP-címet, az eszköz aktiválását, illetve a csatolóhoz rendelt tuzfalzónát az Általános, Cím és Hardver lapokon. További információ a beállításokról: Hálózati kártya beállításának módosítása.

  5. Ha a csatoló választott eszköztípusa Vezetéknélküli, akkor a következo párbeszédablakban állítsa be a vezetéknélküli kapcsolatot.

  6. Kattintson a Tovább gombra.

  7. Az új hálózati beállítás aktiválásához kattintson az OK gombra.

Kiszolgálónév és DNS beállítása

Ha nem módosította a telepítés során a hálózati beállítást és a vezetékes hálózati kártya már elérheto volt, akkor a gépnév automatikusan be lett állítva a számítógépen és a DHCP aktiválva lett. Ugyanez érvényes a névszolgáltatásra, amelyekre a gépnek szüksége van, hogy be tudjon illeszkedni a hálózati környezetbe. Ha DHCP-t használ a hálózati cím beállításához, akkor a tartománynév-kiszolgálók listáját a rendszer automatikusan kitölti a megfelelo adatokkal. Ha a statikus beállítást részesíti elonyben, akkor állítsa be ezeket az értékeket kézzel.

A számítógép nevének módosítása és a névkiszolgáló keresési listájának beállítása:

  1. Menjen a YaST Hálózati beállítások > Gépnév/DNS lapjára a Hálózati eszközök modulban.

  2. Adja meg a Gépnév és ha szükséges, a Tartománynév értékét. A tartománynév különösen fontos, ha a gép levelezési kiszolgálóként muködik. Ne feledje, hogy a gépnév globális beállítás, és az összes beállított hálózati csatolóra érvényes lesz.

    Ha DHCP-vel kér IP-címet, akkor a számítógép gépnevét a DHCP automatikusan beállítja. Ezt a fajta muködést szükséges lehet letiltani, ha többféle hálózathoz csatlakozik, mert azok más-más gépneveket rendelhetnek a számítógéphez, és a grafikus asztali környezetet megzavarhatja, ha menet közben megváltozik a gépnév. A DHCP-s gépnévkérés letiltásához törölje a Gépnév módosítása DHCP-n keresztül pontot.

    Ha DHCP-vel kér IP-címet, akkor a gépnév alapértelmezés szerint beíródik az /etc/hosts fájlba és a 127.0.0.2 IP-címre fog feloldódni. Ennek letiltásához törölje a Gépnév bejegyzése az /etc/hosts fájlba beállítást, de ne feledje, hogy a gépnév aktív hálózat nélkül nem lesz feloldható.

  3. A DNS-beállítások módosítása részben válassza ki a DNS-beállítások módosításának módját (névkiszolgálók, keresési lista, az /etc/resolv.conf fájl tartalma).

    Az Alapértelmezett irányelv használata beállítás megjelölése esetén a konfigurációt a netconfig parancsfájl fogja kezelni, amely a statikusan (a YaST-ban vagy a konfigurációs fájlokban) megadott adatokat egyesíti a dinamikusan (a DHCP-kliens vagy a NetworkManager által) beállított adatokkal. Az alapértelmezett irányelv a legtöbb esetben megfelelo.

    A Csak kézzel paraméter megjelölése esetén a netconfig nem módosíthatja az /etc/resolv.conf fájl tartalmát. A fájl kézzel természetesen szerkesztheto.

    Az Egyedi irányelv pont megjelölése esetén meg kell adni az összefésülést szabályozó Egyedi irányelvszabályok karaktersorozatot. Ez a karaktersorozat az érvényes beállítási forrásnak számító csatolónevek vesszovel elválasztott listáját tartalmazza. A teljes csatolónevek mellett egyszeru helyettesíto karakterek is használhatók, több csatoló megjelölésére. Például az eth* ppp? elsoként az összes eth-csatolót tekinti célnak, majd utána a ppp0-ppp9 csatolókat. Két speciális irányelvérték jelöli, hogyan legyenek alkalmazva az /etc/sysconfig/network/config fájlban megadott statikus beállítások:

    STATIC

    A statikus beállításokat össze kell fésülni a dinamikus beállításokkal.

    STATIC_FALLBACK

    A statikus beállításokat akkor kell használni, ha nincsenek dinamikus beállítások.

    További információ: man 8 netconfig.

  4. Adja meg a Névkiszolgálók értékeit, majd töltse ki a Tartomány keresése listát. A névkiszolgálókat kötelezo IP-címmel megadni (például 192.168.1.116), nem pedig gépnevekkel. A Tartomány keresése lapon megadott nevek a tartománynév nélkül megadott gépnevek feloldására használt tartománynevek. Ha a Tartomány keresése részben egynél több tartománynevet akar megadni, akkor válassza el oket vesszokkel vagy szóközszeru karakterekkel.

  5. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

Útválasztás beállítása

Ahhoz, hogy a gép kommunikálni tudjon más gépekkel és más hálózatokkal, útválasztási adatokat kell megadni, hogy a hálózati forgalom a megfelelo útvonalon haladjon. DHCP használata esetén ezeket az adatokat a gép automatikusan megkapja. Statikus beállítás esetén ezeket az adatokat kézzel kell megadni.

  1. A YaST-ban lépjen be a Hálózati beállítások > Útválasztás részbe.

  2. Adja meg az Alapértelmezett átjáró IP-címét. Az alapértelmezett átjáró minden lehetséges célnak megfelel, de ha van más bejegyzés, amely megfelel az adott címnek, akkor azt használja az alapértelmezett útvonal helyett.

  3. További bejegyzéseket az Útválasztó tábla részben lehet megadni. Adja meg a Cél hálózat IP-címét, az Átjáró IP-címét és a Hálózati maszk értékét. Válassza ki az Eszközt, amelyen keresztül az adott hálózatra a forgalom áthalad (a mínusz jel jelentése a minden eszköz). Az értékek kihagyásához használjon mínusz jelet -. Egy alapértelmezett átjáró felvételéhez adja meg a default értéket a Cél mezoben.

    MEGJEGYZÉS: Ha egynél több alapértelmezett útvonalat ad meg, akkor lehetséges a metric paraméterrel prioritást adni az egyes utaknak. A metric paraméter megadásához a Paraméterek részben írja be, hogy - metric szám. A legmagasabb értéku útvonal lesz az alapértelmezett. Ha a hálózati eszközt lekapcsolják, akkor az útvonal törlodik és a rendszer a következo útvonalat fogja használni. A jelenlegi kernel azonban nem tudja a metric paramétert használni statikus útválasztás esetén. Erre csak az útválasztó démonok, például a multipathd képes.

  4. Ha a rendszer útválasztó, akkor kapcsolja be az IP továbbítás lehetoséget a Hálózati beállítások ablakban.

  5. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

20.4.2 Modem

A modem beállítása a YaST vezérloközpont Hálózati eszközök > Modem részében érheto el. Ha a modem felismerése nem sikerült automatikusan, akkor nyissa meg a kézi beállításra szolgáló párbeszédablakot a Hozzáadása menüpontra kattintással. A csatolót, amelyhez a modem csatlakozik, a Modemeszközök részben lehet megadni.

TANÁCS: CDMA- és GPRS-modemek

A támogatott CDMA- és GPRS-modemek ugyanúgy a YaST Modem moduljával állíthatók be, mint a normál modemek.

Ábra 20-4 Modembeállítások

Alközpont (private branch exchange, PBX) használata esetén egy tárcsázási elotag megadására is szükség lehet. Ez gyakran egy nulla. Ezt az alközpont leírásából, vagy a megfelelo szabályzatból tudhatja meg. Azt is válassza ki, hogy hangfrekvenciás vagy hagyományos (megszakításos) tárcsázást kíván használni, illetve hogy a modem várjon-e tárcsahangra. Ha a modem alközponthoz csatlakozik, akkor az utóbbi beállítást nem szabad bekapcsolni.

A Részletek alatt állítsa be a baudsebességet és a modem inicializáló karaktersorozatait. Csak akkor változtassa meg ezeket a beállításokat, ha a modem nem került automatikusan felismerésre vagy ha speciális beállításokat igényel ahhoz, hogy az adatátvitel muködjön. ISDN termináladapterek esetén általában ez a helyzet. Az OK gombra kattintva lépjen ki a párbeszédablakból. Ha a modem vezérlését a root jogosultságok nélküli, normál felhasználók számára is engedélyezni kívánja, jelölje meg a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontot. Ily módon az adminisztrátori jogosultsággal nem rendelkezo felhasználó is aktiválhat vagy letilthat egy csatolót. A Tárcsázási elotag reguláris kifejezés részben adjon meg egy reguláris kifejezést. A KInternetnek a felhasználó által módosítható Eloválasztó értéke meg kell, hogy feleljen ennek a reguláris kifejezésnek. Ha a mezo üres marad, akkor a felhasználó adminisztrátori jogosultságok nélkül nem tud beállítani másik Eloválasztó értéket.

A következo párbeszédablakban válassza ki az ISP-t (internetszolgáltatót). Ha az országban muködo ISP-k elore meghatározott listájából kíván választani, akkor válassza ki az Ország menüpontot. Másik lehetoség, ha az Új elemre kattintással megnyit egy párbeszédablakot, amelyben megadhatók az ISP adatai. Ez a behívó kapcsolat és az ISP nevének, valamint az ISP által biztosított bejelentkezési név és jelszó megadását jelenti. Engedélyezze a Mindig kérdezzen rá a jelszóra lehetoséget, ha azt szeretné, hogy a jelszót minden csatlakozáskor meg kelljen adni.

Az utolsó párbeszédablakban további kapcsolati beállításokat adhat meg:

Automatikus kapcsolódás

Ha engedélyezi az automatikus kapcsolódást, akkor adjon meg legalább egy névkiszolgálót. Ezt a funkciót csak akkor használja, ha az internetkapcsolat olcsó, mivel vannak programok, amelyek rendszeres idoközönként kérnek adatokat az internetrol.

DNS módosítása kapcsolódáskor

Ez a négyzet alapértelmezés szerint be van jelölve, amelynek hatására a névkiszolgáló címe az internetre csatlakozáskor mindig frissítésre kerül.

DNS automatikus lekérése

Ha a szolgáltató csatlakozás után nem küldi el a tartomány névkiszolgálóját, akkor tiltsa le ezt a beállítást és adja meg kézzel a DNS-re vonatkozó adatokat.

Automatikus újracsatlakozás

Ha ez a paraméter meg van adva, akkor a kapcsolat megszakadás után automatikusan helyre lesz állítva.

Prompt letiltása

Ez a beállítás letiltja a telefonos kiszolgáló üzeneteinek felismerését. Ha a kapcsolat nagyon lassan, vagy egyáltalán nem épül fel, próbálkozzon meg ezzel a beállítással.

Külso tuzfalcsatoló

A beállítást megjelölve engedélyezésre kerül a tuzfal, amely a csatolót külsoként állítja be. Ezáltal a rendszer az internetkapcsolat fennállása alatt védve van a külso támadások ellen.

Tétlenségi idokorlát(másodperc)

Ezzel a beállítással lehet megadni egy hálózati tétlenségi idokorlátot, amely után a modem automatikusan megszakítja a kapcsolatot.

IP részletek

Megnyitja a címbeállító párbeszédablakot. Ha az ISP nem rendel dinamikus IP-címet a géphez, akkor tiltsa le a Dinamikus IP-cím lehetoséget, majd adja meg a gép helyi és távoli IP-címét. Ezt az információt az internet-szolgáltatótól kérje. Hagyja az Alapértelmezett útvonal lehetoséget megjelölve, majd az OK gomb megnyomásával zárja be a párbeszédablakot.

A Következo gomb visszavisz az eredeti párbeszédablakhoz, amely a modembeállítás összefoglalását jeleníti meg. A Kész gomb segítségével zárja be a párbeszédablakot.

20.4.3 ISDN

A modul segítségével állíthat be a rendszerhez egy vagy több ISDN-kártyát. Ha a YaST nem ismeri fel az ISDN-kártyát, akkor kattintson az ISDN-eszközök lapon a Hozzáadás gombra és válassza ki kézzel a kártyát. Több csatoló is használható, de sok ISP csak egy csatolóhoz állítható be. A következo párbeszédablakokban adja meg a kártya megfelelo muködéséhez szükséges ISDN-beállításokat.

Ábra 20-5 ISDN beállítása

A következo párbeszédablakban (Ábra 20-5) válassza ki a használni kívánt protokollt. Az alapértelmezett az Euro-ISDN (EDSS1), de régebbi és nagyobb alközpontok esetében az 1TR6 menüpontot kell kiválasztani. Az Egyesült Államokban az NI1 elem a megfelelo. A megfelelo mezoben válassza ki az országot. Ezután a mellette levo mezoben megjelenik a megfelelo országkód. Végül adja meg a Körzetszám és az Elotag értékét (ha szükséges). Ha nem akarja naplózni a teljes ISDN-forgalmat, akkor törölje az ISDN-napló indítása pontot.

Az Eszköz aktiválása határozza meg, hogyan kell az ISDN-csatolót elindítani: a Rendszerindításkor hatására az ISDN-illesztoprogram minden rendszerindításkor inicializálásra kerül. Kézzel mód esetén az ISDN-illesztoprogramot root felhasználóként kell betölteni az rcisdn start parancs segítségével. A PCMCIA- vagy USB-eszközökhöz használt Hotplug az eszköz csatlakoztatása után tölti be az illesztoprogramot. Ha minden beállítást megadott, nyomja meg az OK gombot.

A következo párbeszédablakban adja meg az ISDN-kártya csatolótípusát és adja hozzá az ISP-ket egy meglévo csatolóhoz. A csatolók SyncPPP vagy RawIP típusúak lehetnek, de a legtöbb ISP SyncPPP módban muködik, úgyhogy ennek leírása következik most.

Ábra 20-6 ISDN csatoló beállítása

A Saját telefonszám az adott beállítástól függ:

Közvetlenül a telefonkimenethez csatlakoztatott ISDN-kártya

A szabványos ISDN-vonal három telefonszámot (többszörös elofizetoi szám vagy MSN) biztosít. Ha az elofizeto többet kér, akkor maximum tíz adható neki. Itt az egyik MSN-t kell megadni, de körzetszám nélkül. Ha rossz számot ad meg, akkor a telefonszolgáltató automatikusan az ISDN-vonalhoz elsoként hozzárendelt MSN-hez lép vissza.

Telefon-alközponthoz csatlakoztatott ISDN-kártya

A konfiguráció a telepített berendezéstol függoen változhat:

  1. Az otthoni használatra kialakított kisebb alközpontok általában Euro-ISDN (EDSS1) protokollt használnak a belso hívásokhoz. Ezek az alközpontok egy belso S0 busszal rendelkeznek és belso számokat használnak a hozzájuk csatlakoztatott berendezésekhez.

    Használja az egyik belso számot MSN-ként. Legalább az egyik alközpont MSN-jét tudni kell használni: azét, amelyiken engedélyezve lett a közvetlen külso tárcsázás. Ha nem muködik, akkor próbálja meg a nullát. További információért tekintse meg az alközponthoz biztosított dokumentációt.

  2. A vállalatok számára tervezett nagyobb alközpontok általában az 1TR6 protokollt használják a belso hívásokhoz. Ezek MSN-jét EAZ-nek hívják és általában a közvetlenül hívható mellékkel egyeznek meg. Linux alatti beállítás esetén az EAZ utolsó számjegyének beírása elegendo kell, hogy legyen. Ha ez nem muködik, érdemes végigpróbálni 1 és 9 közötti számokkal.

Annak érdekében, hogy a kapcsolat a következo fizetési egység elott lebontásra kerüljön, jelölje meg a Fizetendo egységek alapján négyzetet. Ne feledje el, hogy ez nem minden internet-szolgáltatónál muködik. A csatornakötegelés (multilink PPP) is engedélyezheto a megfelelo négyzet megjelölésével. Végül a Külso tuzfalcsatoló és a Tuzfal újraindítása kiválasztásával engedélyezheti a tuzfalat az adott kapcsolaton. Ha engedélyezni kívánja a normál, root jogosultság nélküli felhasználóknak is, hogy aktiválhassák vagy deaktiválhassák a csatolót, akkor jelölje meg a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontot.

A Részletek gomb megnyomására megnyílik egy párbeszédablak, amelyben még összetettebb kapcsolódási megoldásokat állíthat be, de ez a normál, otthoni felhasználók számára nem érdekes. Az OK gomb kiválasztásával lépjen ki a Részletek párbeszédablakból.

A következo párbeszédablakban adja meg az IP-címmel kapcsolatos beállításokat. Ha a szolgáltatótól nem kapott statikus IP-címet, akkor jelölje meg a Dinamikus IP-cím lehetoséget. Ellenkezo esetben a mezokbe írja be a gép helyi IP-címét és a távoli IP-címet az ISP által megadott adatok alapján. Ha ez a csatoló lesz az internet felé vezeto alapértelmezett útvonal, akkor jelölje meg az Alapértelmezett útvonal lehetoséget. Minden gépen csak egy alapértelmezett útvonal lehet. A Tovább gomb kiválasztásával lépjen ki a párbeszédablakból.

A következo párbeszédablak segítségével állítsa be az országot és válasszon ki egy szolgáltatót. A listában csak a hívással választható (call-by-call) szolgáltatók láthatók. Ha a szolgáltató nem szerepel a listában, akkor nyomja meg az Új gombot. Erre megnyílik A szolgáltató paraméterei párbeszédablak, amelyben meg kell adni az ISP részletes adatait. A telefonszám megadásakor a számjegyek közé ne írjon szóközt vagy vesszot. Végül az ISP által megadott módon írja be a bejelentkezési nevet és jelszót. Ha kész, nyomja meg a Tovább gombot.

Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az Automatikus kapcsolódást, akkor adja meg a névkiszolgálót (DNS-kiszolgálót). A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitölto címet, mint például 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának IP-címét. Ha igény van rá, a kapcsolathoz megadható egy idokorlát – ennyi (másodperc) hálózati inaktivitás után a kapcsolat automatikusan megszakad. Erosítse meg a beállításokat a Tovább gomb megnyomásával. A YaST megjeleníti a beállított csatolók összegzését. A beállítások aktiválásához nyomja meg a Befejezés gombot.

20.4.4 Kábelmodem

Néhány országban általános az internet kábeltévé-hálózaton keresztüli elérése. A kábeltévé-elofizeto általában kap egy modemet, amely az egyik oldalon az antennakábelhez van csatlakoztatva, a másikon pedig egy számítógép hálózati kártyájához (egy 10Base-TG csavart érpárú kábellel). A kábelmodem ezután egy dedikált, fix IP-címu internetkapcsolatot biztosít.

Az ISP által megadott utasításoktól függoen a hálózati kártya beállításakor válassza ki a Dinamikus címek vagy Statikusan hozzárendelt IP-címek lehetoséget. Jelenleg a legtöbb szolgáltató DHCP-t használ. Egy statikus IP-cím gyakran egy speciális üzleti csomag része.

További információ a kábelmodemek beállításáról a Támogatási adatbázis megfelelo cikkében olvasható, amely online a http://en.opensuse.org/SDB:Setting_Up_an_Internet_Connection_via_Cable_Modem_with_SuSE_Linux_8.0_or_Higher címen érheto el.

20.4.5 DSL

A DSL-eszköz beállításához a YaST Hálózati eszközök szakaszban válassza ki a DSL modult. Ez a YaST modul több párbeszédablakból áll, amelyben a DSL-kapcsolat paraméterei adhatók meg az alábbi protokollok egyike alapján:

  • PPP over Ethernet (PPPoE)

  • PPP over ATM (PPPoATM)

  • CAPI for ADSL (Fritz Cards)

  • Point-to-Point Tunneling Protocol (PPTP) – Ausztria

A DSL-beállítások áttekintése párbeszédablak DSL-eszközök lapján látható a telepített DSL-eszközök listája. A DSL-eszköz beállításának módosításához válassza ki a listából az eszközt, majd kattintson a Szerkesztés gombra. Ha a Hozzáadás gombra kattint, akkor kézzel állíthat be egy új DSL-eszközt.

A PPPoE-re vagy PPTP-re épülo DSL-kapcsolat konfigurációjához a megfelelo hálózati kártyának már beállítottnak kell lennie. Ha ezt még nem tette meg, akkor állítsa be a kártyát a Hálózati kártyák beállítása részben leírtaknak megfeleloen (lásd: Szakasz 20.4.1, Hálózati kártya beállítása a YaST segítségével). DSL-kapcsolat esetén a címek automatikusan kioszthatók, de nem DHCP-n keresztül, éppen ezért a Dinamikus címek beállítás nem használható. Ehelyett a csatolóhoz adjon meg egy statikus helykitölto címet, mint például a 192.168.22.1. Az Alhálózati maszk mezoben adja meg a 255.255.255.0 értéket. Önálló munkállomás beállításakor hagyja az Alapértelmezett átjáró mezot üresen.

TANÁCS: Az IP-cím és az Alhálózati maszk menüpontban lévo értékek csak helykitöltok. Ezek csak a hálózati kártya inicializálásához szükségesek és semmi közük a valódi DSL-kapcsolathoz.

A DSL-beállítás megkezdéséhez (Ábra 20-7) eloször válassza ki a PPP módot és az Ethernet-kártyát, amelyhez a DSL-modem csatlakozik (a legtöbb esetben ez az eth0). Az Eszköz aktiválása mezoben adja meg, hogy a DSL-kapcsolatot ki kell-e építeni a rendszerindítási folyamat során. Kattintson a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontra, ha engedélyezni kívánja a normál, root jogosultság nélküli felhasználóknak is, hogy aktiválhassák vagy deaktiválhassák a csatolót a KInternet segítségével.

A párbeszédablakban kiválaszthatja az országot, majd választhat az ott muködo számos ISP közül. A DSL-konfiguráció következo párbeszédablakainak részletei az eddigi beállításoktól függenek, ezért csak röviden említjük a következo bekezdésekben. A beállítások részletes leírását a párbeszédablakokban rendelkezésre álló részletes súgó tartalmazza.

Ábra 20-7 DSL beállítása

Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az Automatikus kapcsolódást, akkor adja meg a névkiszolgálót (DNS-kiszolgálót). A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitölto címet, például a 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának az IP-címét.

A Tétlenségi idokorlát (másodperc) azt az idot adja meg, amennyi hálózati tétlenség után a kapcsolat automatikusan megszakításra kerül. A célszeru idokorlát hatvan és háromszáz másodperc között van. Ha az Automatikus kapcsolódás le van tiltva, akkor az automatikus szétkapcsolás megakadályozása érdekében érdemes az idokorlátot nullára állítani.

A T-DSL konfigurációja nagyon hasonlít a DSL beállításához. Csak válassza ki a T-Online-t szolgáltatóként és a YaST megnyitja a T-DSL konfigurációs párbeszédablakot. Ebben a párbeszédablakban adja meg a T-DSL-hez szükséges további információt – a vonalazonosítót, a T-Online számát, a felhasználói kódot és a jelszót. Ezek a T-DSL-re elofizetés után megkapott adatok közt vannak.